Magyar Országos Közös Katalógus Közös kereső felület – sok magyar nyilvános könyvtár

Viele öffentliche Bibliotheken_Magazin
Magyar Országos Közös Katalógus | Foto: © GettyImages

A budapesti Goethe-Institut könyvtárának rekordjai 2012 májusától a felhasználók számára is láthatóan megjelennek a magyar közös katalógusban. A csatlakozás apropóján Bánkeszi Katalinnal, az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének igazgatójával, a közös katalógus fejlesztésének egyik projektvezetőjével beszélgettünk.

A kezdetek

Igazgatónő, a mokka a hétköznapi embernek egy jó erős kávét jelent, de mire gondolnak a magyar könyvtárosok, ha a MOKKA-ról beszélnek?

A MOKKA szó egy rövidítés: a Magyar Országos Közös Katalógus elnevezésből alakult ki, és mivel könnyen megjegyezhető, hamar el is terjedt a használata. A könyvtárosok számára egyrészt egy olyan közös felületet jelent, amelyen egyidejűleg sok magyar könyvtár katalógusrekodjai kereshetők, és ez elsősorban a tájékoztató munkát segíti. Másrészt a katalogizálók számára is hasznos ez a szolgáltatás, mert támogatja az egységesített leírás elkészítését, mivel a közös katalógus rekodjai letölthetők, átemelhetők a könyvtár saját adatbázisába, ahol már csak a helyi specifikus adatokkal kell kiegészíteni a leírást. Amennyiben az Országos Széchényi Könyvtárban elkészült az adott könyv autentikus bibliográfiai leírása, akkor azzal felülíródik az esetleg korábban máshonnan már betöltődött rekord, így idővel minden műnek ellenőrzött, minőségi leírása érhető el a közös katalógusból. 

Mióta létezik magyar közös katalógus?

A közös katalógus gondolata több mint tíz éve fogalmazódott meg, és többféle javaslatból kristályosodott ki az a megoldás, amelyre a mai rendszer épül. Az első közös katalógust elődeink 2001-ben hozták létre 15 alapító könyvtár összefogásával. A fejlesztést az eCorvina cég végezte – több könyvtári szakember közreműködésével. Néhány évvel később egy pályázat segítségével újabb könyvtárak csatlakoztak, és folyamatosan nőtt az online felületen lekérdezhető állományok száma. 

Eredetileg a MOKKA Egyesület égisze alatt jött létre a katalógus, de a feladatot hamarosan átvette az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), amely azóta is fenntartja és működteti a rendszert. Az Egyesület ma is összefogja a MOKKA partnereit, tagjai között találjuk az ODR könyvtárakat, a nagy szakkönyvtárakat, az egyetemi, a megyei és városi könyvtárak nagy részét, sőt egyre több, kisebb intézmény is csatlakozik. Az Egyesület minden tagja ingyenesen használhatja a MOKKA infrastruktúráját, amely központi szolgáltatásként az OSZK-ban működik. 

A két nagy közös katalógus összevonása

A MOKKA nagy átalakuláson ment keresztül 2011-ben. Mi volt a fejlesztés célja?

Az elmúlt években sok változás történt a könyvtári rendszerben, átalakult az intézményrendszer, korszerűsödtek az adatbázisok, a technológia fejlődése is új megoldásokat tett lehetővé. A közös katalógus betöltő és szolgáltató rendszere megérett egy alapos „újratervezésre”. Az EU-s forrásokból kiírt TÁMOP pályázatokból a könyvtári terület is részesedett, és így vált lehetővé az Országos Dokumentum-ellátó Rendszer jelentős továbbfejlesztése, ezen belül a MOKKA teljes átalakítása is. 

A fejlesztés legfontosabb eleme a MOKKA és az ODR (Országos Dokumentum-ellátó Rendszer) addig különálló adatbázisainak az egyesítése, valamint az arra épülő szolgáltató rendszer – elsősorban a közös katalogizálás és a könyvtárközi kölcsönzés – korszerűsítése volt. Az alaprendszerek fejlesztése lezárult, de az adatok bővítésével még jócskán akad munka. Számos új partner csatlakozását kell segíteni, és sok teendő adódik az adatok egységesítésével is. 

A keresőfelület számos újdonsággal bővült: új eszközök segítik a pontosabb találatok elérését. A könyvtárközi kölcsönzés is teljesen átalakult. Létrehoztunk egy példánytárat és egy könyvtáradatbázist, amelyet a két rendszer közösen használ. A szolgáltatáshoz teljes körű kérésadminisztrációt fejlesztettünk ki, amelyben nyomon követhető a kérés életciklusa és éppen aktuális teljesítési státusza. 

