© Goldmann Verlag / Random House, München, 2020
Jóllehet maga Richard David Precht „esszé“-nek nevezi 2020 nyarán megjelent könyvét, a kötet valójában sokkal több ennél: a filozófus, aki nem mellesleg immár tucatnyi tudományos-népszerűsítő munka szerzője, kétszáznegyven oldalon tárgyalja itt saját szakterülete szemszögéből a rendszerint „MI“ vagy „AI“ rövidítéssel emlegetett „mesterséges intelligenciá“-t. Precht, aki gyakran szerepel a német nyilvánosságban különféle talkshowk vendégeként, sőt saját beszélgetős műsort is vezet a közszolgálati televízióban, meglehetősen kritikusan tekint a mesterséges intelligencia jegyében álló jövő elé. „Jóllehet a mesterséges intelligenciának van némi köze az intelligenciához, távolról sem azonos az értelemmel, vagy pláne az ésszel“ – hangzik az alapvetés, amelynek jegyében a szerző szemére veti az MI apostolainak, hogy nem számolnak például a klímaváltozással, és kétségbe vonja azt, hogy az MI csakugyan alkalmas lehet emberi problémák megoldására. Mert míg az MI cselekvőképessége erősen korlátozott, addig az emberi magatartás mindig egy bizonyos kontextusban nyeri el értelmét, a „maga az út a cél“ mottó értelmében. Csakhogy éppen ez az, amit a mesterséges intelligencia – legalábbis Precht véleménye szerint – soha meg nem érthet.
Már pusztán a rendkívül színvonalas évelés okán is figyelemre és olvasásra érdemes Precht gondolatmenete a mesterséges intelligenciáról, amelynek egyaránt részét képezi a kapitalizmuskritika, a morális szempontok mérlegelése és az önvezető autók problémája. „A mesterséges intelligencia nem a megváltás útja, de nem is az ördögtől való. Mindig pontosan annyira jó vagy rossz, mint azoknak az embereknek a szándékai, akik használják“ – olvasható a zárszóban. Az efféle relativizáló mondatok sem oszlathatják el azonban a digitális jövőt illető kételyeket, amelyek addigra bizonyára feltámadtak már az olvasóban.
Goldmann Könyvkiadó / Random House