Didaktikai-módszertani elvek

A célokkal és a tanítás tartalmával kapcsolatos elvek

A korai idegennyelv-tanítás keretében a gyermeket holisztikusan és alapvető szükségleteinek figyelembevételével kell megszólítani. Az új nyelvvel és kultúrával való foglalkozás intenzív szakaszai mellett „nyugalmi” szakaszokat is biztosítani kell neki, hogy feldolgozhassa a tanultakat és koncentráló készségét fejleszthesse, továbbá, hogy kiélhesse motorikus igényeit.

Az alább felsorolt elvek olyan tényezőkre vonatkoznak, amelyek meghatározzák az oktatás folyamatát, és ennyiben érintik a fentebbi fejezet szempontjait. Ezek az elvek – mindegyikük önmagában – egyformán fontosak a korai idegennyelv-tanítás sikeressége szempontjából.
    • Az tanulás középpontjában a gyermek álljon.
    • A nevelő vagy a tanár ismerje és vegye figyelembe a gyerekek egyéni testi és érzékelési szükségleteit, hogy az idegennyelv-tanítás során fejleszthesse a gyermekek érzelmi, társas-szociális és motorikus kompetenciáit.
    • Az oktatás céljait, a témákat, a tartalmakat és a tanulási formákat úgy kell meghatározni, hogy azok a gyermek tapasztalati és élményvilágához kapcsolódjanak.
    • A gyermek fejlettségi fokának megfelelően a hallott és beszélt nyelv áll az oktatás előterében, különösen a kezdő szakaszban.
    • Az olvasást és az írást az iskolai előkészítőben és az általános iskola alsó tagozatán az első években csak késleltetve és kis lépésekben kell bevezetni. A receptivitás fontosabb a produktivitásnál, az értés a beszédnél, a beszéd az írásnál. A nyelvi struktúrák tudatosítására – legalább is nagy általánosságban – nem kerül sor.
    • A nyelvi ismereteket spirális progresszió szerint kell felépíteni.
    • Az olyan oktatási koncepciók, amelyek az idegennyelv-tanítást szorosan a tartalmakhoz kötik, az oktatás nyíltabb formáit teszik lehetővé, pl. a tantárgyi határokon átnyúló tanulást.

      A tanulócsoporton belüli interakciókkal kapcsolatos elvek

      • A csoporton belül a gyermekek legyenek tekintettel a tanulásban mutatott egyéni sikerekre és kölcsönösen tiszteljék egymást.
      • A tanulási folyamatban a gyerekeknek legyen beleszólási joga a feladatok meghatározásába.
      • A csoporton belül segítsék egymás kommunikációját.

