Aija Sakova empfiehlt
„schreib alles was wahr ist auf“ („írj fel mindent, ami igaz”)

© Suhrkamp Verlag, Berlin, 2018 Az osztrák Ingeborg Bachmann (1926–1973) és a német Hans Magnus Enzensberger (szül. 1929) összesen százharminc tételből álló, az 1957 és 1972 közötti időszakban keletkezett levelezése egyaránt tükrözi az akkori irodalmi életet, és két jelentős szerző életérzését. A levelek alapján nyomon követheti az olvasó a kapcsolat változásait, amely félig-meddig játékos flörtként kezdődött, rövid szerelemként folytatódott, mígnem végül mély, kollegiális barátsággá vált. Bachmann és Enzensberger 1955 októberében, a Gruppe 47 tübingeni összejövetelén ismerkedett meg egymással: közös vonásuk volt a nyelv szeretete, a líra nemzetközi nyelvébe vetett szilárd hit, az utazási vágy és egy bizonyos életéhség.

Leveleik bátorságról és emberségről, továbbá arról a ma már ritkaságszámba menő képességről tanúskodnak, hogy minden véleménykülönbség ellenére képesek voltak meghallgatni a másikat. És azt is megmutatják ezek a levelek, hogy milyen fontos a barátság,  a jó szó, és a másik ember, egy megbízható kolléga elismerése. Ingeborg azt írja Mangnak – rendszerint így írta alá a leveleit Enzensberger –, hogy leginkább a véleménykülönbségek felmérése céljából szeretne találkozni vele. Nem azért, hogy végül azonos véleményre jussanak, hanem azért, hogy éppen a véleménykülönbség révén tegyen szert új tapasztalatokra.
Suhrkamp Verlag