könyvajánló olvasóinktól

Konrad Zuse – hallották már ezt a nevet? Nem?
Így volt ez velem is, tudatlannal, aki a számítógépek világában csak közepesen járatos, amikor kezembe vettem F. C. Delius 2009-ben megjelent könyvét, és szembesültem ezzel a műveltségbeli hiányosságommal. A szerző egy elragadó személyiséget állít regénye középpontjába, aki mint a számítógépek korának úttörője, ma általánosan és világszerte ismert lehetne. De másként alakult. A harmincas években, röviddel a háború előtt Zuse, a fiatal berlini mérnök, aki ráunt az időrabló számolgatásra, a szülői ház nappalijában csak úgy mellékesen, aprólékos munkával elkezdi felépíteni a számítógép-monstrumot – és Al működik! A világ számára a rövidítés A betűje az „Anfang”-ot (a kezdetet) jelenti, de ő a maga számára ezt az első alkotását Ada Lovelace, Lord Byron lánya, a 19. század első felének zseniális matematikusa után nevezte el. Lovelace-t, aki már száz évvel korábban megalkotta az első „komputernyelvet”, gyakorlatilag elfelejtették, hogy aztán szintén elfeledett utódjának virtuális (?) szerelmeként kapjon elégtételt majdan ennek az ironikus-melankolikus regénynek az oldalain.

Zuse története ugyanis nem az élet napos oldalán bontakozik ki. A háborúban Berlintől Svábföldön és Bajorországon át egészen Hessenig vezető kalandos útjain megmenti ugyan A3-asát, s a megszállási övezet határán virágzó vállalkozást épít fel, de az őt megillető elismerést a nagyvilágtól (és a Német Szabadalmi Hivataltól!) nem nyeri el. Csupán akkor kezdenek „repülni” feléje a díszdoktori kalapok, amikor már magas korba ér, de ő inkább a Röhn-középhegységbe menekül előlük, hogy egy langyos nyári éjszakán, bor és vadászsült mellett egy újságírónak, a szerző alteregójának vallja meg Ada, a komputer és egyáltalán a világ iránt érzett szerelmét. Egy szeretnivaló ember és egy olyan könyv, amely könnyebbé teszi elfogadnunk helyünket a világban.