képzőművészet

Két alapgondolat vezérli a budapesti Goethe Intézet Művészet vendégségben 2010 című kiállítását: bepillantást szeretne nyújtani és új perspektívákat nyitni. Egyfelől az intézet fél-nyilvános terei minden érdeklődő látogató számára nyitva állnak, másfelől pedig olyan jelenséggel foglalkozik ez a kiállítás, amely ilyen mélységben eddig csak ritkán kapott figyelmet. Nyolc olyan külföldi művész mutatkozik be munkáival, akik már hosszabb ideje Budapesten élnek és alkotnak.

Bár Magyarország a 20. és 21. században nem számít tipikus bevándorlási célpontnak, a rendszerváltás óta mégis folyamatosan költöznek ide emberek a világ más részeiből. 2009-ben hivatalosan 216 ezer külföldi jelentett be magyarországi lakhelyet. Az előző évhez képest ez a szám állítólag 15%-os növekedést mutat (Megjegyzés: Az ideköltözők körülbelül kétharmada származik az Európai Unió valamely országából. Végh Zsuzsanna (a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója) sajtótájékoztatója, 2009-ben. A http://www.budapest.hu cikke alapján, a letöltés dátuma: 2010.03.29.)

Három hullámban érkeztek Budapestre

Míg a magyar művészek nyugati emigrációjának hagyománya van, a fordított eset még mindig különlegesnek számít. A külföldi művészek számára Magyarországon Budapestnek van a legnagyobb vonzereje. A helyi művészeti életben ugyan érzékelhető a jelenlétük, viszont eddig nemigen fordult elő, hogy munkásságukat szisztematikusan feltárták és vizsgálták volna. A „Forradalmi dekadencia. Külföldi művészek Budapesten 1989 óta” (Kiállítás a budapesti Kiscelli Múzeumban, 2009.10.16–2009.11.22.) című projekt keretén belül Maja és Reuben Fowkes elsőként elemezte ezt a migrációs mozgást. A két művészettörténész kutatásai során három bevándorlási hullámot különített el Budapesten. Az első fázist 1989 és 1995 közé teszik. Ekkor a külföldieket liberális közeg fogadta, amelyre a kommunizmus bukása és a globális kapitalizmus ezzel párhuzamos felemelkedése nyomta rá a bélyegét.

A kiállításon részt vevő művészek közül Baráth Áron, Christa Bartesch, Bruno Bourel és Mamikon Yengibarian érkezett ebben az időszakban Budapestre. Azok a művészek, akik az 1996 és 2000 közé eső második hullámmal jöttek, egyszerre szembesültek a társadalom és a város szédítő sebességű átalakulásával és a nacionalizmus erősödésével, ami sokakat távozásra ösztönzött. A 2000-től számított harmadik és ez idáig utolsó bevándorlási hullámot M. és R. Fowkes úgy jellemzi, mint amelyben a globalizáció elvei megbomlanak, és a hovatartozás új formái jönnek létre (Vö. Maja és Reuben Fowkes: Revolutionary Decadence. Introduction. Forrás: www.translocal.org.2009). Shandor Hassan, Alexander Schikowski, Szabó Péter és Ninni Wager a korszakolás szempontjából az emigráns művészeknek ebbe a csoportjába tartozik.

Ez a megközelítés csupán azt villantja fel, hogy milyen társadalompolitikai helyzetbe csöppentek a művészek Budapesten egy bizonyos időszakban. Ami arra ösztönözte őket, hogy Budapestre jöjjenek, épp olyan egyedi, mint maguk az emberek. Bizonyára vonzerőt gyakorolt néhány művészre a rendszerváltás utáni újrakezdés lendülete. Hivatalos oldalról is új ösztöndíjakat és csereprogramokat hoztak létre, amelyek a külföldi művészek számára lehetővé és csábítóvá tették a hosszabb itt tartózkodást. Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozás szintén könnyített a huzamosabb ittlét és munka keretfeltételein.

Mitől „külföldi” egy művész Magyarországon?

A Goethe Intézet kiállításán bemutatkozó művészek kiválasztásakor felmerült a kérdés, hogy mit jelent egyáltalán Magyarországon a „külföldi művész” megjelölés? Külföldiek – „idegen országbeliek” jelentésben – azok volnának, akik nem magyarok. Mi is olyan művészetek válogattunk, akik nem Magyarországon születtek. Magyarországon.azonban nem csak az útlevéltől függ, hogy kit tekintenek belföldinek, és kit külföldinek. Az itt bemutatott művészek közül kettőnek a vezetékneve magyar származásra utal. Ők két különböző országból jöttek. A nemzetiség nem ugyanazt jelenti, mint az állampolgárság vagy az egy néphez való tartozás – ez nyilvánvalóvá válik abból, ahogy a magyar kisebbségekkel bánnak belföldön és külföldön.

Ezek a gondolatok azonban csak háttérként kívánnak megjelenni, a kiállítás középpontját az egyes művészi álláspontok képezik. A kiállított munkák közül némelyik esetleg tartalmaz utalást a művész származására. Mások aktuális utalásokat tartalmaznak Magyarországra vagy Budapestre, megint mások pedig teljesen függetlenek a földrajzi és nemzeti hatásoktól. A katalógusban olvasható szövegekben a művészek vallanak arról, milyen a viszonyuk Magyarországhoz és a fővároshoz, mi az, ami tetszik nekik Budapesten, s mi az, ami nem, milyennek látják a helyi művészeti életet, s mennyire befolyásolja a város egy művész életét és munkáit. 

Katja Melzer

Művészet vendégségben - letölthető katalógus (PDF, 917 kB)

A kiállítás kurátora Katja Melzer, alapgondolata pedig a kulturális sokszínűség. A cél olyan művészek bemutatása, akik a világ különböző országaiból érkeztek Budapestre, és letelepedésük után alkotásaikkal jelentősen hozzájárultak az itteni képzőművészeti élet változatosságához. A festményeket, fényképeket, szobrokat és más műtárgyakat szemlélve új szemszögből tekinthetünk a nemzetiség és identitás kérdéseire.

Kiállító művészek: Baráth Áron (*1980, Újvidék, Szerbia), Christa Bartesch (*1960, Münster, Németország), Bruno Bourel (*1957, Párizs, Franciaország), Shandor Hassan (*1968, Kalifornia, USA), Alexander Schikowski (*1973, Bamberg, Németország), Szabó Péter (*1978, Marosvásárhely, Románia), Ninni Wager (*1983, Uppsala, Svédország, gyermekkorát Finnországban töltötte), Mamikon Yegibarian (*1963, Jereván, Örményország) Copyright: Goethe Intézet Budapest