könyvtárügy

Mennyire ésszerű és eredményes a digitális adathordozók másolás elleni védelme? Julius Mittenzwei jogász, az információ korlátlan szabadságáért fellépő Chaos Computer Club tagja, a Digital Rights Management, a digitális jogkezelő rendszerek hasznát értékeli a beszélgetés során.

Mittenzwei úr, sok digitális médium – mint például zene- és videofájl, vagy e-könyv – rendelkezik Digital Rights Management rendszerrel. Mi ennek a célja?

A digitalizáció korszaka előtt a művek fizikai adathordozókhoz kötődtek. A zenét hanglemezre préselték, az irodalmi műveket pedig könyvformában nyomtatták ki. Másolásuk lehetséges volt ugyan, de mindig minőségromlással járt. A digitális forradalomnak köszönhetően minőségromlás nélkül, tetszőleges mennyiségben lehet a műveket előállítani és terjeszteni. A fizikai adathordozók eladására épülő klasszikus üzleti modellek ezzel veszélybe kerültek.

A DRM-rendszerek arra tesznek kísérletet, hogy a médiafájlok szabad felhasználhatóságát újra mesterségesen korlátozzák, és – a médiaipar megfogalmazása szerint – az egyensúlyt helyreállítsák.

A koncepció gyenge pontjai

Hogyan működnek ezek a rendszerek?

A DRM-rendszerek megpróbálják korlátozni az e-könyvek, MP3-fájlok vagy videók digitális tartalmának szabad másolhatóságát a számítógépeken, vagy más digitális lejátszó eszközökön. Ehhez az adatokat titkosítják. Csak egy speciális lejátszó szoftver biztosítja azt a kulcsot, amellyel a fájlt újra olvashatóvá lehet tenni. A szoftver ellenőrzi, hogy a felhasználó vagy a készülék jogosult-e az adott médiafájl lejátszására. Ez a szoftver tehát felhasználóhoz vagy készülékhez kötődik, és így a további terjesztés nehézségekbe ütközik.

Sajnos a DRM-rendszereknek sok koncepcionális gyenge pontja van. Így például a digitális jogkezelő rendszerrel védett művek egy meghatározott gyártó lejátszó szoftveréhez kötődnek. Egy Apple-másolásvédelemmel ellátott művet sohasem lehet lejátszani Microsoft MP3-lejátszóval. Azok a vásárlók, akik egyszer valamelyik DRM-rendszer mellett döntöttek, a jövőben is az adott szolgáltatótól függnek. Ha viszont lejátszó rendszert váltanak, előfordulhat, hogy az addig megvásárolt műveket többé nem tudják lejátszani. Ezek az úgynevezett „Lock In”-effektusok eltorzítják a versenyt.

Képesek-e védeni a szerző jogait az ilyen rendszerek?

A DRM-rendszereket úgy adták el és fogják eladni a jövőben is a szerzőknek, hogy ezek jelentik a megoldást a problémáikra. A digitalizáció korában azonban a szerzők gondjai ennél jóval sokrétűbbek. Nagyon pesszimista vagyok abban, hogy a DRM-rendszerek meg tudják-e oldani ezeket a problémákat. Nézetem szerint ugyanis meglehetősen kontraproduktívak, mivel korlátozzák a vevőket a digitális tartalmak felhasználásában.

A DRM-rendszerre építő üzleti modelleknek mindig versenyezniük kell a fájlcserélő oldalakkal, vagy a művek – a német jog szerint megengedett – magánkeretek között zajló ingyenes cseréjével is. Ezért a digitális tartalmak költségtérítéses terjesztési koncepciói csak akkor számíthatnak sikerre, ha jobb terméket kínálnak, mint az illegális konkurencia. Olyan tényezők játszanak ebben szerepet, mint például a minőség, a kínálat sokrétűsége, a szolgáltatás és a felhasználhatóság, valamint az is, hogy a megszerzett művek minden lejátszó eszközön és mindegyik lejátszó szoftverrel futtathatók-e.

Nem létezik optimális biztonság

Mennyire biztonságos egy ilyen másolásvédelem?

Minden DRM-rendszernek van egy alapvető problémája. A digitális tartalmakat lehet ugyan biztonságosan titkosítani, de ahhoz, hogy a vásárló a megszerzett művet le tudja játszani, a lejátszó szoftvernek a digitális zár felnyitásához szüksége van a titkos kulcshoz való hozzáférésre. Bár a DRM-rendszerek szállítói megpróbálják megnehezíteni a kulcshoz való hozzáférést azzal, hogy mélyen elrejtik a szoftverben, hosszabb távon ezt soha sem lehet hatékonyan megakadályozni. Más szóval: minden DRM-rendszerben ott van minden, a védelem feltöréséhez szükséges eszköz is.

Ha egy szolgáltató DRM-rendszerét egyszer már feltörték, akkor ezzel a tudással minden hasonló rendszert éppoly könnyen ki lehet játszani. Az a jogosulatlan felhasználó, aki a másolásvédelmet hatékonyan megkerülte, közzé tehet egy kis programot, amely egy kattintással bármely más rendszeren végrehajtja ezt a beavatkozást. Az interneten ezt a jelenséget látványosan a „Break on lock – all are open” kifejezéssel illetik.

Új üzleti modellek a digitális világ számára

Egyáltalán van akkor értelme az ilyen rendszereknek?

Erről maguknak a szolgáltatóknak kell dönteniük. Én mindenesetre abból indulok ki, hogy minden olyan piacon, ahol verseny van, végül a jobb termékek érvényesülnek. A DRM vagy másolásvédelem nélküli rendszerek sokkal inkább vásárlóbarát rendszerek, és így hosszú távon sikeresek is lesznek.

Naiv elképzelés, hogy a digitális világban le lehet másolni a reális világ üzleti modelljeit vagy eljárásait. A szolgáltatóknak sokkal inkább olyan üzleti modelleket kellene kifejleszteniük, amelyeket a digitális igényekre szabtak.

A másolásvédelemnek tehát az Ön véleménye szerint nincs jövője?

A zene területén a másolásvédelem már szinte nem is létezik. Időközben minden nagyobb szolgáltató áttért a másolásvédelem nélküli fájlformátumokra. Hosszabb távon a film területén is hasonló fejlemények várhatók. Kíváncsi vagyok, hogy a kiadói szakma vajon tanul-e a zeneipar hibáiból, és jövőképes üzleti modellekkel szolgál-e, még mielőtt a piacot teljes egészében a fájlcserélő hálózatok fogják uralni.