Projekte

Az 1. panelben – „Milyen lesz a jövő iskolája?“ – az iskola szerepe állt a középpontban: milyen jelentősége lehet még az iskolának, ha a diákok más úton is elsajátíthatják a lexikális tudást? Az oktatási szakemberek válasza: az iskolának nagyobb figyelmet kell fordítania a médiakompetenciára és a megbízható alaptudásra.

Gerhard de Haan berlini oktatáskutató két rövid mondatban vázolja az alapproblémát: „Az emberiség egzakt tudása 1965-ig ötévenként nőtt a kétszeresére. 2050-re talán már ott tartunk, hogy naponta meg fog kétszereződni.“ A panelvita résztvevői egyetértenek abban, hogy az iskolai oktatási rendszernek ez a gyorsulás jelenti a legfőbb kihívást – az információáradat féken tartására viszont teljesen eltérő megoldásokat javasolnak.

Petr Matějů prágai szociológiaprofesszor hangsúlyozza, hogy a holnap oktatásának a mában vannak a gyökerei. „Ha 20-30 év múlva változtatni akarunk valamit, ahhoz ma kell leraknunk az alapokat.“ Matějů azt ajánlja, hogy mindenekelőtt az oktatás legkorábbi szakaszát kell megreformálni – „egész pontosan attól a pillanattól fogva, amikor a gyerekek elkezdik felfedezni a világot.“ E korai korszakban minden fáradozás messzemenő kihatással van a gyermekek későbbi tanulási élményeire. Az iskola szerepét Matějů az erős alapképzésben látja, amelyre aztán minden más kompetencia épül: „Az összes információ, amit az internetről vagy máshonnan begyűjthetünk, teljesen haszontalan, ha hiányzik a háttér, amelynek alapján el tudjuk rendezni őket.“ Az iskoláknak többé nem volna szabad puszta tanulókként kezelni a diákokat, hanem olyan személyiségekként, akiknek korlátlan hozzáférésük van szinte bármilyen információhoz – ha ez a paradigmaváltás nem sikerül, az információk és tudásforrások sokasága a diákok későbbi életében inkább csak hátrány lesz, mint előny.

„A tanulás fáradságot és erőfeszítést jelent“

Saulius Jurkevicius, a Vilniusi Líceum igazgatója arra inti az oktatáspolitikusokat, hogy mielőbb gondolkozzanak el az iskola szerepéről és a képzés folyamatában betöltött szerepéről. Fontos, hogy az iskolák aktívan reagáljanak a változásokra, és ne csak sodródjanak a fejlődés hullámaival. Példaként saját iskolájának gyakorlatát idézi, amelyet nemrég Litvánia legjobb gimnáziumának választottak: míg a rendszerváltás előtt a lexikális tudásra fordították a legtöbb figyelmet, ma egyértelműen a készségek és kompetenciák irányába tart a trend. A diákok tehát elsősorban a soft skilleket gyakorolják számok és adatok magolása helyett. „Aztán meg – mondja Saulius Jurkevicius – könnyen elfeledkeznek arról, hogy a megbízható alaptudásnak milyen nagy jelentősége van: a tanulással kapcsolatos gondjainkat sem a Google, sem a Wikipedia nem oldja meg!“ Ha az iskola tehát holnap is sikeres akar lenni, meg kell találnia az egészséges egyensúlyt – „még ha nem is divatos emlékeztetnünk arra, hogy a tanulás nem csak örömöt jelent, de fáradságot és erőfeszítést is.“ Az iskola másik fontos szerepe, hogy megtanítson bánni a modern technikával. Ez magában foglalja mind az eszközhasználat manuális készségeit, mind pedig a médiakompetencia területét, ahol a források kritikus kezelését tanulják meg a diákok.

„Több választási lehetőség, több participáció“

Edvard Ljulko észt nevelési szakember, aki elsősorban oktatásmenedzsmenttel foglalkozik, több szabadságot követel a diákoknak. Ha az iskolában már korán választani tudnának több fakultatív tárgy között, ez praktikusan felkészítené őket a sokféle döntésre, amellyel később gyorsan változó életkörnyezetük szembesíti őket. „Ma már az egyetemeken is szembesülünk a problémával, hogy az első szemeszterek nem tudnak megbirkózni a rájuk váró döntések sokaságával“ – mondja Ljulko. Ha a diákok már a gimnáziumban maguk állíthatnák össze a tantárgyaikat, az jó edzés volna a továbbiakhoz. Az észt minisztérium felismerte ezt, és újabban már ilyen választási lehetőségeket is előirányoz az iskolai tantervben. Második döntő pontként a participációt, az aktív szerepvállalást nevezi meg Evard Ljulko: a diákparlamentek edzik a felelősségtudatot, továbbá gyakorlati szinten is hatékony eszközt jelentenek a kirekesztés és mobbing ellen. Tartalmilag Ljulko szerint két lényeges feladat vár a holnap iskolájára: az egyik az alapvető ismeretek közvetítése, mert: „Nem hiszem, hogy a Google megváltoztatja a készségek és lexikális tudás közötti egyensúlyt; legfeljebb a források változnak, amelyekből merítünk.“ A második döntő feladat az értékközvetítés lehet: „Az iskola ezáltal egyfajta kísérőtárssá válhat a diákok számára, amely segít abban, hogy megfelelő jelentőséggel ruházza fel és elrendezzék magukban a befogadott információkat.“

„Közösségi érzést teremteni az iskolában“

Gerhard de Haan német oktatáskutató, a berlini Freie Universität professzora emlékeztet rá, hogy a tudás mértékéről nem létezik társadalmi egyetértés. „Az alapvető készségektől eltekintve nincs konszenzus arról, hogy mit tanuljanak a diákok, és mit ne“ – mondja. Arról viszont van társadalmi egyetértés, hogy melyik magatartás elfogadható, és melyik nem. „Az iskoláknak mindemellett a technokrata értéknevelést sem kellene etalonná tenniük – figyelmeztet de Haan. – Inkább szemügyre kellene vennünk azokat a keretfeltételeket, amelyek között a mai diákok élnek: a 15 év felettiek naponta tíz órát töltenek valamilyen tömegmédiával.“Az iskolák legelső feladata ebben az új világban, hogy alfabetizálják a tanulókat, és megtanítsák őket számolni – „a többi ismerethez ott vannak az egyéb források.“ Ezen túlmenően annak is nagy jelentősége van, hogy a gyerekek az iskolában megtanuljanak önállóan cselekedni és a csoport életében aktívan részt venni. Így szoknak hozzá ahhoz, hogy képviseljék és megvédjék a saját jogaikat. Az iskola feladata ezzel kapcsolatosan gondoskodni arról, hogy minél több gyerek részesévé váljon az iskolában közvetített közösségi („mi“-) érzésnek. „Lehet, hogy a holnap iskolájára nem ez a legaprólékosabb javaslat – ismeri el Gerhard de Haan –, de az irányt mindenképpen kijelöli.“

A panel résztvevői egyetértenek abban, hogy az iskolában erősen nőni fog az önszabályozó tanulás szerepe. Az erre való felkészítés az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az iskola intézményének szembe kell néznie – egyúttal ez a terület rejti a legnagyobb kockázatot, hogy az oktatásból kiszoruló rétegek eztán is hátrányban maradjanak. Rávezetés és példakép nélkül lehetetlen eljutni az önálló tanulásig; aki otthon nem kapja meg a szükséges támogatást, automatikusan hátrányba kerül.