Sajtószabadság
A sajtószabadság jövője Németországban
A sajtó szabadsága tulajdonképpen nincs rossz helyzetben Németországban. Az internet megfigyelése azonban jelzi, hogy az állami ellenőrzés veszélyeztetheti a sajtószabadságot Németországban is.
Aki meg akarja tudni, mi is a helyzet a sajtószabadsággal, legjobb, ha elolvassa a Riporterek Határok nélkül (RHN) nevű szervezet által évenként kiadott Press Freedom Indexet, amely a médiaszabadság egyfajta ranglistája az egész világra kiterjedően. Az indexet 2002 óta publikálják, és felsorolják az újságírókkal szemben elkövetett támadásokat, emberrablásokat, letartóztatásokat és gyilkosságokat. Az index azonban próbálja a sajtószabadság ellen irányuló kevésbé szembeötlő intézkedéseket is felmutatni a világ 179 országában, például az állami beavatkozást vagy a gazdasági kényszert. Jelenleg Németország a 17. helyen áll. Ez voltaképp jó eredmény.
Az adatraktározás veszélye
A sajtószabadságot fenyegető legnagyobb veszélyt az RHN az internet megfigyelésében és a kapcsolati adatok raktározásában látja. Az NSA-botrány rejtett okai világszerte az elmúlt évek legnagyobb csapását mérték a sajtószabadságra, mondja Christian Mihr az RHN német szekciójának ügyvezetője. Az internet mindenre kiterjedő megfigyelése a sajtószabadság kiüresedésével fenyeget. Christian Mihr Németország kapcsán elsősorban az úgynevezett adatraktározást bírálja, amelyet a fekete-vörös kormány a koalíciós megállapodás szerint újra be akar vezetni. E szerint minden konkrét gyanú nélkül minden állampolgár internetes és telefonos kapcsolati adatát hat hónapon át tárolni lehetne. De melyik informátor lépne kapcsolatba egy újságíróval, ha attól kellene félnie, hogy leleplezik, mivel minden hívása vagy e-mailje visszakövethető? Ezért Mihr az új törvény vitája kapcsán azt követeli, hogy a kapcsolati adatokat ne lehessen konkrét gyanú nélkül elraktározni.Kiszivárogtatók
A kiszivárogtatók, akik több százezernyi dokumentumot tudnak pillanatok alatt CD-re írni, amelyet aztán újságíróknak adnak át, sok országnak okoznak gondot, véli Georg Mascolo, aki 2013-ig a Der Spiegel hírmagazin főszerkesztője volt, és az egyik legjobb német oknyomozó újságírónak számít. Az Egyesült Államokban vagy Angliában azokat az újságírókat, akik az Edward Snowden által kiszivárogtatott anyagokkal dolgoztak, politikai nyomás és rendőrségi eljárás alá helyezték. Németországban itt még nem tartunk, annál is inkább, mert a német újságírók számíthatnak az alkotmánybíróságra.Ítéletek a sajtószabadság javára
És valóban, a legmagasabb német bíróság az elmúlt évtizedekben számos elvi jelentőségű ítéletében erősítette meg a sajtószabadságot, legutóbb 2007. február 27-én az úgynevezett Cicero-ítéletben. Egy szabadfoglalkozású újságíró a cikkében a Szövetségi Bűnügyi Hivatal bizalmas aktáiból idézett. Emiatt házkutatást tartottak az újságíró irodájában és a cikket megjelentető, Cicero nevű magazin szerkesztőségi helyiségeiben. Az alkotmánybírák alkotmányellenesnek ítélték a szerkesztőségi helyiségek átkutatását, mert az megsértette az alaptörvényben biztosított sajtószabadságot.Cenzúrának nincs helye
Hogy Németország az előkelő 17. helyen áll a Press Freedom Indexrangsorában, az nem utolsósorban a sajtószabadság jogi biztosítékainak köszönhető. Az alaptörvény, vagyis a német alkotmány 5. cikkelye biztosítja a vélemények, információk, valamint a sajtó, a rádió/televízió és a film szabadságát: „Mindenkinek joga van arra, hogy véleményét szóban, írásban és képben szabadon kifejezze és terjessze, valamint arra, hogy az általánosan hozzáférhető forrásokból akadálytalanul tájékozódjék. A sajtószabadság és a rádió/televízió, valamint a film útján történő hírközlés szabadsága biztosított. Cenzúrának nincs helye.” Ezt a szabadságot csak „az általános törvények, az ifjúság védelmét szolgáló törvényes előírások és az egyéni becsület joga” korlátozza.Az egyes német tartományoknak ezen túl megvan a saját sajtótörvényük is. Ezek a törvények is újra hangsúlyozzák az első cikkelyükben: „A sajtó szabad. A szabad és demokratikus társadalmi rend szolgálatában áll.” Ezután lefektetik – tartományonként némileg másképp – az újságírói gondosság szabályait, de az újságírók információs jogára vonatkozó előírásokat is: „A hatóságok kötelesek megadni a sajtó képviselőinek a közfeladataik teljesítését szolgáló információkat.” Az RHN ennek ellenére többször is felrótta az elmúlt években, hogy az újságírók Németországban gyakran csak nehezen jutnak hatósági információkhoz, mert a hatóságok időnként csak késlekedve és csak fizetség fejében válaszolnak a megkeresésekre.