        A tanítási eljárás elvei

        • Az idegen nyelvet tanuló gyerekek tanulási folyamata legyen játékos és cselekvésorientált.
        • A szabályokkal és összefüggésekkel a tanulók példák kapcsán találkozzanak, így imitálják vagy adott esetben fedezzék fel maguk őket (induktív, ill. felfedező tanulás).
        • Lehetőség szerint az oktatás összes fázisában a tanulás sokféle és különböző csatornáját kell használni, hogy optimálisan megkönnyítsük valamennyi tanulótípus tanulását (a minden érzékszervvel való/holisztikus tanulást a látás, tapintás, szaglás, olvasás, mozgás, beszélés, írás és rajzolás/festés segítségével).
        • Szemléltetés és példák könnyítsék meg a tanulási folyamatot; a feladatok esetében a kis lépések és a belső differenciálás előmozdítják az értés és alkalmazás folyamatát.
        • A munkaformák (egyéni és pármunka, a kiscsoportos és nagycsoportos munkaforma), valamint az oktatási formák (projekt-munka, tanulói állomások, tanulási szcenáriók) gyakori váltogatása biztosítja a változatosságot, ami előmozdítja az érdeklődés és a koncentrálás fenntartását.
        • A különböző módszertani megközelítést (total physical response, narratív megközelítés stb.) a célokkal és tartalmakkal összhangban kell alkalmazni, illetve amennyiben a tanulási szituáció lehetővé teszi, egymással kombinálni.
        • A korai idegennyelv-tanítás során ne erőltessük, hogy a gyermek beszéljen is az idegen nyelven, először csak hallgassa, értse és alkalmazkodjon hozzá, mert gyakran csak hosszabb idő elteltével reagál rá, méghozzá úgy, hogy pl. az idegen nyelv egy-egy szavát imitálja vagy beépíti anyanyelvi mondataiba.
        • A nevelő vagy a tanár lehetőség szerint kizárólag az idegen nyelven beszéljen, bár ugyanakkor jelezze, hogy érti a gyerekeket, ha anyanyelvükön szólnak is hozzá. A korai idegennyelv-oktatás legfőbb elve: annyiszor használjuk az idegen nyelvet, ahányszor csak lehet, és csak akkor használjuk a gyerekek anyanyelvét, ha feltétlen szükséges.
        • A tanár rendelkezzék pontos ismeretekkel tanulói már meglévő idegennyelv-tanulási tapasztalatairól, és vegye figyelembe egyéni többnyelvűségüket, illetve hogy az egyes tanulók hány nyelven tudnak, és ezt lehetőség szerint használja fel az oktatás során. Kedvező helyzetekben alkalmanként lehet utalni a gyermek életkorának megfelelő keretekben az anyanyelv és a gyermeket esetleg körülvevő más nyelvek között mutatkozó analógiákra, ill. különbségekre, hogy ezzel is szilárdítsuk a nyelvi tudatosságot.
        • A tanár gondoskodjék arról, hogy közvetlenül visszajelzést adjon a mindenkori tanulónak az oktatásban való sikeres részvételéről; különösen motiváló a pozitív megerősítés.
        • A hibák a fejlődő nyelvismeret természetes velejárói, és a visszacsatolás stratégiái révén kell kezelni őket. A szóbeli produktív nyelvhasználatot nem szabad javítással megakasztani.

          A tanulási légkörrel és a tanulás helyével kapcsolatos elvek

          • A tanár gondoskodjék arról, hogy a légkör legyen a gyermekek számára megfelelő, oldott és félelemmentes, ahol a gyerekekre impulzusok és kihívások várnak, ami fokozza az együttműködési készséget.
          • Az idegennyelv-oktatásra lehetőség szerint állandó és változatlan tanulási környezetben kerüljön sor, pl. mindig ugyanabban a tanteremben vagy ugyanabban a tanulósarokban, hogy a térbeli feltételekkel is biztosítsuk a gyermek figyelmét és koncentráló képességét.
          • A tanulás helye úgy legyen kialakítva, hogy a szükséges anyagok és eszközök könnyen elérhetőek legyenek, és könnyen lehessen használni őket, hogy ne zavarjuk a tanulási folyamatot, továbbá hogy a tanulás hétköznapjaiban se a gyerekek, se a nevelő vagy tanár ne keltsen fölöslegesen nyugtalanságot, hogy ne kapkodjanak.
          • A világos rend pl. az időbeli beosztásban, bizonyos bevett szokásoknál vagy az áttekinthető ülésrend, amelyek feliratozás segítségével vagy megegyezés alapján rutinná válhatnak, automatizálják a tanulási folyamatokat, és egyben megfelelnek a gyermekek igényének is, hogy a folyamatoknak legyen szabályozott kerete.

            Az oktatási anyagokkal és médiumokkal kapcsolatos elvek

            • A médiumokat (különösen az új médiumokat) megfontoltan, célzottan és csak korlátozott időben kell használni.
            • Autentikus médiumok és anyagok (mondókák, dalok, történetek, gyerekkönyvek, szemléltető anyagok, televíziós programok, filmek) a nyelvi és kulturális tartalmakat egymással kombinálva közvetítik.
            • Az oktatási anyagok ne csupán nyelvi és kulturális tartalmakat közvetítsenek, hanem a gyakorlatban is tegyék megtapasztalhatóvá a környezet tartós védelmét és megőrzését.
              Ajánlás:

              Hogy a gyermek holisztikus fejlődését a nyelvtanulás során folyamatosan figyelemmel kísérhessük, a fent felsorolt módszertani-didaktikai elveket a tanulási helyzetnek megfelelően kell figyelembe venni.

              Korai idegennyelv-tanulás

              Tanári segédletek, ötletek, javaslatok