politika és Európa

A „Buddenbrook-effektus“ – a pénzügyi válság szociológiai szemszögből

Die New Yorker Börse; © ColourboxA New York-i tőzsde; © ColourboxNapjaink gazdasági világválsága, e válság okai és a megbirkózás vele természetesen a szociológiát is érdeklik. A kipukkadt jelzáloghitel-lufik, az „intelligens pénzügyi termékek” és az orbitálisan félrement spekulációk végső soron a társadalom célkeresési és orientációs válságának a következményei.

A gazdasági válság társadalmi válság is, sőt talán elsősorban az. Nem csak amiatt, hogy a válság társadalmi hatásokkal jár – okait ugyancsak a társadalmi fejlődés (tév)útjain kell keresnünk. Christoph Deutschmann, aki a tübingeni egyetem szociológia-tanáraként saját tudománya szemszögéből foglalkozik a pénz témájával, „kollektív Buddenbrook-effektusról” beszél.

Ahogyan a híres Thomas Mann-regény, a Buddenbrook-ház középpolgári családja fölemelkedik a lübecki társadalom felső rétegébe, hogy végül aztán tönkremenjen, a háború utáni Németországban is pontosan így tollasodtak meg a lakosság széles rétegei. „A fölfelé tartó társadalmi mobilitással együtt egyre nagyobb egyensúlyhiány alakul ki a vagyonpiacokon, s a befektetési lehetőségeket kereső pénzvagyonok aránytalan növekedésével a potenciálisan fizetőképes adósok csökkenő száma áll szemben”, mondja Deutschmann.

A Német Szociológiai Társaság 34. kongresszusán, amelyet 2008 őszén tartottak Jénában, Deutschmann ecsetelte az 1618 és 1998 között végbement 38 válság közös sémáját, s ennek során Charles P. Kindleberger és Robert Aliber tanulmányára hivatkozott, amely a jellemző Manias, Panics and Crashescímmel jelent meg. Eszerint valamennyi vizsgált gazdasági válság a következő közös jegyekkel rendelkezik:

1. Instabil pénzpiacok, amelyek nem ellensúlyozólag, hanem fölerősítőleg reagálnak a válság jeleire;

2. A hitelrendszer tovább táplálja ezt a fölfelé vagy lefelé irányuló mozgást;

3. A pénzpiaci válságok a széles társadalmi rétegek terhére osztják újra a meglévő tőkét;

4. A pénzpiacokon tevékeny szereplők képtelennek mutatkoznak arra, hogy tanuljanak.

A „hozamokhoz való jog“

Tőzsdeügynök; © ColourboxNapjaink válsága tehát csak egy a sok közül? Deutschmann nem így látja: „Nem csak a válság mértéke és globális dimenziója új“, mondja, és emlékeztet a pénzvagyon növekedésére, amely az 1980-as évek óta ment végbe a társadalom középrétegében. Ez a szabad tőke túl nagy likviditáshoz vezetett. Ehhez járult még a tudat, hogy munka nélkül, azaz pusztán tőkebefektetéssel, kamatokkal és osztalékokkal is jövedelemhez lehet jutni. Ez aztán megszülte a profi befektetési tanácsadók iránti keresletet, míg végül a befektetési alapok valóságos iparágát termelte ki.

A jelenlegi pénzügyi válság okát Deutschmann nem is annyira egyik vagy másik csaló és spekuláns bűnös üzérkedéseiben látja. „Nem lehet, hogy a ’gazdaság terrorhatalma’, amelyre a középréteg köreiben oly szívesen panaszkodnak, jelentős részben ugyanezeknek a középpolgároknak a jól fejlett pénzügyi ösztöneire vezethetők vissza?”, kérdezi Deutschmann, és arra a megállapításra jut, hogy a „hozamokhoz való jog” tudata bizony széles körben meghonosodott.

„Egy család hanyatlása“

A Buddenbrook-ház fölemelkedését „egy család hanyatlása” követte, amint Thomas Mann regényének alcíme mondja. Deutschmann nem menne ilyen messzire: „A német társadalom ugyan még igen távol van a kollektív Buddenbrook-effektus végső stádiumától, az oda vezető útból azonban már jókora szakaszt megtett“, mondja, és leszögezi, hogy az 1990-es évek óta érezhetően nehezebbé vált a társadalmi fölemelkedés. A középrétegből való szociális lesüllyedés gyakorisága ugyanakkor érezhetően nőtt 2002 óta.

A gazdasági válságok elsősorban bizalmi válságok

Thomas Mann 'A Buddenbrook-ház' című regénye első kiadásának borítójaA kölni Max Planck Társadalomkutató Intézet munkatársa, Guido Möllering egy másik szociológiai jelenség nyomában jár. Az üzemgazdaságtan doktoraként több mint egy évtizede azt kutatja, hogy milyen szerepet játszik a bizalom általában a gazdaságban, különösen pedig a vállalkozások között. „Nem minden gazdasági válság bizalmi válság is egyben, de ahhoz, hogy a válsággal megbirkózzunk, szükség van bizalomra. A mostani fejleményekben nem kevés szerep jutott az önámításnak és a bizalmatlanság hiányának. A megállás nélkül fölfelé ívelő gazdaságba és ennek aktív szereplőibe vetett bizalom ugyanis veszedelmesen nagy volt, és előbb-vagy utóbb csalódásba kellett torkollnia.“

Bizalom vagy ellenőrzés

A vehemens bizalomvesztés nyomán pedig felzúg az erősebb ellenőrzés óhaja. Tévút, véli Möllering. „Valahányszor visszaélnek bizalmunkkal, legott nagyobb ellenőrzést követelünk. Ez olyan reflex, amely nem használ sokat. Ki ellenőrzi az ellenőröket? Ez csak a bizalmatlanság spiráljához vezet. Az ellenőrzés fékez és homokként hat a gépezetben, a bizalom ellenben kenőanyagként működik“, mondja Möllering, és amellett ágál, hogy e mostani válságban esélyt is lássunk.

A bizalom helyreállítása Möllering szerint a válság legyőzésének egyik kulcsa. „Most alapvető döntésekre van szükség, amelyekből egy jobb jövő is kibontakozhat“. De melyek legyenek ezek az alapvető döntések? Úgy látszik, ezúttal is csak oda lyukadunk ki, ahová szinte mindig: sokkal könnyebb megállapítani a kórismét, mint kidolgozni a terápiát.

Richard Lamers, M.A.
történettudományt és germanisztikát tanult. Független újságíróként Kölnben él, négy fő területe a (kor)történet, a gazdaság, a vallás és a filozófia.
Fordította: Adamik Lajos

Copyright: Goethe-Institut e. V., Online-Redaktion
2009. március

Kérdései vannak a cikkel kapcsolatban? Írjon nekünk!
online-redaktion@goethe.de

kapcsolódó linkek

A német társadalom

Cikkek és linkek kiemelt témakörökben

A szocialista múlt kezelése

Közép-Kelet-Európa 1945-1989 közötti történelmének tudományos és művészi feldolgozása dokumentumokban, képekben és forrásgyűjteményekben

Dosszié: Fenntarthatóság

Úton a fenntarthatóság kultúrája felé

EURÓPA-TOPLISTA

"Szabadság, erődítmény, szerelem"?
Az EURÓPA-TOPLISTA eredményei