Az emberben nagyon sokféle identitás megfér egymás mellett. Nemcsak nemzethez, kisebb-nagyobb tájegységhez, életkorhoz, foglalkozáshoz vagy hobbihoz kötődhetünk, de adott esetben néhány utcasarokhoz, térhez is. Pedig külső szemmel nincs ezeken a helyekben semmi különös – a lakóikat mégis láthatatlan kötelék fűzi össze. „A mi utcánk” öntudata.
II. kerület: Lövőház utca – Millenáris park
Bármi történjék is épp a Millenáris Parkban, az egy négyzetméterre eső, gyermeküket pesztráló szülők száma itt a legmagasabb Budapesten. Az egykori Ganz villamossági gyár telepét – a belvárosi ipari területek közül elsőként – tíz éve alakították át kulturális központtá és parkká, amitől nagyot fordult a tehetős polgári Rózsadomb sorsa. Míg korábban Budán nemigen volt hová „szórakozni járni”, a Millenáris Parkban rendszeresen tartanak koncerteket, kiállításokat, fesztiválokat. A gyerekek pedig, ha épp nem a magyar Science Parkban, a Csodák Palotájában ismerkednek a fizika furcsaságaival, akkor a játszóterek valamelyikén szabadulhatnak meg fölös energiáiktól. Mióta egy részét sétálóövezetté alakították, a szomszédos Lövőház utca is egyre több látogatót vonz. Az új köztér kialakításában aktívan részt vett a helyi közösség; egyre-másra nyíltak a vendéglátóhelyek teraszai, van az utcában biobolt, családi cukrászda, fodrász, papírüzlet és itt van a város legsűrűbben szőtt mama-baba bolt klasztere. A környék komfortfokozatát az is növeli, hogy a következő sarkon ott a zöldségpiac és a Mammut bevásárlóközpont. De az már egy másik világ: a „mi utcánk”-hangulat a Fény utcával véget ér.
VI. kerület: Hajós utca
A sétaló-zónává alakított Hajós utcát a drága divatüzleteiről híres Andrássy út, a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky út és a színházairól és mulatóiról ismert, Pesti Broadwaynak is hívott Nagymező utca fogja közre. A Hajós utca Andrássy út felőli végén áll az Operaház. A környék szűk körben arról is nevezetes, hogy a rendszerváltás környékén itt nyílt Budapest első kézműves ékszereket és ruhákat árusító designüzlete, valamint az egyik első alternatív zenés szórakozóhely, a Picasso Point. E művészhangulatra erősített rá később egy sor kávézó is. De akad itt antikvitás, dizájnbolt, bioüzlet – inkább az erre járókra, mint a helyben lakókra bazírozva. A környező utcák vonzereje főként a csillogó Andrássy úti üzletek, és a málló vakolatú régi bérházak közti erős kontrasztból fakad.
VI. kerület: Hunyadi tér
A zsúfolt belvárosi kerületekben aligha van még egy ilyen tágas közterület, ahol ennyi fa magasodna. Itt található a főváros egyik első vásárcsarnoka (1896-ban épült), melyhez Budapest utolsó szabadtéri, őstermelői napipiaca tartozik. A teret uraló parkban hétvégenként szociális zsibvásár zajlik: klosárok, városi szegények kínálják összekukázott portékájukat. A fodrászhoz, képkeretezőhöz, műbútorasztaloshoz vagy épp a Hunyadi Kisvendéglőbe betérni felér egy időutazással. Az egyik épület aljában nyílt a város egyik legfelkapottabb delikáteszüzlete, ami válogatott ínyencségeket és alapanyagokat kínál a nemzetközi gasztronómia híveinek. A szomszédságban angolnyelvű könyvek antikváriuma, egyben fair trade kávézó működik. A multikulti-élményt a túloldali indiai teaház és fűszerbazár teszi teljessé. Az önkormányzat pár éve saját hatáskörben döntött a vásárcsarnok felújításáról és a tér átalakításáról. A helyi civilek ellenállásának köszönhetően azonban a terv, aminek az őstermelői piac is áldozatul esett volna, egyelőre lekerült a napirendről.
VII. kerület: Barát utca
Noha nem messze tőle dübörög a Rákóczi út autóforgalma, Budán is megirigyelnék a Barát utca kisvárosias nyugalmát. A különleges hangulat valószínűleg azzal magyarázható, hogy az utca Bauhaus házai mindkét oldalon egy-egy közös belső kertre, titkos városi dzsungelre nyílnak. Amikor 2007-ben ezt a paradicsomot veszélybe sodorta egy hatalmas – később leállított – építkezés, a titakozás megszervezésére megalakult a Barát utcaiak civil szervezete, ami rendezvényeket is szervezett a környékbelieknek. Először a helyi cukrászda, a Bognár alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepelték meg, s ez annyira jól sikerült, hogy azóta minden évben ugyanezen a napon tartják a Barát utcai bált is. Bár a szomszédos virágüzlet, és a teaház időközben megadta magát a válságnak, a „Bognár” még állja a sarat.
XIII. kerület: Pozsonyi út – Szent István park és környéke
A XIII. kerület Szent István körúton túl eső részét, Újlipótvárost becézik Lipóciának vagy Újlipóciának. Nemcsak beceneve, de az irodalmi életből ismert kortárs krónikása, internetes és nyomtatott folyóirata, art-mozija, városszerte híres könyvesboltja és bonbonkészítője is van. A néhány utcányi területen gyakorlatilag mindenféle szolgáltatás fellelhető, ami a mindennapokhoz szükséges. A helyi utcafesztivál, a Pozsonyi Piknik honlapján ez áll: „Újlipótváros csak látszólag része Budapestnek. Újlipótváros falu a városban.” Itt mindenki ismeri a másikat, s ahogy valaki egyszer megjegyezte: csúcsidőben egy saroknyi utat megtenni minimum 30 perc. Budapestnek ez az építészetileg egyik legegységesebb, Bauhaus-stílusban megmaradt városrésze, ami ma is zsidó kultúrájáról, polgári életéről, kávéházairól híres. Határa a Szent István park, ahol egy átlagos hétköznapon is annyi gyerekes család fordul meg, mint Prenzlauer Berg játszóterein egy nyári szombat délután.
XIX. kerület: Wekerle-telep
Kispesten, az Üllői út és a Nagykőrösi út ölelésében fekszik Budapest talán legerősebb helyi identitású városrésze, a Wekerle. A telep a 20. század első harmadában kísérleti kertvárosi építészeti projektként jött létre: a fővárosba költöző munkásoknak és tisztviselőknek építették. A társas-, iker- és sorházakat korabeli nagynevű építészek, elsősorban Kós Károly népi-szecessziós típustervei alapján készítették. Az utcahálózat is egységes rendszert alkot: az utak egy központi térről sugarasan ágaznak le. Anno minden házhoz saját kert is járt. Habár a lakosság azóta kicserélődött, mégis nagy a Wekerle megtartó ereje, és erős a késztetés a helyi hagyományok és identitás őrzésére. A telep megüli saját ünnepeit (lásd: székelykapu-napok, gulyásfőző-verseny), van saját bolhapiaca, bringabazára, baba-mama-börzéje és több öntudatos civil szervezete. A történelmi házakhoz azonban az idők során sok mindent hozzáépítettek: a műanyag sufnikkal, garázsokkal szemben az utóbbi években a helyi városvédők vették fel a harcot.
