többnyelvűség

Évek óta folyik a vita arról, hogy a tudományok területéről mindinkább kiszorul a német nyelv. Nem oly rég már a német parlament is napirendre tűzte a témát. De ha jobban megnézzük, voltaképp mi olyan rossz ebben? És mi benne a jó?

Egyértelmű az összkép: az angol a tudományok területén egyre inkább kiszorítja a németet. Ma már nemcsak a szakfolyóiratok cikkeit és a konferenciák és kongresszusok előadásait írják és tartják gyakran angol nyelven, de még a német egyetemi szemináriumokat és előadásokat is. Főképp a természettudományokban, a műszaki jellegű kutatási területeken és az orvostudományban van ez így, de a szellem- és társadalomtudományokban is egyre gyakoribb a jelenség. Az előny kézenfekvő: kutatók és tudósok világszerte egyetlen közös nyelven cserélhetik ki eredményeiket és nézeteiket.

A dolog sajnos azonban mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A nem angol ajkú tudósok angol nyelvtudásának színvonala sokszor igencsak elégtelen. Emiatt pedig akkor is nyelvi korlátok keletkeznek, ha az összes érintett fél beszél angolul. Ma már sok német egyetemen – idestova hatszáz szakon! – kizárólag angolul folyik az oktatás. De itt is megvan az a probléma, hogy sok oktató nem mozog elég otthonosan az angol nyelvben, így pedig diákjainak sem tudja kellőképpen átadni a szaktudást. Magyarán: minőségi romlást eredményezhet, ha a tudományos oktatásban lemondunk a német nyelv használatáról.

A nyelvek különbsége nem hangok és jelek különbsége

Gondolkodásunkat nyelvünk határozza meg, és már Wilhelm von Humboldt tudta, hogy ahány nyelv, annyi világnézet, s a nyelvek nemcsak ábécéjük és kiejtésük folytán különböznek egymástól. Német ajkú ember csak kivételes esetben képes rá, hogy angolul ugyanolyan részletesen és reflektáltan írjon le egy tárgyat, mint németül. Márpedig a tudományokban, ahol sokszor komplex összefüggéseket kell leírni és megnevezni, rendkívül fontos ez a képesség. És nemcsak a gondolatok és ötletek leírása kötődik az anyanyelvhez, de kialakulásuk-kibontakozásuk is, hiszen az anyanyelvben gondolkodásunk, észlelésünk és tudásunk sajátos struktúrái rögzülnek.

A külföldi diákoknak és vendégtanároknak is könnyebb volna beilleszkedniük egy német felsőoktatási intézmény életébe, ha ezekben egy közös nyelvet, lehetőleg angolt beszélnének. Az egyetemek azt hiszik, nagyobb lesz a vonzerejük, ha vendégeiknek nem kell nyelvi akadályokat leküzdeniük. A nemzetközi csereprogramok egyik nagy vonzereje azonban éppen az idegen kultúrák megismerésében rejlik. Ezeket pedig a nyelv hordozza és közvetíti, ugyanúgy, ahogyan az életfelfogásokat, mentalitásokat és gondolkodásmódokat.

A német nyelv a tudásközvetítés és tudásszerzés rugalmas kommunikációs eszköze

A tudomány és kutatás társadalmunk fontos alkotóeleme, jól látható ez egyebek közt abból, hogy nem egy kutatási terület a lakosság általános figyelmét is magára vonja. Gondoljunk például az atomenergia hasznosítására, a géntechnikára vagy az őssejtkutatásra. Mindaz, ami a tudományt érdekli, szervesen beágyazódik a társadalom életének egészébe.

Így aztán szakadék támadna a tudósok és a társadalom maradéka között, ha a tudományokban végképp lemondanánk a német nyelv használatáról. Sokan hozzá sem férnének a tudományos ismeretekhez. A német nyelv ráadásul stagnálna, megállna a fejlődésben, ha már nem kellene azzal a kihívással megbirkóznia, hogy a kutatás új ismereteit is nevükön nevezze. A németben szorosan összefonódik a mindennapi és a tudományos nyelv. Ha izolálnák belőle a tudomány nyelvét, az a mindennapi nyelvet is elszegényítené.

Az anyanyelv megtisztítása és gazdagítása a legjobb elmék dolga

Az Alexander von Humboldt Alapítvány, a Német Felsőoktatási Csereszolgálat (DAAD), a német rektorok konferenciája (HRK) és a Goethe Intézet feladatává tette, amit már Goethe követelt: közösen szállnak síkra a tudományos élet többnyelvűségéért, s ecélt hosszú távú intézkedésekkel kívánják segíteni. Szó sincs arról, hogy az angol és német közötti versenyt a német javára akarnák eldönteni: olyan nemzetközi tudósközösséget szeretnének, amely az angolt használja a nemzetközi kommunikáció egységes nyelveként, egyszersmind ugyanúgy képviseli saját országának kutatását – mégpedig mindenkori anyanyelvén.