A budapesti Goethe Intézet könyvtárának állománya a Südwestdeutscher Bibliotheksverbund (SWB) német közös katalóguson kívül most már a MOKKA-ban is megjelenik. Számunkra azért volt fontos ez a lépés, mert ezáltal itthon is sokkal inkább láthatóvá vált az állományunk. Mekkora a csatlakozási kedv a könyvtárak részéről?

Örömünkre szolgál, hogy a csatlakozó intézmények között üdvözölhetjük a Goethe Intézet könyvtárát is, melynek állománya különleges színfolt a közös katalógus látogatói számára.
Egyre több könyvtár kapcsolódik be a közös szolgáltatásba. Ennek az is az oka, hogy a TÁMOP pályázatok nyertesei számára kötelezővé tették a rekordok betöltését a közös katalógusba. Ez azt jelenti, hogy nem csak az ODR könyvtárak kapcsolódnak a MOKKA-hoz, hanem szinte minden konzorciumi tag, aki a pályázati források kedvezményezettje volt, vagyis akár kisebb iskolai és közművelődési könyvtárak is. Igaz, hogy az új partnerek adataival egy kicsit több a teendő, de mégis örömmel fogadjuk őket, mert állományuk színesítheti a kínálatot, és egyre több intézmény rekordjai válnak egyetlen ponton elérhetővé mind a könyvtárak, mind az olvasók számára.

Jelenleg milyen mértékben fedi le a MOKKA a magyarországi könyvtárak állományát?

Természetesen teljességről még nem beszélhetünk, de az új rendszerben elérhető állományok nagysága minden tekintetben növekedett. Több szolgáltatóhely, több bibliográfiai rekord, példányinformációk és dokumentumtípusok felől nézve is gazdagabb a kínálat. Korábban csak a könyvekkel foglalkozott a MOKKA, de most más dokumentumtípusok adatait is tudja fogadni és szolgáltatni. Éppen most folyik a tesztelése annak a modulnak, amelynek segítségével ezentúl a folyóiratok állománybejelentése is a közös katalógus felületén történhet. 2012 márciusának végén 3.980.521 bibliográfiai leírás és 3859 szolgáltatóhelyről 8.290.222 példányadat kereshető a MOKKA-ODR adatbázisban. 

Új, felhasználóbarát szolgáltatások

Ismerik a felhasználók a közös katalógust, vagy inkább a könyvtárosok „titkos fegyverének“ tekinthető? Egyáltalán mennyire fejlett a magyar könyvtárhasználó keresési kultúrája?

A könyvtárba járók szinte biztos, hogy többségükben ismerik a katalógust, hiszen a kollégák is ajánlják, ismertetik ezt a keresési lehetőséget. Maguk a tájékoztató könyvtárosok is rendszeresen használják, és reményeink szerint statisztikailag kimutatható lesz a keresések számának növekedése, amint beüzemeljük a jelenleg még teszetelés alatt álló olvasói kérésindító felületet. (Jelenleg csak könyvtáros indíthat könyvtárközi kölcsönzést.) 

Igaz azonban, hogy a nethez szokott használók többsége a google kereséssel kezdi az információ felkutatását, de a könyvtárosok felelőssége is, hogy megmutassák az olvasóknak, hogy a könyvtári dokumentumokról a weben kereshető adatbázisokban rögzített, strukturált adatok – a keresőfelületek okos, tudatos használatával – mennyivel pontosabb, tisztább találatokat adnak. A net hatalmas információtengerében egyre nehezebb az eligazodás, a keresési technikák elsajátításában is tudjuk segíteni az olvasóinkat. 

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

A gyorsan változó technikai környezet és ezzel párhuzamosan az olvasói igények átalakulása tőlünk is alkalmazkodást követel. Nem állhatunk le a fejlesztéssel, hiszen igazodnunk kell az olvasói elvárásokhoz. Igyekeztünk a rendszert úgy kialakítani, hogy viszonylag könnyen tudjunk kisebb módosításokat elvégezni. Tény az is, hogy további források nem állnak rendelkezésünkre, így nagyobb fejlesztésre egyelőre nincs kilátás. Reméljük, hogy sikerült úgy létrehozni ezt a szolgáltatásrendszert, hogy néhány évig mindenképpen meg tudjon felelni a követelményeknek. Legközelebbi feladat a kiegészítő szolgáltatások tesztelés utáni üzembe állítása és a működtető környezet stabilizálása. 

A hosszabb távú fejlesztési feladatok között fontosnak érezzük, hogy megoldást találjunk a szerzői jog által védett dokumentumok elektronikus formában történő szolgáltatására. Ez meglehetősen összetett feladat, nemrég jelent meg a pályázat a megvalósítására. Nagy előrelépést jelentene, ha a jelenlegi rendszer kiegészülne azzal, hogy távolról is elérhetővé tehetjük az elektronikus forrásokat, az olvasók pedig igényeiknek megfelelően, rugalmasan és jogszerűen használhassák azokat.