Miből tájékozódhatunk Budapesten Kultúrkörök

Kulturkreise_Magazin
Foto: Milorad Krstič

Külföldiként nem egyszerű kideríteni, hogy hová járnak szórakozni a helyiek. A programajánlók rendszerint bűnösen egynyelvűek, a bédekerek és az utazási irodák jó útmutatásai pedig az „átlag turistának” szólnak – aki valószínűleg nem is létezik, vagy a Balatonra ment.

Egy város megismerése, de különösen szórakozási, kultúrafogyasztási szokásainak, lehetőségeinek feltérképezése legkönnyebben, legtermészetesebben a személyes kapcsolatok útján lehetséges. Ismerkedni különben is jó. Ráadásul hasznos is, mint ezt alábbi példáink némelyike is igazolja.

Budapesten két ingyenes nyomtatott programfüzet jelenik meg heti rendszerességgel, csütörtökönként, a Pesti Est és a Fidelio. Előnyük, hogy a legtöbb szórakozóhelyen vagy kulturális intézményben, adott esetben benzinkútnál is beszerezhetjük őket, nagy hátrányuk viszont, hogy csak magyarul elérhetők. Kávéházban ücsörögve ezért érdemes rávenni egy helybélit, hogy ajánljon belőlük érdekesnek ígérkező programokat. Hiszen legalább az említés szintjén megtalálható bennük szinte minden, ami épp zajlik Budapesten. Azért csak az „említés szintjén”, mert a legutóbbi gazdasági válság óta e lapok nagyjából fele akkora terjedelemben jelennek meg, mint a fénykorukban, így a részletező jellegű tartalmak (kritikák, beszámolók, interjúk) mennyisége is csökkent. Az internetes változatuk viszont messze nem olyan népszerű, mint a piacot uraló port.hu, ami a tévé-, színház- és moziműsoron kívül ma már koncetekről, fesztiválokról, gyerekprogramokról, sporteseményekről és rádióadók műsoráról is a legrészletesebb tájékoztatást adja. „Természetesen” szintén csak magyar nyelven.

S ha már sikerült szert tennünk helyi barátokra, nyugodtan vásároltassunk velük egy Magyar Narancsot. Az ugyancsak csütörtökönként megjelenő politikai-kulturális hetilap Snoblesse Oblige rovata ugyanis szokatlanul bő terjedelemben – hat-hét oldalon –, és szigorú válogatásban számol be minden olyan kulturális programról, ami coolnak számít ebben az országban. A nagyobb magyarországi fesztiválok rendszerint terjedelmes mellékleteket kapnak a lapban.

Idegen nyelven

Aki első kézből szeretne programtippeket, jó, ha az angol nyelvű Funzine-ra vadászik, az kifejezetten külföldieknek szól. A kéthetente megjelenő füzetet repülőtéren, pályaudvarokon, Tourinform-pontokon és néhány szórakozóhelyen jó eséllyel utolérhetjük. A budapestiek is szívesen forgatják, mert jó érzékkel javasol a kínálatból, és megpróbál reflektálni arra is, hogy mit találnak érdekesnek az itt élő külföldiek. A weboldala, a funzine.hu napi 40-50 programmal frissül, a helyszínek megtalálásában pedig egy roamingdíj nélkül is letölthető mobilalkalmazás segít.
Aki idegen nyelven keres magának programot, érdemes rákattintania a Budapesten működő kulturális intézetek honlapjára. Rendszeresen vannak ugyanis olyan események, melyek magyar művészek részvételével, esetleg az intézetek falain kívül zajlanak. A kultúraközvetítés kétirányú, a találkozásokból nem egyszer izgalmas művészeti projektek születnek. Kifejezetten német nyelvű programismertetőt sajnos nehéz jó szívvel ajánlani – azért a Budapester Zeitung kultúrarovatára rá lehet keresni, de senki ne csüggedjen, ha nem lesz tőle sokkal okosabb.

