© 2019 Secession Verlag für Literatur, Zürich
Előfordult már, hogy egyszerre lett volna kedvük popzenét hallgatni és verseket olvasni? És mi lenne, ha valaki fogna egy koktélsékert, és frissítő italt keverne ebből a két alkotórészből? A fiatal német költőnő, Maren Kames második, Luna Luna című verseskötete a Lipcsei Könyvvásár díjának egyik jelöltje volt, amit – lévén, hogy évek óta nem kapott már jelölést a legfontosabb könyvdíjra lírai kötet – irodalmi körökben már-már politikai döntésként nyugtáztak.
A kritikusok a lunatikus költészethez sorolják a Luna Luna-t. Aki esetleg nem tudja, mi fán terem az ilyesmi, hallgassa meg Annie Lennox No More I Love You‘s című dalát. A szerelem dicsőítése az egész kötet: az elveszett szerelemről szóló, játékos, könnyed formában írott verseket az éjszakába kiáltja a beszélő. És Kames ebben a tekintetben feltűnően különbözik a kortárs költészet zömétől: nem valamiféle zaum nyelven ír, és senki kegyeit nem keresi. A dalok szövegébe a lunatikus elmélkedés hangulata keveredik, és olyan természetes áradás jön így létre, amelybe könnyen beleveszhetünk, hogy később újra rátaláljunk önmagunkra. Az interneten megtalálható egyébként a könyv kísérőzenéje: érdekes mix, éppen azokhoz szól, akiknek nemrég tört össze a szívük, vagy valaha is átéltek már ilyesmit.
Secession Verlag für Literatur