Többnyelvűség
Hallgatólagosan nagyra tartják, de alig támogatják

Ha Németországban többnyelvűségről beszélnek, akkor legtöbbször második nyelvként az angolra gondolnak, és csak ritkán a törökre vagy az arabra, pedig a migráns családokba született gyerekek nem ritkán két anyanyelvvel nőnek fel, és a törököt vagy arabot ugyanolyan folyékonyan beszélik, mint a németet. Ez értékes erőforrás, de hogy miképpen lehetne kiaknázni, arra nem nagyon vannak elképzelések.

Németországban minőségi fokmérő, ha a gyerekek már az óvodában megtanulják az első angol szavakat. Ezzel szemben ritkábban kerülnek érintkezésbe az olyan nyelvekkel, mint a török, az arab, a lengyel, az olasz, a görög vagy a román – pedig a Németországba érkező bevándorlók olyan országokból érkeznek, ahol ezeket a nyelveket beszélik.

„Van a nyelveknek értékrendje. Ha egy gyerek Németországban angollal és némettel nő fel, akkor nagyon sok biztatást kap. Ha viszont olyan nyelvet beszél, amelynek nincs olyan nagy tekintélye, akkor a gyerek és a család gyakran értetlenséggel találkozik” – mondja Anja Leist-Villis, kétnyelvűség-kutató és a Zweisprachigkeit.net alapítója. A hátrányokat az emberek még a munka világában is érzik. A nyelvek presztízse az oktatási rendszerben is fontos szerepet játszik. „Minél kevésbé támogat egy nyelvet az oktatási rendszer, annál könnyebben támad a társadalomban az a benyomás, hogy ez a nyelv nem méltó a támogatásra. Így megerősödik egy nyelv negatív megítélése.”

Tanárképzés

A két- és többnyelvűség támogatása Németországban még mindig nem magától értetődő. Például a téma általában nem része a tanárképzésnek sem. Ezért tart Leist-Villis tanfolyamokat tanárok számára. Sok oktatási intézményben és munkahelyen hiányoznak az elképzelések a többnyelvűség támogatására, mondja a nyelvtudós.

A két anyanyelvű emberek kompetenciáját hallgatólagosan mégis nagyra értékelik, mert a hétköznapokban gyakran a híd szerepét töltik be. Aki ezt nem használja ki, elfecsérli a tudását és a kompetenciáját. Ezt állapította meg több ízben is a Hamburgi Egyetem tanára, Bernd Meyer az interkulturális kommunikációról folytatott kutatásai során. A 2009-ben megjelent, A migrációs háttérrel rendelkezők többnyelvűségének kihasználása című munkájában egy egész fejezetet szentel „a munkahelyi többnyelvűség hiányos támogatásából fakadó következményeknek”. A tanulságokat így összegzi: azok a vállalkozások, amelyek nem fektetnek be célzottan a több anyanyelvű munkatársakba, elveszítik a lehetőséget az exporttal és a származási országokkal való kapcsolattartásra, de még arra is, hogy belföldi piacon érvényesülni tudjanak. A vásárlók megtartásakor, valamint az imázs és a marketing területén számos esély kihasználatlan marad.

Híd a hétköznapokba

A hétköznapokban Jeyan Chalak is a híd funkcióját tölti be. Amikor az elektromérnöknek tanult férfi 1996-ban Irakból Németországba érkezett, megtapasztalta, hogy milyen nehéz beilleszkedni egy ismeretlen nyelvű, más kultúrájú országban. Ő azonban gyorsan megtanult németül, és a fordítás lett a hivatása. Jeyan Chalak ma a reutlingeni városi önkormányzat ifjúsági, képzési és migrációs osztályán dolgozik, társadalmi munkában pedig bevándorlóknak tolmácsol a hivatali ügyintézés folyamán.

Sok szakmában van szükség olyan munkatársakra, akik alkalmanként gyorsan be tudnak ugrani a nyelvtudásukkal, mint például a német–tunéziai Nizar Bou-Sandal, aki két nyelven, németül és arabul beszél anyanyelvi szinten. Néhány évig kereskedelemmel foglalkozott, mielőtt a munkaügyi hivatalban kapott volna állást. „Nagy hasznát veszem, hogy tudok németül és arabul is. Egy időben sok dolgom volt Irakból és Szíriából származó ügyfelekkel. Csak némettel és angollal nem sokra jutottam volna velük.”