Olvassa el, miről beszélnek a német nyelvű könyvpiacon!

A tallini, a rigai, a vilniusi, a varsói, a krakkói, a prágai, a pozsonyi, a budapesti és a ljubljanai Goethe Intézet közös projektje

Könyvek, amelyek átjutnak a határokon

Jakub Ehrenberger © Jakub Ehrenberger
Jakub Ehrenberger © Jakub Ehrenberger
Jakub Ehrenberger, Irodalomkritikus
Volt idő, amikor a könyveket át kellett csempészni a határon, mert kiadásukat az adott országban nem engedélyezték. Szerencsére ez az idő már rég elmúlt, noha egyes politikusok ismét kerítéseket és falakat emelnének. A közép-európai és balti országok könyvpiacai több mint negyedszázaddal a politikai átalakulások után ma már szabadok. A szó mindennapi értelmében valóban azok, ám továbbra is fennáll – sarkosan fogalmazva – a cenzúra, mégpedig a piac, a bevétel, az üzleti siker által meghatározott cenzúra. Vajon ez a regény érdekli majd az olvasóinkat? Annak a történetnek van-e esélye a hazai könyvpiacon? A kiadói üléseken folyamatosan döntések születnek arról, hogy mely könyveket fordítsák le, következésképpen arról is, hogy melyeket ne. És ha egy könyvet nem adnak ki, az a döntés is elárul egyet s mást az országok politikai, társadalmi és kulturális helyzetéről.

Maradjunk azonban azoknál a műveknél, amelyek átjutnak a határokon. A továbbiakban az elmúlt nagyjából öt év szépirodalmi fordításairól lesz szó. Ezek alapvetően három kategóriába sorolhatók. Az első csoportba klasszikusok első és újrafordításai tartoznak. Az újdonságok egy áttekinthető, ugyanakkor stabil részét teszik ki ezek a könyvek, így például Thomas Mann „Zauberberg”-jének („Varázshegy”) nemrég megvalósult csehre (2016) való újrafordítása vagy Goethe „Faust”-jának („Faust”) magyarra (2015) és szlovákra (2015) történt átültetése. Amikor egy klasszikus fordítása először jelenik meg, előszeretettel beszélnek „adósságok kiegyenlítéséről”, mintha a könyvpiacoknak rendezetlen számlái lennének a mennybéli könyvelőnél. Hogy az olvasók és a közvetítők számára valóban megkönnyebbülést jelent-e, ha egy klasszikus immár az anyanyelvükön is rendelkezésre áll, egyelőre maradjon válasz nélkül.

A második kategóriát – a közép-európai vonatok „pontosságára” utalva – „megkésett érkezéseknek” nevezhetjük. Itt olyan könyvekről van szó, melyek (még) nem élvezik a klasszikus státuszt, mivel megjelenésük után nem kaptak figyelmet, s így bizonyos késéssel keltettek érdeklődést külföldön. Rendszerint olyan írók korai művei ezek, akiknek az áttörés csak később sikerült, és munkásságukat immár szeretnénk jobban megismerni. De ide tartozhatnak szerzői felolvasás révén újra relevánssá vált könyvek is. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk többek között a Nobel-díjas Herta Müller korai regényeit. A Kelet-Közép-Európában addig szinte ismeretlen írónő (a lengyel kivétel erősíti a szabályt) sokat méltatott regényét, az „Atemschaukel”-t (2009, „Lélegzethinta”, m. 2010) a kitüntetés után azonnal lefordították. Csak azután következtek további, nem kevésbé fontos szövegek, mint a „Der Fuchs war damals schon der Jäger” (1992, „A rókák csapdába esnek”, m. 1995; „A róka volt a vadász”, m. 2010) vagy a „Herztier” (1994, „Szívjószág”, m. 2011) – a Ceauşescu-diktatúra horrorját rendkívül meggyőzően ábrázoló regények. Az utóbbi azóta cseh, észt, lengyel, magyar és szlovén fordításban is megjelent. W. G. Sebald esetében hasonló kései, de már posztumusz sikerről beszélhetünk; regényeit, elbeszéléseit és esszéit szintén az egész régióban fordítják.

Az utolsó csoportot alkotó új publikációk rögtön a megjelenéskor nagy feltűnést keltettek, és közvetlenül ezután le is fordították őket. Azokan a műveken kívül, amelyek a külföldi jogok eladását nyilvánvalóan a szédületes hazai üzleti sikernek köszönhetik – itt olyan különféle címek említhetők, mint Daniel Glattauer e-mail formában megírt szerelmes regényei, a „Gut gegen Nordwind” (2006, „Gyógyír északi szélre”, m. 2010) és az „Alle sieben Wellen” (2009, „A hetedik hullám”, m. 2010), Katharina Hagenától a „Der Geschmack von Apfelkernen” (2008, „Az almamag íze”, m. 2012) vagy Timur Vermes Hitler-szatírája, az „Er ist wieder da” (2012, „Nézd, ki van itt”, m. 2013) –, a kiadók döntéseire vonatkozóan mindenekelőtt két, a könyveket a külföldi piacokra segítő körülmény rajzolódik ki.

