A felhasználó mint újságíró
Több demokráciát – kevesebb szakszerűséget?

Vernetzung durch partizipativen Journalismus?

Fényképeket posztolni, twitteren üzenni: a web 2-n mindenki újságíró lehet. Milyen következményekkel jár ez az újságírásra és a közvélemény alakulására nézve?

A médiumok használói manapság nemcsak befogadók. Kommentálnak, értékelnek, tartalmakat tesznek közzé: a klasszikus felosztás, miszerint vannak, akik történeteket hoznak nyilvánosságra, és vannak, akik fogyasztják azokat, már nem működik. A mai részvételi kultúrában a médiumok működtetői és használói együtt alakítják a közvéleményt. 

Egyre több médium nyit kaput a közönség közlésigényének, például úgy, hogy a felhasználók által előállított tartalmakat terjesztik, integrálva az olvasók videóit, blogbejegyzéseit és kommentárjait a médiumukba. Jellemző példája ennek a Bild, a legsikeresebb német bulvárlap olvasóriporter-kampánya. A Bild arra szólítja fel olvasóit az online és a nyomtatott kiadásban, hogy küldjék be a szerkesztőségbe a leglátványosabb fotóikat. A különösen közkedvelt felvételekért díjakat és jutalmakat adnak, és közzéteszik őket a honlapon vagy kinyomtatják az újságban. A kritikai hangok ellenére, melyek a „társadalom paparazzizálásáról” beszélnek, a kampány népszerű és országosan ismert.

Német bloggerek: „Köszönjük, nem!”

Van példa azonban arra is, hogy egy médium kevesebb sikerrel próbálja a maga javára fordítani a felhasználói tartalmakat. Ilyen a 2013 októberében indult Huffington Post Deutschland. A Huffington Post nevű online újság néhány saját gyártású írást közöl, de nagyrészt díjazás nélkül dolgozó külsősök cikkeiből él. Ez az elv évek óta jól működik az Egyesült Államokban, amikor azonban a német kiadáshoz neves német bloggereket kértek ellenszolgáltatás nélküli közreműködésre és cikkírásra, inkább elutasítás volt a válasz. Az egyik blogger, Kai Petermann nyilvánosságra is hozta a válaszlevelét: „Szívesen továbbítom javaslatukat a általam bérelt lakás tulajdonosának, az élelmiszerboltosnak, a benzinkutasnak és a Telekomnak. A jövőben talán nekem sem kell fizetnem sok mindenért.” Alig akadt német blogger, aki vállalta volna a munkát a Huffington Post Deutschland felkérésére.

Egyébként is, viszonylag mérsékeltnek mondható a német polgárok igyekezete, hogy saját videókat töltsenek fel az internetre vagy saját blogot írjanak. „Viszont sokan használják a közösségi médiumokat, főként a Facebookot”, mondja Leif Kramp, aki a Brémai Egyetemen oktat média- és kommunikációtudományt. „Ott kezdődik nálunk a részvételi újságírás is: a közösségi hálózatok manapság már az újságírói oknyomozás és az újságírók és felhasználók közötti párbeszéd elsőrendű alkotórészei.” A tévé- és rádióadásokban egyre gyakrabban idézik a közönség Twitter- és Facebook-bejegyzéseit. Ennek ellenére kevés innovatív előőrse van nálunk a felhasználókra épülő a tájékoztatásnak.

Call-a-Journalist

Azért van egy említésre méltó új formája a felhasználók és a média együttműködésének: a Call-a-Journalist (Hívd a riportert!) nevű projekt, amely nem közvetlenül felhasználói tartalmakkal dolgozik ugyan, de a részvételi kultúrának köszönheti a létét. A Mittendrin nevű hamburgi helyi magazin 2014 elején az olvasók helyismeretét mozgósította: a Call-a-Journalist néven futó akció keretében az online magazin olvasói egy piros gombra kattintva bármikor kihívhattak magukhoz egy szerkesztőt, ha a felhasználó szeme előtt valami olyasmi történt, amiről véleménye szerint érdemes hírt adni.

Ezt a különleges akciót egy ugyancsak különleges alkalomból indították: Németország második legnagyobb városában 2013 decemberének végétől szaporodtak az összetűzések a tüntetők és a rendőrség között. A városi szenátus emiatt Hamburg bizonyos részeit veszélyzónának nyilvánította, és ezzel engedélyezte a rendőrségnek, hogy bármilyen korlátozás és további indoklás nélkül ellenőrizhessen minden járókelőt. Ez újabb tiltakozásokhoz vezetett, a helyzet a végletekig kiéleződni látszott, és áttekinthetetlenné vált.

A Call-a-Journalist akcióban rejlő ötlet: a magazin profitált a „segélykérő” gombot megnyomó felhasználó együttműködéséből, és mégis szakszerű tájékoztatást adott egy gyakorlott újságíró révén. A Mittendrin munkatársai sikerként könyvelik el a Call-a-Journalist kezdeményezést. Igaz, hogy az akcióhétvégén csak ötször nyomták meg a gombot – de minden alkalommal érdemes volt azonnal odasietni a felhasználóhoz, és onnan tudósítani.

Demokratikus vagy szakszerűtlen?

Hogyan befolyásolja ez a fejlődés az újságírást? Csökken a professzionális újságírói tartalmak jelentősége? „A részvétel akkor vezethet a médiumok szakszerűségének csökkenéséhez, ha a felhasználói tartalmak a szakszerű újságírói munkát kezdik helyettesíteni – ami a fiatalok körében máris megfigyelhető”, mondja Leif Kramp. De ezzel a nyilvánosság is demokratikusabbá válik: „Mindenki részt vehet benne, elvileg mindenkit meghallgathatnak, és bárkiből lehet 'tömegmédium'. Az újságíróknak ezt a sokszólamúságot is fel kell karolniuk, ha témákat bontanak ki és nyilvánosságot teremtenek.”