Útikönyvek
Budapestről legalább egy tucat útikönyv szól, de kevés olyan van, ami túlmutat a kötelező látnivalókon, élvezetesen ragadja meg a város színeit, hangulatát, és emellett elég informatív is. Nem csak értelmiségieknek szól Török András művészettörténész és kulturális menedzser sok humorral, alapos tárgyismerettel és finom arányérzékkel megírt (már többször is átdolgozott) „critical guide”-ja. (Németül: András Török: Budapest. Ein kritischer Reiseführer). A könyv horizontja nagyjából a kávéházi városi emberé, aki szeret (jól) élni, határozott véleménye van a világról, és a legfőbb törekvése, hogy a város megéléséhez mindenkinek szolgáljon néhány biztos tanáccsal.
A „Budapest egy külföldi szemével”-típusú könyvek közül kiemelkedik Viktor Iro: Gebrauchsanweisung für Budapest und Ungarn című esszékötete. A szerző öt éven keresztül tanított az ELTE Germanisztikai Intézetében német irodalmat és kreatív írást. Könyve a szokásos történelmi-, várostörténeti kitérőkön kívül színes epizódokat közöl a magyar modernitás európai beágyazottságáról, külön fejezetben emlékezve meg az építészet, a filmezés vagy a fényképezés nyugati orientációjáról.

Magyar nyelv és történelem

Ha hosszabb időre jön valaki Magyarországra, hasznára válhat, ha valamennyire megismerkedik az ország történelmével is. A Berlinben élő író, Dalos György Ungarn in der Nussschale című „történelemkönyve” remek alapot teremt mindehhez, mert nemcsak az eseményeket, hanem a vonatkozó vitákat, félreértelmezéseket is számba veszi; (ön)ironikus és élvezetes irodalmi stílusban. Erős történelmi érdeklődésről tanúskodik Duncan JD Smith Nur in Budapestcímű útikönyve, amiben a magyarok eredetmondája a Turul-legendával ugyanúgy saját fejezetet kap, mint a polgárosodában kulcsszerepet játszó Széchenyi-család bemutatása. A könyv érdeme, hogy olyan kieső helyszínekre is elvisz, ahová a bédekerek általában nem.A nyelv felől közelít Bart István kulturális szótára (Németül: István Bart: Ungarn – Land und Leute. Ein kleines Konversationslexikon der ungarischen Alltagskultur), ami népi és városi szokások, toposzok, népszerű idézetek, kultikus tárgyak, földrajzi és kitalált helyek stb. magyarázatán keresztül rajzolja meg a mindenkori Magyarország társadalmi-politikai-kulturális közegét. Hozzállásában leginkább Török András Budapest-útikönyvéhez hasonlítható – jól felkészül, aki budapesti tartózkodása előtt ebbe a két könyvbe belekukucskál. Milyenek a magyarok? – erre a nehéz kérdésre próbál válaszolni Lysann Heller Paprikantin című élménybeszámolója, ami a szerző féléves, budapesti újságírógyakornoki tartózkodása nyomán született. Lysann a magyarokhoz kapcsolt klisékből indul ki, de ahelyett, hogy árnyalná ezeket, inkább viccet csinál belőlük. Lektűr ráhangolódásnak!

Blogok

Az internet és a közösségi oldalak korában az útikönyvek hatása egyre kisebb, könnyebben hiszünk az élménybeszámolóknak vagy a szimpatikus helyieknek. Gond csak az, hogy használható német nyelvű, minőségi Budapest-blogot nem találni – ami az itt megforduló német fiatalok számát tekintve elég meglepő. Érdemes viszont próbát tenni az angol nyelvű Spottedbylocals.com-mal, vagy az angol nyelvű The Budapest Sun internetes programajánlójával, az xpatloop.com-mal. A tematikus oldalak közül a romkocsmákról (ruinpubs.hu) és a helyi éttermekről (chew.hu) szóló blogokat ajánljuk.

De ha már kezdjük belakni Budapestet, és már szert tettünk néhány kedves ismerősre, toborozzunk társaságot magunknak a Facebookon – a budapesti éjszakát így a legkönnyebb megismerni!
 

Internetes fotógalériák Budapestről:
Budapest Daily Photo blog:
http://www.budapestdailyphoto.com/
Panorámafotók Budapestről:
http://www.360cities.net/area/budapest-hungary