Daniel Kehlmann „Die Vermessung der Welt” (2005, „A világ fölmérése”, m. 2006) című, világsikerű regényének visszhangjaként újra és újra nagy érdeklődést váltanak ki az életrajzi, történelmi színezetű alkotások. Ezek főhősei történelmi személyiségek, így az ilyen könyvek – legalábbis a kiadók meglátása szerint – nem csak szórakoztatnak, hanem ismeretterjesztést is nyújtanak. A szépirodalom nagyítóján keresztül az olvasók történelmi korszakokat, illetve személyeket ismerhetnek meg. Michael Kumpfmüller regénye, a „Die Herrlichkeit des Lebens” (2011, „Az élet gyönyörűsége”, m. 2013), mely Kafka Dora Diamant iránti kései szerelmi kitöréséről szól, az utóbbi évek egyik legjobb példája erre a tendenciára. Így nem csoda, hogy a regényt többek között csehre, lengyelre és magyarra is lefordították. Hasonló irányultságú, bár részben más elbeszélői hagyományokat követő művek például Florian Illies panorámaképe, a „1913. Der Sommer des Jahrhunderts” (2012, „1913. Az évszázad nyara, m. 2014), Christian Kracht gyarmati regénye, az „Imperium” (2012, „Imperium”, m. 2016) és Volker Weidemanntól az „Ostende. 1936, Sommer der Freundschaft” (2014, „Ostende. 1936 – A barátság nyara”).

A második tendencia a fentiekkel ellentétben országspecifikus. Egy adott ország nyelvére gyakran fordítják le onnan származó írók műveit, illetve olyan szövegeket, amelyek a célországot közvetlenül érintik. Josef Haslinger „Jáchymov” (2011, „Jáchymov”) című regénye, melyben a szerző a jégkorong kapus Bohumil Modrý példáján keresztül vázolja a politikai elnyomás elrettentő történetét Csehszlovákiában, gyorsan talált kiadót Csehországban. Jan Faktor „Georgs Sorgen um die Vergangenheit”-ját (2010, „Georg gondjai a múlt miatt”) szintén lefordították már. A markáns nyelvezetű emlékezésregényben a ma Berlinben élő író az 1950-60-as években Prágában töltött fiatalkorát dolgozza fel. Magyarországon hasonlóképpen kiadják Terézia Mora regényeit, habár az onnan származású szerző csak másodlagosan utal prózájában Magyarországra és az ott uralkodó viszonyokra. És míg Radek Knapp Lengyelországban könyvelhet el sikereket, Maja Haderlap „Engel des Vergessens”-je (2011, „A felejtés angyala”), a karintiai szlovének ellenállásáról és a hátrahagyott nyílt sebekről szóló történet a könyvespolcoktól eljutott egészen a ljubljanai Nemzeti Színház színpadáig.

A németből fordított művek piaca azonban sokkal színesebb és összetettebb annál, hogysem valamennyi új megjelenést be lehessen sorolni a felvázolt csoportokba. Wolfgang Herrndorf „Tschick”-jének (2010, „Csikk”, m. 2012) óriási sikerétől feltüzelve az utóbbi években ismét nő a gyermek- és ifjúsági irodalom iránti érdeklődés. Különösen örvendetes, hogy folyamatosan bukkannak fel olyan könyvek, melyek a mai nehéz társadalmi kérdésekkel foglalkoznak (többek között Olga Grjasnowától a „Der Russe ist einer, der Birken liebt” [„Minden orosz szereti a nyírfákat”] és Abbas Khidertől az „Ohrfeige” [„Pofon”]), vagy elmúlt igazságtalanságok példáin keresztül bizonyos gondolkodásmódok veszélyére emlékeztetnek és figyelmeztetően emelik fel a mutatóujjukat (Katja Petrowskajától a „Vielleicht Esther” [„Talán Eszter”, m. 2015], Ralf Rothmanntól az „Im Frühling sterben” [„Tavasszal meghalni”, m. 2017]).

Ez remélhetőleg a jövőben is így lesz, s ha igen, a közép-európai olvasók olyan különféle műveknek örvendhetnek majd, mint Robert Seethalertől az „Ein ganzes Leben” (2014, „Egy egész élet”, m. 2017), Rafik Schamitól a „Sophia oder Der Anfang aller Geschichten” (2015, „Szofia, avagy minden történet kezdete”) és Benedict Wells három testvérről szóló megható története, a „Vom Ende der Einsamkeit” (2016, „És véget ér a magány”, m. 2017). Biztosan nem véletlen, hogy Wells regénye, mely tavaly elnyerte az Európai Unió díját, hamarosan megjelenik csehül, lengyelül, litvánul, magyarul és szlovákul is, és a fent említett művek nagy részéhez hasonlóan már bemutatták a „Könyvek, amelyekről beszélnek” sorozatban. Nem kétlem, hogy az idei, különösen inspiráló tavaszi válogatásból is sikerülni fog néhánynak átjutnia a kelet-közép-európai és balti piacok határain. A kérdés csak az: melyeknek?

Élvezetes böngészést és felfedezést kíván Önöknek
Jakub Ehrenberger

1990-ben született.
Anglisztikai-amerikanisztikai és germanisztikai tanulmányokat folytatott Prágában, Bécsben és Bambergben.
Szabadfoglalkozású irodalomkritikus, többek között a cseh nyelvű iLiteratura.cz szerkesztője.

2017 tavasz


Fordítás: Veress Dóra