Küzdelem a korrupció ellen A könyvtár mint a tájékoztatás fóruma

IFLA 2013

Az információ szabadságának letéteményeseként a könyvtárak gondoskodnak a közügyek átláthatóságáról és ezzel támogatják a korrupcióellenes harcot. E fontos szerep betöltése csak lassan válik tudatossá, vélekedik Hermann Rösch, a Kölni Szakfőiskola Információtudományi Intézetének professzora a Goethe.de-vel folytatott beszélgetésben.

Rösch úr, hogyan írná le a könyvtárak szerepét az átláthatóság érdekében és a korrupció ellen vívott harcban?

A könyvtárak alapvetően olyan intézmények, amelyek jelentősen hozzájárulnak a polgárok információs alapellátásához. Ez pedig előfeltétele annak, hogy csökkenjen a polgárok és a kormány információszintje közötti különbség. Csak akkor tudok megfelelően állást foglalni, egyetérteni vagy tiltakozni, ha mint polgár tudom, hogy kormányszinten mi történik. Azaz a véleményszabadság és a demokrácia feltétele az információhoz jutás.

A könyvtárak természetesen nem az egyedüli olyan intézmények, amelyeknek ez a feladata, de ők – azzal, hogy garantálják a minőséget, gazdaságilag függetlenek és kötelességük a semlegesség – sokkal jobban be tudják tölteni ezt a szerepet, mint például a média, amely magánkézben van, vagy a kormányoktól függ, gazdasági kényszer alatt áll.

„Be kell világítani minden zugba”

A könyvtárak gondoskodnak tehát az átláthatóságról?

Igen. Az ő feladatuk az, hogy a kormány tevékenységét dokumentáló, kommentáló vagy bíráló anyagokat gyűjtsék, feltárják és rendelkezésre bocsássák. Ennél fogva olyan intézmények, amelyek megkönnyítik az állampolgárok politikai részvételét. 

Ha például a politika szintjén akarunk küzdeni a korrupció ellen, akkor azt először is fel kell ismernünk. Lehetővé kell tenni az átláthatóságot – hogy úgy mondjam, be kell világítanunk minden zugba. Így a polgárok könnyebben átláthatják, ha zárt ajtók mögött a joggal esetleg nem összeegyeztethető egyezségek születnek.

Tudatában vannak-e a könyvtárosok Németországban annak, hogy fontos szerepet játszanak a demokratikus véleményalkotásban?

Már a 18. században, a nyilvános könyvtárak elődjeként létrejött olvasótársaságoknak is az volt a célja, hogy ellenőrizzék a hatalmat, és küzdjenek a demokratikus struktúrák megteremtéséért. Napjainkban a könyvtárak még inkább csak implicit módon járulnak hozzá a demokrácia erősítéséhez, az átláthatóság megteremtéséhez, a politikai korrupció leküzdéséhez.

Ha ezt a politikai funkciót tudatosan és explicit módon előtérbe helyeznénk, és ennek megfelelő szolgáltatásokat dolgoznánk ki, akkor nagyobb hatásfokkal járulhatnánk hozzá a korrupció visszaszorításához. Ez pedig a könyvtárak tekintélyének is bizonyára jót tenne.

Miért nem történt ez meg már régebben?

Ennek biztosan az is az oka, hogy ezt a szerepet a könyvtáros szakmában csak nemrég kezdték el világosan kifejezésre juttatni. A könyvtárak világszövetségében csak 2008-ban született meg egy erre vonatkozó állásfoglalás…

... das IFLA-Manifest zu Tra…a közügyek átláthatóságáról, a felelősségteljes kormányzásról és a korrupciómentességről szóló IFLA-nyilatkozat.

Igen, pontosan. Megítélésem szerint ez valóban nagyon hasznos állásfoglalás, amely orientációs norma is egyben. Tudatossá és irányítottá kell tennie azt a szerepet, amelyet a könyvtárosok gyakran tudat alatt vagy önkéntelenül már most is betöltenek. Akkor ugyanis az jelenleginél sokkal intenzívebben és sokkal hatékonyabban végezhetnénk ezt a tevékenységet.

A könyvtárak szerepe a politikai rendszerben

Az IFLA-nyilatkozatban az áll, hogy a könyvtáraknak „korrupcióellenes portálokat kell létrehozniuk, és támogatniuk kell a korrupcióellenes civil szervezetek által állampolgárok számára már működtetett vagy létrehozni tervezett tanácsadó intézményeket.” Van erre már példa valahol a világon?

Erről nincs tudomásom. Ennek az állásfoglalásnak a szerepe ugyanis nem egy már meglevő állapot dokumentálása, hanem egy cél megfogalmazása.

Konkrétan mit tehetnének a könyvtárosok annak érdekében, hogy tájékoztató szerepüket jobban hangsúlyozhassák?

Németországban a könyvtárosok abban látják a hivatásukat, hogy napi munkájuk során feltárják és rendelkezésre bocsássák a dokumentumokat – és sokkal kevésbé abban, hogy aktív szerepet játsszanak a politikai rendszerben. Ez utóbbi szerepük világosabb lenne, ha szakmai szövetségeiken keresztül az információszabadságról folyó társadalmi vitákban állást foglalnának.

Ez ma mindenekelőtt az adatvédelem területét érinti. Könyvtárosként komoly érdekünk az adatvédelem tisztelete. Nem volna ellenemre például, ha azt mondanánk: Mi könyvtárosok a vélemény- és információszabadság védelmezői vagyunk, és úgy látjuk, hogy ez a szabadság a Bundestrojanernek, ennek a privát számítógépek átvizsgálására alkalmas állami kémprogramnak az alkalmazása miatt veszélyben van.

Úgy vélem, hogy mi, könyvtárosok, még nem ismertük fel eléggé, milyen fontos szerepet tölthetnénk be az információs társadalomban.