aktuális társadalmi és politikai események kapcsán

Kivándorol az „államcsőd generációja”, írta nemrég egy gazdasági lap. A görög fiatalok külföldön próbálnak szerencsét, és ezzel nem ők az egyedüliek a kontinensen. A gazdasági és pénzügyi válság megváltoztatta Európa migrációs irányait.

Míg a vasfüggöny megnyitása után a munkaerő zöme az új EU-tagállamokból keletről nyugatra, elsősorban Nagy Britannia, Spanyolország vagy Írország felé vette az irányt, mára már változott a helyzet: A hatvanas-hetvenes évekhez hasonlóan most ismét a déliek mennek északra.

2000 és 2007 között például évente átlagosan 730.000 román állampolgár költözött Spanyolországba. 2009-ben számuk azonban már alig éri el a 150.000 főt, miközben 100.000 spanyol hagyta el hazáját (a Deutsche Bank EU monitoring jelentése alapján). Kevésbé szabályozott munkaerőpiacával Nagy-Britannia vált a lengyelek és indiaiak kedvelt célállomásává, (ők teszik ki a bevándorlók 10-10 százalékát), míg a portugálok előszeretettel választják Luxemburgot (az összes bevándorló 25 százalékát adva ezzel).

Németország: kevesebb bevándorló

A 2011-es OECD migrációs kitekintő (International Migration Outlook/IMO 2011) 2009-re, a krízis évére vetítve foglalja össze a számadatokat. Ennek alapján a 22 OECD ország közül 16 ország mintegy 5 és 43 százalék közötti visszaesést mutat a bevándorlók összlétszáma tekintetében. Csak Svédország, Hollandia, Kanada, Ausztrália, Oroszország és az Egyesült Államok produkáltak 1 és 17 százalék közötti gyarapodást. A jelentés végén Csehország 40 %-os bevándorlói létszámcsökkenése teszi fel az i-re a pontot. 13 százalékos visszaesésével Németország a középmezőnyben helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy több német állampolgár valamint Németországban élő nem EU-s állampolgár hagyta el az országot, mint ahány érkezett. Míg a 70-es években még 50.000 német állampolgár döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét, addig az ezzel összevetett 2009-es adat már 155.000 főt ad meg. A legtöbben Svájc, az Egyesült Államok, Ausztria és Lengyelország felé vették az irányt.

Az IMO 2011 pozitívumként emeli ki, hogy a német felsőoktatás sok külföldi hallgatót vonz. Több mint 60.000 főiskolai vagy egyetemi hallgató választotta Németországot tanulmányai helyszínéül, ami rekordértéknek számít. Németország ilyen szempontból különösen kedvelt a kínaiak körében, ők a külföldi hallgatók 15 százalékát teszik ki a felsőoktatásban.

A külföldiek aránya az EU-tagállamokban az egy százalék alattitól (Szlovákia) a 39 százalékig (Luxemburg) terjed. Az országok többségében azonban ez az arány az össznépesség 2 és 8 százaléka között mozog. A legtöbb államban (Luxemburg kivételével) a külföldi népesség többsége az Unión kívüli állampolgárok közül kerül ki. Németországban, Dániában és Hollandiában a törökök alkotják a legnagyobb külföldi migráns népcsoportot. Ezzel szemben több országban az egykori gyarmatokról származó külföldi lakosság aránya magas, így Portugáliában (Zöld-foki Köztársaság, Brazília és Angola) és Spanyolországban (Ecuador és Marokkó) is. A földrajzi közelség és történelmi okok magyarázzák a magas albán bevándorlói létszámot Görögországban, illetőleg a volt Jugoszláviából Szlovéniába, a volt Szovjetunióból Észtországba, Lettországba, Litvániába áttelepültek, továbbá a Szlovákiában élő csehek magas arányát a külföldiek között.

Magasabb végzettség, nagyobb mobilitás

Egy 2009-ben készült reprezentatív Eurobarométer-közvéleménykutatás szerint az európaiak külföldi munkavállalásra irányuló hajlandósága a fiatalok körében a legnagyobb, valamint egyenesen arányos a képzettségi szinttel. Az EU-s kivándorlói célországok kifejezetten népszerűek akkor, ha a hazai munkaerőpiaci kilátások nem túl kecsegtetőek a fiatalok számára.

Így a 2011-es Eurobarométer-közvéleménykutatás már azt mutatja, hogy a rossz foglalkoztatási kilátások miatt a 15 és 35 év közötti korosztály minden második tagja elképzelhetőnek tartja az átmeneti vagy állandó jellegű külföldi munkavállalást. A fiatal írek, portugálok, spanyolok és görögök különösen gyakran adták meg indokként a végzettségüknek megfelelő munkahelyek hiányát és az alacsony fizetést. Minél magasabb valakinek a végzettsége, annál inkább kívánatosnak tartja a külföldön való elhelyezkedést; ez a jelentés szerint a magas végzettségűek 55, míg az alacsonyabb kvalifikációval rendelkezők 33 százaléka.

Betelt nyelvtanfolyamok

A német nyelvtanfolyamok mind beteltetek, számol be az athéni Goethe Intézet. Telítettek a kivándorlással foglalkozó internetes fórumok, tájékoztató rendezvények és az intenzív idegen nyelvi kurzusok. A görögök több mint harmada tartja elképzelhetőnek, hogy hosszabb időre külföldre menjen, az emberek nem látnak esélyt a boldogulásra hazájukban. A 30 éves korosztály munkanélküliségi mutatója 40 százalék körüli. Hasonló a spanyol fiatalok helyzete: ők is egyre többen veszik észak, mindenekelőtt Németország felé az irányt. Ezzel szemben a török-német bevándorlási irány 2006 óta negatív tendenciát mutat. 2009-ben már 35.000 kivándorló (köztük törökök, török származásúak és németek) költözött át Törökországba, miközben csupán 27.200 bevándorló érkezett a Boszporusz menti országból német földre. A gazdasági világválság éveiben sok török fiatal gondolta úgy, hogy feltörekvő hazájában esélyesebb munkát találnia és karriert építenie, mint Németországban.

Jelenleg még hiányoznak a legújabb számok. Mivel Európán belül megszűnt a határellenőrzés és bárki letelepedhet a szomszédos országokban bejelentkezés nélkül is, nem áll rendelkezésre elegendő pontos adat. A Szövetségi Belügyminisztérium migrációs beszámolója 2009-ben 8500 görög bevándorlót és 16.000 görög származású kivándorlót ad meg. Ezek a számok időközben akár drámai módon átrendeződhettek. A Deutsche Bank jelentése mindenesetre abból indul ki, hogy a következő években nőni fog a főként Görögországból, de az Írországból és Spanyolországból Németországba érkezők száma is.