Beszélgetés Stefan Jeukkal A többnyelvűség az alapeset

Kinder und Lehrerin einer Grundschulklasse
Fotó: Robert Kneschke - Fotolia.com

A kutatás jelenlegi állása szerint a keveréknyelveket már nem nyelvi veszteségeknek, hanem nyelvi kompetenciáknak tekintjük, amelyeknek problémamegoldó és konstruktív hatása lehet. Beszélgetés Stefan Jeukkal, a Ludwigsburgi Tanárképző Főiskola Nyelvdidaktikai Központjának vezetőjével.

Jeuk úr, a német iskolákban egyre inkább tért hódít a többnyelvűség. Hogyan befolyásolja az oktatást, ha a diákok nagy része többnyelvű?

Sok általános iskolában már a többnyelvű gyerekek vannak többségben. A 2011-es mikrocenzus szerint a tanulók negyedének van úgynevezett migrációs háttere. És ez az arány egyre növekszik. Ismeretes az a követelés, hogy a többnyelvű gyerekek mondjanak le az anyanyelvükről, és csak németül kommunikáljanak. Sajnos a többnyelvűséget ma még inkább problémának látják, nem pedig esélynek.

Miért esély?

A vizsgálatok jól kimutatják, hogy a többnyelvűség nem akadályozza az integrációt és a német nyelv elsajátítását. Számos tudományos közlemény szerint a többnyelvű gyerekek jó tanulási feltételek esetén képesek két vagy több nyelvet az életkoruknak megfelelő szinten elsajátítani. Ezek a gyerekek általában különösen jól fejlett nyelvi figyelemmel rendelkeznek, ami később többek között az idegen nyelvek tanulására is jó hatással van. A többnyelvűség előnyt jelent a tanulásban – ha tervszerűen fejlesztik.

A többnyelvűség tervszerű fejlesztése

Milyen lehetőségek vannak erre az oktatásban?

Erre vonatkozóan voltak próbálkozások – részben már a hetvenes években –, amelyeket aztán az eltelt évtizedekben továbbfejlesztettek. Egészen konkrétan: már a második vagy harmadik osztályban gazdagítani lehet az oktatást többnyelvű elemekkel, például a főnevek tanulásánál. Egy tárgyat különböző nyelveken nevezünk meg. Az a tapasztalatunk, hogy egy ilyen nyelvszemlélet nagyban felértékeli az oktatást a tanulók szemében – mégpedig mind a többnyelvű, mind az egynyelvű gyerekeknél.

Ön tehát elégedett a jelenlegi helyzettel?

Igen és nem. Kétségtelen, az alapok megvannak. Ugyanakkor kérdés, hogyan lehet hatékonyan felhasználni az erőforrásokat. Egy példa: Baden-Württembergben egy tanítónőnek a nyolcvanas években külön tanórák álltak a rendelkezésére a többnyelvű gyerekek fejlesztésére. Ma ez a részesedés az akkori mennyiség tíz százalékára zsugorodott. Ehhez járul, hogy gyakran nincsenek meg a feltételei a többnyelvű gyerekek hatékony oktatásának. Ezeknek a gyerekeknek igazából külön német nyelvoktatásra lenne szükségük, amely figyelembe venné a sajátos igényeiket és kompetenciáikat. Ehelyett ugyanúgy tanítják őket, mint az egynyelvű német gyerekeket.

A kettős félnyelvűség mítosza

A többnyelvűséget sokáig a hatékony némettanítás akadályának tartották. Miért?

Abból indultak ki, hogy a többnyelvűség növeli az úgynevezett kettős félnyelvűség kockázatát. A gyereket – így szólt az elmélet – elbizonytalanítja a több nyelv kínálata, és végül egyik nyelvet sem fogja magas színvonalon megtanulni. Csakhogy nincs ilyen oksági összefüggés. Hogy milyen jól tud megtanulni egy gyerek egy második nyelvet, az főleg erre a második nyelvre vonatkozó kínálatnak a minőségétől függ, és nem attól, hogy a gyerek használ-e egy vagy több másik nyelvet a mindennapokban. Másfelől a gyerekeknek több időre van szükségük ahhoz, hogy két vagy több nyelvet tanuljanak párhuzamosan. Mármost ha egy gyerek a beiskolázáskor még nem tud tökéletesen németül beszélni, és az oktatásban csak a második nyelvnek, a németnek a kompetenciáit fejlesztik – az egynyelvű gyerekekkel együtt – akkor felborulhat az egyensúly.

Sokan attól tartanak, hogy a többnyelvűség miatt kialakuló keveréknyelvek használata a német nyelv ellaposodásához vezet. Ön erről mit gondol?

Ehhez tudnunk kell, hogy a modern nyelvek mindegyike keveréknyelv. Az aktuális német szókincs körülbelül negyven százaléka nem germán eredetű. Egyébként pedig a német nyelv meglehetősen stabil. A nyelvtani alapstruktúra az elmúlt ötszáz évben alig változott. Aki az úgynevezett ellaposodásról beszél – például az anglicizmusok miatt –, az vegye figyelembe, hogy ezeknek a szavaknak a nagy része szintaktikailag német. Vegyük például a „mailen” szót. Teljes mértékben ragozható, akár konjunktívban is: „wenn du mir nur mailtest”.

Multikulti-német

Igaz lehet, hogy a többnyelvűség megbecsülése a mainstream része lett?

Az biztos, hogy az utóbbi években pozitív változást figyelhetünk meg, melynek eredményeképp nagyobb lett a migráció és a többnyelvűség elfogadottsága az iskolában és a társadalomban. De érdemes alaposabban is megvizsgálni a dolgot. A kérdés az, hogy valójában mennyire komolyan akarjuk és tudjuk venni a többnyelvűség megbecsülését. Uwe Hinrichs Multi Kulti Deutsch című könyve például nem értékeli ugyan negatívan a nyelvre gyakorolt „migráns hatást”, de végső soron a normától való eltérésnek tartja.

Ön milyen megközelítést javasol?

El kell végre fogadnunk, hogy a többnyelvűség a normális eset – ahogy ezt Németország és más, főleg európai nemzetállamok kivételével nagyjából minden más nemzet elfogadja. A nyelvek egyenrangúságáról csak akkor lehet szó, ha a kisebbségek nyelvét támogatják, és politikailag és intézményileg ugyanúgy kezelik, mint a többségi nyelvet.
 

Stefan Jeuk a Ludwigsburgi Tanárképző Főiskola Nyelvi Intézetének rendkívüli professzora, az intézet Nyelvdidaktikai Központjának vezetője. Kutatási területei: nyelvtanulás és többnyelvűség, az írott nyelv tanulása, a német mint idegen nyelv tanításának didaktikája, nyelvi fejlesztés és nyelviállapot-megfigyelés, valamint kezdő németnyelv-oktatás.