Futurzwei Alapítvány
Minták a jó élethez
Szó se róla, megnyerő az ötlet: egy helyre gyűjteni olyan történeteket, amik megmutatják, hogy mi módon lehet - hogy máshogy is lehet. A Futurzwei Alapítvány pontosan ezt teszi. Ahelyett, hogy siránkozna a klímaváltozás, a megrögzött növekedéshit és a fogyasztás terroruralma miatt, vagy felemelt mutatóujjal prédikálna, olyan jövőbe mutató alternatívákról számol be, amelyek már ma működőképesek, és ezzel bátorságot adnak a változtatáshoz. Történetmesélés ökomorális motivációs tréning szerepben.
A környezetvédelemnek és fenntarthatóságnak van egy nagy problémája: elvileg mindenki helyesli őket, így természetesen a politikusok is, csak éppen nem történik semmi; annyi biztosan nem, hogy hatására a dolgok ténylegesen jobbra fordulnának. Az éghajlatváltozási folyamatok folytatódnak, évről évre több forrást emésztünk fel, mint korábban, többet termelünk, többet fogyasztunk, és többet dobunk ki a szemétbe. Hogy ez hosszú távon nem vezet jóra, az a napnál is világosabb.
Ám a növekedési pálya, amelyre az ember lépett, puszta érveléssel nem fékezhető meg, még kevésbé fordítható vissza. „Eleget tudunk“ – mondja Harald Welzer szociálpszichológus és kultúrakutató az interjúban, amelyet 2012-ben adott a Deutschlandfunknak. Mindenekelőtt tudjuk, hogy nem folytathatjuk úgy, ahogy eddig. Mi volna hát a döntő? Hogy tudásunkból végre elkezdjük levonni a következtetéseket, elkezdjük gyakorlattá alakítani a teóriát. Welzer valami hasonlót tett: szakított saját pályafüggőségével, egy technikai szünet idejére hátat fordított a tudománynak, és 2011-ben Dana Giesecke szociológussal létrehozta a „Futurzwei. Stiftung Zukunftsfähigkeit“ névre keresztelt alapítványt. A közhasznú alapítvány honlapja 2012. február 1-e óta él. Itt azóta bárki, aki szeretné, meghallgathatja, hogy mások hogyan csinálják: hogyan valósítható meg a fennálló rend keretében a holnap, hogyan lehet már ma a jövőben élni.
„Lássunk neki!“
Egy ilyen projekt egyáltalán nem magától értetődő. Mint ismeretes, a nagy német társadalomfilozófus, Theodor W. Adorno úgy vallotta: hamis életben nem lehetséges igaz élet. Nem lehetséges természetesen mindazon antikapitalisták számára sem, akik szerint előbb a forradalomnak kell jönnie, a jó, az igaz csak utána jöhet. Az olyan egyéni megoldások, mint amilyen a Futurzwei webes fóruma, az ő szemükben merő szépítgetések, kozmetikázások, amelyek nem számolják fel a tőke és munka közötti alapvető ellentmondást, hanem csak elkendőzik. Akkor tehát tegyünk le arról, hogy jól és igazul cselekedjünk? Imént idézett, talán legismertebb tételét Adorno aligha felmentésként szánta, hogy eszerint ki-ki ölbe tehesse kezét, és eszébe ne jusson változtatni a fennálló status quo-n. Még ha egészében véve nem is adott a helyes, jó, igaz élet lehetősége, az azért semmiképp sem közömbös, hogy hogyan alakítjuk-formáljuk az életünket. Ráadásul annak is, aki az egészet akarja sarkaiból kiforgatni, apró lépésekkel kell kezdenie, mi több: először is hozzá kell kezdenie.A Futurzwei, ez a vérmes webes projekt mindenesetre nem akar a forradalomra várni, és nem akar várni a politikusokra vagy az államra sem, amely előbb-utóbb majd csak megteszi, amit kell; miként nem akar várni a konferenciákra és az általuk hozott határozatokra sem. Ehelyett inkább történeteket akar elmesélni. Történeteket, amelyek a létező valósággal élesen szembemennek, „sikertörténeteket”, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy másképpen: környezettudatosabban, fenntarthatóbban, jobban is megy. Méghozzá itt és már ma. Egyszersmind bátorítani akar, másokat is „megfertőzni“: azt akarja, hogy olvasói példát, ihletet merítsenek, maguk is megpróbálják – és maguk is elmondják saját történetüket. És lehet, hogy mindezek a történetek egyszer majd, a távoli jövőben egyetlen történetté állnak össze – ha majd az emberek visszatekintenek tetteikre, és számot vetnek mindazokkal a következményekkel, amelyekkel egykori tetteik a földi életre járván leendnek – futurum exactum, alias Futur II.
„Jövőarchívum“: történetek, amelyekben van „pláne”
Ezekben a történetekben tényleg van „pláne”: itt van például Heini Staudingeré, aki Alsó-Ausztria infrastrukturálisan gyenge vidékén, a Waldviertelben gyárt környezetbarát lábbeliket, mára már száznál is több munkahelyet teremtett, a nyersanyagot, ha csak lehet, a régióból szerzi be, és alkalmazottainak többet fizet, mint magának. Vagy Lisa Prantneré, aki berlini varrodájában régi ruhákat javít és szépít meg, megmentvén őket a kidobás sorsától, amely a konzumtársadalmakban végső soron minden terméket fenyeget, mihelyt lejárt a szavatossága. Lisa Prantner ma már két üzletet működtet Berlin szívében, ekképp bizonyítván, hogy igenis lehet gazdaságilag sikeres az ember, hiába, hogy nem csatlakozik a növekedés és pazarlás oly népszerű tévhitéhez.Ilyen és hasonló történetek szép számmal olvashatók a Futurzweieredeti platformján. Összegyűjtésük, feldolgozásuk és megírásuk professzionális szerkesztőcsapatra van bízva, melynek az alapítvány két alapító tagja mellett egy közismert publicista, Ute Scheub is tagja; a történetek a „Jövőarchívum” mappában találhatók meg. E történeteknek persze nemcsak felelősségtudatos kisvállalkozók lehetnek a hősei. Akadnak közöttük városvezetőségek, iskolaigazgatóságok, lakossági iniciatívák, hallgatói start-upok, sőt egy bochumi, szövetkezetként működő pénzügyi szolgáltató is, amely kizárólag „értelmes projekteket finanszíroz, teljesen átláthatóan működik, és állítólag a 2008-as pénzügyi válság idején sem vesztett egyetlen centet sem”. Nem szólva mindazokról az emberekről, egyszerű „civillakosokról”, akik ötletei és vállalkozókedve nélkül eleve meg sem valósulhatnának ezek a projektek.