© Aufbau Verlag
Gianna Molinari, a fiatal svájci írónő első regénye átfogó irodalmi keresztmetszetét adja a mai Európát meghatározó gondolatoknak és hangulatoknak, mégpedig úgy, hogy nem csupán verbális, hanem grafikus, fotótechnikai és matematikai kifejezőeszközökkel is ábrázolja a legfőbb témákat: az identitás, a határok, a megfigyelés, az emberiesség, az ipar és a természet, a bizonytalanság, illetve a megbízható kapaszkodók elveszítésének problémáit. Mivel pedig a különféle médiumok révén megjelenített üzenet maga is a valóságérzékelés sokféleségét hangsúlyozza, a mű összességében véve híven tükrözi a modern ember pszichológiai állapotát, amelynek zavarodottsága nem utolsó sorban éppen annak belátásából fakad, hogy roppant nehéz elválasztani egymástól a valóságot és a látszatot, és hogy a megfigyelő leleplezi a megfigyelést.
A megfigyelő tekintet mibenléte áll a regény középpontjában: egy csaknem elhagyott gyárban teljesít őrszolgálatot a hősnő, első feladatai pedig egy farkassal kapcsolatosak (több európai nép mitológiájában is jelentős szerepet játszik ez az állat), amelyet látni véltek a gyártelepen, és amelynek állítólagos jelenléte alapvetően befolyásolja a perspektíva kialakítását. Feltűnő ellentétben áll a szöveg meglehetősen lakonikus elbeszélésmódjával, képiségével és nyelvhasználatával egy különös esemény, amely nem hagyja nyugodni a hősnőt. Titokzatos baleset történt ugyanis a gyár területén: valaki (feltehetően egy menekült) állítólag kizuhant egy repülőgépből. Ennek ellenére sem válik azonban krimivé, hanem inkább filozófiai kérdéseket boncolgat Gianna Molinari regénye, amelynek hangulata és elbeszélői megformálása némileg W. G. Sebald munkáira emlékeztet.