Digitális elit „A német internetvállalatok alsóbb osztályú bajnokságban játszanak”

Der Medienwissenschaftler Prof. Dr. Michael Haller
Fotó (Ausschnitt): Kreuzkam/HMS

Az Egyesült Államokban a digitális elit kiterjeszti befolyását a politika színpadára. Michael Haller médiakutatóval Mathis Vogel beszélget ennek az új hatalmi igénynek a következményeiről és arról, mennyiben mások a viszonyok Németországban.

Haller úr, Jeff Bezos, az Amazon internetes csomagküldő cég alapítója megvette a „Washington Post” amerikai napilapot. Fennkölt céljai vannak, meg akarja menteni az újságírást?

Nem hiszem. Inkább az a cél vezérli, hogy erősebb legyen a befolyása a kultúrában. Ezen a területen ma még teljesen jelentéktelen, de nyilvánvalóan ott is érvényesülni szeretne.

A Google-nál úgy gondolják, hogy a technológia eleve jó, a Facebook meg akarja valósítani az egész emberiséget összekapcsoló hálózatot. A techno-utópizmus a Szilikon Völgyben nagyon erős. Nem logikus, hogy ezek a vállalatok politikai hatalomra törnek?

Különböző médiumok és amerikai székhelyű tudósítók képviselik ezt a tézist. Én ezt másképp látom. Ugyanis a klasszikus értelemben vett intézményes politikának az internet nagy cégei számára csak operatív jelentősége van. Ők inkább a piac kategóriáiban gondolkodnak, olyanokban, mint befolyás, hatalom és újabban reputáció. A Washington Posttal Bezos a politika szférájába lopakodik be, és ezzel kulturálisan felértékeli az Amazont is.

Más mentalitás és hatótávolság Németországban

Nem Jeff Bezos az egyetlen, aki politikai befolyáson gondolkodik. A Google elnökének, Eric Schmidtnek vagy a Facebook ügyvezetőjének, Sheryl Sandbergnek a könyvei is tartalmaznak erős politikai üzeneteket. Miért érdekli hirtelen annyira a politika a digitális elitet?

A politika fogalma más az Egyesült Államokban, mint Európában: a vállalkozókat szerzőként piaci hatalmuk igazolása foglalkoztatja. Ezek a vállalkozók hatalmas befolyásra tettek szert szolgáltatásaikkal és áruikkal, globális játékosok lettek, ezért most arra törekednek, hogy társadalompolitikailag bölcsnek és előrelátónak mutatkozzanak, és tartalommal töltsék meg nagyszerű marketingszlogenjeiket. Örülnek, hogy végre tudomást vesznek róluk az intellektuális életben is.

Vannak a német vállalkozók esetében is hasonló törekvések a piaci befolyás politikai hasznosítására?

A német vállalkozók egy másik, alsóbb osztályú bajnokságban játszanak. A német nyelvű közösségimédia-portáljainknak – régebben a StudiVZ-nek, ma például a Xingnek – az angol nyelvű portálokhoz képest túl kicsi hatótávolságuk van. El vannak zárva a globális üzlettől. Ezért nálunk nem alakulhattak ki olyan „big playerek”, mint az Egyesült Államokban. Ezen kívül a mentalitás is más: az Egyesült Államokban az emberek nem csinálnak problémát a személyiségi jogaik sérelméből, ha üzletről van szó, és ha szubjektíve megvan bennük a személyes haszon érzése. Azt a gátlástalanságot, amellyel például a Facebook arra ösztönzi a tagjait, hogy minél több forgalmat csináljanak, hogy jobban kirajzolódjon a profiljuk a kereskedelmi felhasználáshoz, a német portáloknál nem tapasztaljuk – szerencsére, teszem hozzá.

Nincsenek társadalmilag releváns ötletek

Ennek mi az oka?

Európában mi még mindig bizonyos mértékű tiszteletet érzünk az egyes ember integritásával, az önmaga felett rendelkező individuummal szemben. Az amerikai társadalomban ez ügyben valamiféle skizofrénia figyelhető meg: az amerikaiak egyrészt nagyon nagyra tartják a szabadságjogokat, és véres harcokat és háborúkat folytatnak a nevükben. Másrészt sok amerikai nem talál benne kivetnivalót, ha a digitális média egész nap ellenőrzi őt, mintegy kézen fogva vezeti, és gyakorlatilag kiskorúként bánik vele. Ezt szépnek találják, mert azt hiszik, hogy bizonyos könnyebbségek formájában ez előnyökkel jár.Vannak egyáltalán nagy ötleteik az internetes vállalkozóknak? Jobban tudnak bizonyos dolgokat, mint a politikusok?

Távlatos, a közjóra irányuló társadalompolitikai ötleteket nem látok. Ezeknek a milliárdosoknak a könyvei a tetszelgésen kívül – a láthatatlan háttérszerzők közreműködése ellenére – többnyire csak nagyra fújt lufikat tartalmaznak. A jó ötleteik végső soron arra irányulnak, hogy a törvényhozókkal vagy más ellenfelekkel szemben megvédelmezzék üzleti modelljeiket – vagy jobban kiépítsék és elterjesszék. Például ahogy a Facebook lenyelte a konkurens WhatsAppot. Ha az állam korlátozni próbálná az ilyen monopóliumok kialakulását, akkor Zuckerberg, Bezos és a többiek azonnal mozgósítanák a kuncsaftjaikat az állam elleni szent háborúra. És azt a szabadság nevében minden bizonnyal meg is nyernék.
 

Michael Haller 1945-ben született. 2010 szeptemberéig a Lipcsei Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében volt az „általános és speciális újságírás” professzora. A „Message” című, újságírással foglalkozó szakmai folyóirat szerkesztője. Évekig különböző lapok, többek között a „Der Spiegel” és a „Die Zeit” számára írt cikkeket.