Köztudott, hogy így vagy úgy, de minden egyes filozófus igyekszik meggyőzni bennünket arról, hogy neki van igaza. Seel azonban kijelenti, hogy ő egyáltalán nem ragaszkodik a maga igazához. Ehelyett inkább „nyitott” gondolkodásra invitál bennünket, amelynek alapja a szabad „gondolatjáték”. Az említett játék lényege pedig az, hogy nem ragaszkodunk senki véleményéhez, hanem egyszerre állítunk és tagadunk, vagyis kreatív módon szökdécselünk ide-oda a bevett és a megtapasztalt igazságok között.
A könyv többnyire rövid, olykor aforisztikus, máskor narratív töredékekből áll. A gondolatjátékok egy-egy jazz-improvizációra emlékeztetnek, nyilván nem véletlenül, hiszen Seel nagy rajongója az amerikai jazznek. A kötetet egy szellemes „búcsúelőadás” zárja: ez voltaképpen a filozófus tudományos önéletrajza, egy olyan ember önironikus visszatekintése győzelmekre és vereségekre, aki a tudós és egyetemi oktató hálátlan hivatását választotta.
Nagy élvezettel olvastam végig a százhatvan oldalas könyvet, de nem találtam benne stimuláló, lelkes egyetértésre vagy heves elutasításra sarkalló, nyugtalanító gondolatokat. Így hát Seel továbbra is tehetséges diák marad a filozófiai esszé iskolájában, akinek mesterműve még megírásra vár. S. Fischer Verlage
Martin Seel Nichtrechthabenwollen. Gedankenspiele
S. Fischer, Frankfurt a.M., 2018
ISBN 978-3-10-397223-8
160 oldal