Beszélgetés Boldizsár Ildikóval "Mindenkinek van saját meséje" - A mesék gyógyító erejéről


Boldizsár Ildikó magánfotó | magánfotó Minden élethelyzetnek van mesebeli párja: ezen a felismerésen alapul a meseterápia, amely felnőtteknek is segít újra megtalálni lelki egyensúlyukat. Boldizsár Ildikó mesekutatót, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer kidolgozóját a mese gyógyító erejéről kérdeztük.

Egyetemistaként népmeséket olvasott, diplomamunkáját a nép- és műmesék összehasonlításáról írta, és lassan 30 éve foglalkozik mesekutatással. Honnan származik ez az erős vonzódása a mesékhez?

Egy felismerésből. A mesékben találtam meg azokat az útmutatásokat, amelyek alapján egy ember kiteljesedett életet élhet. A mesék csak egyetemista koromtól kezdve érdekeltek, addig máshol keresgéltem ezeket az útmutatásokat. Amikor azonban rájöttem, micsoda kincsekre lehet bukkanni a ránk maradt történetekben, erős vonzódás alakult ki köztem és a mesék között.

Hogyan talált rá a meseterápiára? 

Az első meseterápiás foglalkozást akkor tartottam, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy annak, amit csinálok, meseterápia a neve. Az 1990-es évek közepén hetente kétszer a Budai Gyermekkórházba jártam meséket mondani a gyerekeknek, mert szerettem volna megkönnyíteni a kórházi kezelésük idejét. Akkoriban még a szülők nem maradhattak a gyerekeikkel a kórházban, és nem voltak bohócdoktorok sem. A meseterápia ezekből a kórházi mesélésekből nőtte ki magát. Amikor láttam, milyen jó hatással van a mese és a mesélés a betegekre, kutatni kezdtem ennek okát. A válaszok feldolgozása után kezdett körvonalazódni az a terápiás eljárás, amelyet ma már tanítok is. Az általam kidolgozott és alkalmazott Metamorphoses Meseterápiás Módszer azon a felismerésen alapul, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A terápia során megkeressük az adott életszituációhoz tartozó mesét. Azt, amelyben a mese hőse ugyanazért indult el, ugyanazt szerette volna magában kibontakoztatni, mint a problémájával hozzám forduló páciens, de nem akadt el az útja során, hanem végig tudta járni. A mese segítségével előbb vagy utóbb a páciens is meg tudja ezt tenni.

De hogyan segíthet egy mese a lelki problémák gyógyításában? 

A mesék olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember az élete során bármikor több lehet annál, mint ami éppen egy adott pillanatban. Hogyan lehet meghaladni saját korlátainkat, félelmeinket? Hogyan lehet megoldásokat találni egy egyensúlyvesztett helyzetben? Hogyan találhatjuk meg az igazi mátkánkat? Milyen nehéz megismerni a saját táltos paripánkat, milyen nehéz megvívni a sárkányainkkal… Ezek mind olyan „életproblémák”, amelyekkel gyakran találkozunk a hétköznapokban is. 

Általában milyen „életproblémákkal” és kik fordulnak Önhöz?

A meseterápia életkortól függetlenül alkalmazható. A legtöbb páciensem olyan 20-50 év közötti felnőtt, aki élete valamely szakaszában krízishelyzetbe került például gyász, válás, magány, párkapcsolati problémák vagy kommunikációs nehézségek miatt. A Paloznakon működő Meseterápiás Központban, amelynek vezetője vagyok, 4-24 éves állami gondozott fiatalokkal foglalkozunk.

Hogyan zajlik egy foglalkozás?

A probléma megismerése után először kiválasztom azt a mesét, amely a legerőteljesebben mutat hasonlóságot a páciens helyzetével, gondolataival és érzelemvilágával. A terápia során ezt a mesét dolgozzuk fel. Aktív képzelet- és fantáziamunka zajlik a mesében előforduló képek és szimbólumok segítségével. Ennek célja az érzékszervek tökéletesítése, illetve összehangolt működésének kialakítása annak érdekében, hogy a páciens minél részletgazdagabban lásson, és minél több ponton kapcsolódhasson tudatosan is a környezetéhez. A közös munka bizonyos szakaszában előfordulhat, hogy a páciens – a gyógyulása útját leképezve – megváltoztatja a mese egyes motívumait, leggyakrabban a mese végét, és egy olyan új történetbe helyezi magát, amely a saját életére is megújító erővel hat. 

Amikor meséről beszélünk, a mai gyerekek tv-ben látott, modern mesékre gondolnak, a szüleiknek is sokszor inkább a kortárs mesék jutnak az eszükbe. A meseterápia milyen mesékkel „dolgozik”?

Kizárólag népmeséket használok a terápiában, de nem csak a magyar hagyományból válogatok, hanem minden nép mesekincséből, hiszen a mesék motívumai nemzetköziek. A népmese az emberiség közös emléke, egy kollektív tudat kristályosította mai tisztaságára, tehát alapvetően minden emberben benne van. A „műmese” ezzel szemben egyéni alkotási szituációban jön létre, az adott író emlékezetéből épül föl.

A Grimm mesék alapjai is népmesék: ezeket is fölhasználja a terápia során?

Gyakran előkerülnek. Az idősebb magyar pácienseim ezeken a meséken nőttek fel, ők szinte valamennyi híres Grimm mesét ismerik. A külföldi pácienseim is szívesen dolgoznak ezekkel a mesékkel. Leggyakrabban a Hófehérke, a Hamupipőke és a Csipkerózsika című mesével találkozom a terápiában – ezeket a meséket mindig a páciensek hozzák –, de épp nemrégiben fejeztem be egy olyan terápiát, amelyben A kristálygömb című mesét dolgoztuk fel egy középkorú férfival. A meseterápia nem abból indul ki, hogy melyik mese mire való, hanem abból, hogy egy segítségre szoruló embernek melyik mesére van szüksége a rendelkezésre álló kétezer mesetípusból. A Csipkerózsika című mese például egy serdülőlánynak éppúgy segítségére lehet, mint egy klimaxban „álomba merült” nőnek. Mindig az adott mintázathoz keressük meg a megfelelő mesét.

Meseterapeutaként nyilván rengeteg mesét ismer…

Aki néhány mesét ismer, megszámlálhatatlanul sok mesét ismer, mert egy meséből már rengeteg változatot létre lehet hozni. Mesemondás során mindig a mesehallgató közönséghez választok meséket. Ha a helyzet úgy kívánja, az életkorokhoz vagy az élethelyzetekhez is hozzáigazítok egy-egy mesét. Persze anélkül, hogy csorbítanék az eredeti jelentésen, mert azt minden mesemondónak tiszteletben kell tartania.

Van kedvenc meséje?

Az én kedvenc mesém egy eladott álomról szól, amelyet egy öreg apóka ad el egy fiatal pásztornak. Ez a fiatal pásztor addig megy, amíg meg nem találja az apóka álmát. A mesében az az érdekes, hogy sem a királyi származású feleség, sem a királyság birtoklása nem jelenti az álom beteljesedését. Az én mesémben nem a nagy dolgok, hanem a hétköznapi, apró boldogságok jelentenek a hősnek megelégedettséget. Talán pont azért ez a mesém, mert én is így élem az életemet.