Jürgen Habermas
Európa, Magyarország és egy nemzetek feletti demokrácia projektje

Jürgen Habermas Budapesten
Jürgen Habermas Budapesten | Fotó: Kerekes Zoltán

Több mint ezer hallgató és érdeklődő igyekezett 2014. május 29-én bejutni Jürgen Habermas budapesti előadására, aki a mind szorosabban összenövő világtársadalom és a fragmentált államvilág közti egyre mélyülő ellentmondásról beszélt. Az alábbi részletek vázolják az előadás ívét.

A nemzetállamok mint a jog és a szabadság garanciái

„Az előtt a probléma előtt állunk, hogy miképpen lehet az Európai Uniót és legfőképpen az eurózóna országainak együttműködését tovább mélyíteni úgy, hogy közben nem ingatjuk meg a nemzetállamokat mint a jog és a szabadság garanciáit. Mindazonáltal ebből kiindulva fény vetül olyan konfliktusokra is, amelyekkel magának Magyarországnak kell megküzdenie.“

A mind előrehaladottabb globalizáció és a szegmentált államvilág közt mélyülő ellentmondás

„Ez a probléma abból jött létre, hogy ellentmondás van a rendszerszerűen összenövő világtársadalom és az államvilág továbbra is változatlanul fennálló töredezettsége között. A polgárai akaratával és tudatával integrált államok továbbra is az egyetlen olyan közösségek, amelyek a demokratikus akaratképzés alapján eredményesen tudnak cselekedni, és képesek a nemzeti társadalmukra célzott hatást gyakorolni. Ezek az államok most egyre mélyebben bonyolódnak bele azokba a funkcionális összefüggésekbe, amelyek nem veszik tekintetbe a nemzeti határokat. Elsősorban a globalizált piacok és a digitális kapcsolatok hozzák létre – bizonyos értelemben a kollektív szereplők háta mögött – a hálószerű összefonódásokat. E szabadon burjánzó, rendszerszerű integráció politikailag nemkívánatos mellékhatásait látva fokozódó mértékben merül fel egy olyan irányítási szükséglet, amelynek a nemzetállamok egyre kevésbé tudnak eleget tenni. … Valójában a hiányzó nemzeti cselekvési játékteret csak nemzetek feletti szinten lehet kiegyenlíteni. … Csakhogy ezek a nemzetköziszerződés-rezsimek nagymértékben kivonják magukat a demokratikus ellenőrzés alól. … Még ha alapos okaink vannak is az európai integráció folytatására, hajlandóak vagyunk-e megfizetni egy nemzetek feletti paternalizmus árát?“

A közös demokratikus akaratképzés feltételei

„Ezen a helyen el kell kerülnünk egy téves következtetést, mely szerint a hiányzó európai démosz tenné lehetetlenné egy államok feletti és ugyanakkor demokratikus közösség kialakítását. Ezzel félresiklana a gondolatmenet. A közös demokratikus akaratképzésben való részvételhez ugyanis nem szükséges a honfitársak homogenitása, a származás, a hagyomány, a nyelv és még kevésbé a vallás homogenitása. Három teljesen másfajta feltételre van szükség: közös politikai nyilvánosságra, közös politikai-kulturális háttérre és bizonyos mértékű kölcsönös bizalomra, amely késznek mutatkozik arra, hogy a politikai akaratképzésben a mindenkori másik fél perspektíváját se hagyja figyelmen kívül.
Úgy vélem, Európában a három feltétel közül kettőt könnyen teljesíteni lehet. A borvörös útlevelünk révén immár hivatalossá lett nyelv feletti állampolgárság … újdonságot jelent …; ahhoz, hogy élettel töltsük meg, szükségünk van ugyan egy európai, de nem egy új nyilvánosságra. Elegendő hozzá a fennálló nemzeti nyilvánosságok összessége; csak elég nyitottnak kell lenniük egymás iránt. … A közös politikai-kulturális hátteret, vagyis a második feltételt tekintve, elég a liberális és demokratikus alapjogok egyhangú elismerése.“

A különböző nemzetek polgárai közti kölcsönös bizalom hiánya

„De mi a helyzet a harmadik feltétellel? Ma még tényleg hiányzik a kölcsönös bizalom, amelyet a különböző nemzetek polgárainak egymás iránt kellene táplálniuk, ha a közös föderális ügyekben történő politikai akaratképzés során közös nézőpontot akarnak elfoglalni. … A Nyugat érett demokráciáiban, ha alaposabban megfigyeljük, az európai egyesülés tekintetében releváns bizalomdeficit nem elsősorban negatív módon, az idegen nemzetekkel szembeni ellenérzéssel és a xenofób elzárkózással magyarázható, hanem pozitív módon, a saját nemzetállamuk normatív vívmányaihoz való ragaszkodással. … Ezért ezeknek a polgároknak jól megalapozott érdeke, hogy az „ő” nemzetállamuk mint ezeknek a vívmányoknak a garantálója megmaradjon, és ne fenyegessék őket egy nemzetek feletti közösség részéről a különféle beavatkozások és túlkapások veszélyei. … A demokratikus szerkezetű polgár-társadalom önmeghatározása teljesen más, mint az etnikai származás naturalizált jellemzőihez való reaktív ragaszkodás, amelyből a jobboldali populizmus táplálkozik.“

„Kettős szuverén“: európai polgárok és európai népek

„A probléma megoldására egy gondolatkísérletre teszek javaslatot: képzeljünk el egy demokratikusan fejlett Európai Uniót úgy, mintha az alkotmányát egy kettős szuverén hívta volna életre. Így a konstituáló hatalomnak egyfelől az európai polgárok összességéből, másfelől az európai népekből kellett összeadódnia, mégpedig úgy, hogy már az alkotmányozási folyamat során az egyik oldal a megfelelő érdekhelyzetek kiegyenlítése céljából a másik szavába vághatott. … Az Európai Parlament számára meg kellene engedni, hogy törvényjavaslatokat nyújthasson be, és az úgynevezett rendes jogalkotói eljárást, amely mindkét kamara egyetértését követeli meg, minden, az Unióval közös politikai területre ki kellene terjeszteni. Ezután az Európai Tanácsot, tehát a máig félalkotmányos helyzetet élvező állam - és kormányfők találkozóját, be kellene tagolni az Európai Unió Tanácsába. És végül a Bizottságnak át kellene vennie a Tanácsnak és a Parlamentnek egyaránt felelős kormány feladatait. Az Uniónak egy demokratikus mércéknek megfelelő nemzetek feletti közösséggé való átalakításával paritásos alapon figyelembe lehetne venni az államok és a polgárok egyenlőségét is.“

Jürgen Habermas előadásának teljes szövegét itt találja. (PDF, 112 KB)


Az előadásról készült videofelvétel magyar szinkrontolmácsolással


Broadcast live streaming video on Ustream