Német irodalom magyarul
"Könyvek, amelyekről beszélnek"

Bücher über die man spricht_Magazin_Introbild
Jutta Gehrig, Goethe-Institut, Gábor Csordás, Leiter des Jelenkor Verlags; György Dalos, ungarisch-deutscher Schriftsteller und Historiker; Christoph Hassenzahl, Suhrkamp Verlag (Rechte und Lizenzen); Ursula Kanyó, Goethe-Institut | Foto: Alonia Elizalde

Lipcse májusban négy napon át újra az irodalom fővárosává vált. Ez alkalomból 175 ezer látogató érkezett a városba – még soha ennyien nem voltak kíváncsiak Németország második legnagyobb könyvvásárára. A "Könyvek, amelyekről Magyarországon beszélnek" című pódiumbeszélgetésen Csordás Gábor, a pécsi Jelenkor Kiadó, Dalos György, magyar-német író, Christoph Hassenzahl, a Suhrkamp kiadói jogokért és fordítói licenszekért felelős képviselője, valamint Ursula Kanyó, a budapesti Goethe Intézet könyvtárának vezetője járták körül a megadott témát. A rendezvényt Jutta Gehrig, a budapesti Goethe Intézet igazgatója moderálta.

"Könyvek, amelyekről beszélnek"

Mint azt Ursula Kanyó kifejti, „a 90-es évek elején óriási volt a kereslet a nyugatnémet irodalomra, hiszen nagy volt a lemaradás. Szabályosan ki voltak rá éhezve Magyarországon.“ A budapesti Goethe Intézet támogatni szerette volna ezt a folyamatot, ezért 1998-ban elindította a "Könyvek, amelyekről beszélnek/Bücher, über die man spricht" című kiadványsorozatát. A kezdeményezéshez 2003-ban további intézetek csatlakoztak a Közép-kelet-európai Régióból. Azóta évente kétszer – a Lipcsei, illetve a Franfurti Könyvvásárt követően – szemlézik a legújabb szépirodalmi és szakirodalmi megjelenéseket a német nyelvterületről. A német nyelvű recenziókból, kritikákból válogató kiadványokban nemcsak a német könyvpiac aktuális fejlődési irányvonalai, trendjei rajzolódnak ki, hanem a célországok irodalmi élete is többféle impulzust kap. Az elmúlt tíz évben 610 könyv került bemutatásra ebben a formában. „Nagy erősségünk, hogy jól ismerjük a magyar olvasóközönséget, így tudjuk, mi érdekli az olvasókat.“ – emeli ki Kanyó.Arra a kérdésre, hogy a sorozatnak és a beválogatott könyveknek van-e hatása a magyar piac megjelenéseire, a könyvtárvezető elmondja, hogy ezt nagyon nehéz lenne mérésekkel alátámasztani. „Mindenesetre – teszi hozzá – intézeteinkben jól érzékelhetően növekedett az érdeklődés, kifejezetten a kiadványainkban bemutatott könyvek iránt.“

A sorozat megjelenéseket befolyásoló hatására a fordításokból szintén nyerhetünk némi rálátást: Magyar nyelvre eddig 52, lengyelre 76, cseh nyelvre 71, szlovénra 37 könyvet fordítottak le – ezek figyelemre méltó számok. Hassenzahl az egész piac tekintetében is megerősíti a felsorolt adatokat. „A magyar nyelvű fordítások száma az összes németből fordított kötet rendre 3-5 %-át teszi ki, ugyanakkor megjegyzendő, hogy ez nagyban függ a kiadók személyes elkötelezettségétől is.“ Miután 1999-ben Magyarország volt a Frankfurti Könyvvásár díszvendége, a magyar-német irányú fordítások száma évi hatról százra ugrott, mára pedig évi húsz megjelenés körül állapodott meg.

A magyarok elsősorban azokat a műveket forgatják szívesen, amelyekben szerepet kapnak a diktatúrában szerzett élettapasztalatok, illetve amelyekben ezek az élettapasztalatok a kilencvenes évekre is kiterjednek, továbbíródnak. Hasselzahn szerint a társadalom átalakulása az NDK idejében és a rendszerváltás alatt szintén olyan témák, melyekre nagy az érdeklődés Magyarországon. Csordás többek között Ingo Schulze, Herta Müller, Terézia Mora és Christina Virágh nevét említi a kedvelt kortárs német szerzők közül, de az 1920-as évek olyan klasszikusait is kiemelte, mint Heinrich vagy Thomas Mann. Osztrák irodalmat történelmi okokból kifolyólag még mindig kiemelkedően sokat fordítanak Magyarországon. Gehrig hozzáfűzi, hogy számos magyar író is jelen van a német nyelvű könyvpiacon, így Nádas Péter, aki fordítójával, Christina Virágh-gal a Brücke Berlin-díjat kapta meg 2012-ben, Esterházy Péter, akinek fordítója többek között Terézia Mora, nem utolsó sorban pedig a Nobel-díjas Kertész Imre.

„Ha a könyveknek nincsen jövőjük, akkor az nem a könyvek, hanem a jövő hibája.“

Németország és Magyarország között élőek az irodalmi kapcsolatok. Ettől függetlenül a német szépirodalom fordítása és kiadása nehéz vállalkozás a magyar könyvpiacon. Miért lehet ez így?„Egy tízmilliós országról általánosságban elmondható, hogy szépirodalmi művek csak állami támogatással adhatók ki.“ Dalos még hozzáteszi: „Ehhez jön a minden szegmenst érintő technikai fejlődés, melynek köszönhetően a könyveket a gyorsabban fogyasztható médiumok szorítják ki a piacról.“ Csordás egyet ért ezzel a meglátással; elmondása szerint azok a kiadványok, amelyek nem kerülnek fel valamilyen bestseller-listára, csak nagyon nehezen találnak utat az olvasókhoz. A kevés bestseller, valamint a sok, kevéssé reflektorfénybe kerülő megjelenés között egyre nagyobb az a bizonyos olló, számos kiadvány még az ezres példányszámot sem éri el. A kiadók egyik legfontosabb feladata épp az volna az elkövetkező években, hogy gondoskodjanak egy minél szélesebb olvasóközönség kialakításáról, Dalost idézve: „Ha a könyveknek nincsen jövőjük, akkor az nem a könyvek, hanem a jövő hibája.“