Gömörszőlősön a Paraszt-Wellness program keretében az ország számos pontjáról érkező önkéntesek nyerhetnek betekintést a fenntartható gazdálkodás és életmód rejtelmeibe.
Februári csütörtök délután. Városi, nagyrészt budapesti fiatalok tartanak egy kis, eldugott, határmenti faluba vonattal, illetve telekocsival. A résztvevők a heti munka, tanulás után jól megérdemelt pihenésüket töltik egy hosszú hétvége keretében - de ők nem a délig alvást, hanem az aktív pihenést választják egy biogazdaság önkénteseként.
Természetbarát gazdálkodás
Hankó Gergely budapesti természetvédelmi mérnök és marketingszakember. Az általa szabadidejében szervezett és szellemesen Paraszt-Wellness-nek elkeresztelt rendezvény keretében az önkéntesek egy biogazdaság éppen aktuális munkáiban segítenek. Egy-egy ilyen hétvége alatt átlagosan 15 résztvevő érkezik a szlovák-magyar határ melletti Gömörszőlősre. Munkájukért cserébe szállást és étkezést kapnak. Az önkéntesek tetőigazítást végeznek, vályogépületeket bontanak le, gyűjtik és raktározzák a télen-nyáron kellemes klímát biztosító környezetbarát vályogtéglát későbbi felhasználás céljából, csemetekerteket gondoznak vagy éppen komposztfűtéses melegházat építenek.
A biogazdaságot 1993-ban hozta létre a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány. A kezdeményezés átfogó célja a fenntartható fejlődés fogalmának átültetése a gyakorlatba. Az alapítvány vezetője, Gyulai Iván az elmúlt másfél évtized során kidolgozta az ún. „mélymulcsos” gazdálkodást, amely megőrzi a talaj nedvességét és minőségét, megoldja a tápanyag-utánpótlást, és feleslegessé teszi a gépi művelést. A gömörszőlősi gazdaságban alkalmazzák is a módszert.
„Az alapvető kérdés – fejti ki részletesebben Gyulai Iván –, hogy miképpen jobbíthatják a fenntarthatósági módszerek az emberek életét, esetünkben egy apró faluban. A periferiális települések helyzete sokszor szinte kritikus: a lakók nem ébresztenek fizetőképes keresletet, és a legtöbb esetben színvonalas kínálatot sem tudnak közvetlenül biztosítani. Kísérletünk célja ezért a helyi piac újraélesztése is. Hiszen a program látogatói egyúttal erős és minőségi keresletet is támasztanak, amit az idő múltával egyre inkább sikerül helyi termékekkel és szolgáltatásokkal kielégítenünk. Ez jövedelmet biztosít a helyieknek és ezáltal élénkíti a belső keresletet is.”
A fenntarthatóság iskolája
Gyulai Iván elmondása szerint évente 2-3000 ember látogat el az alapítvány központjába az ország minden részéből, hogy megismerje az itt bemutatott fenntartható, környezetkímélő technológiákat és módszereket. Egy részük a Paraszt-Wellness program keretében érkezik, míg sokukat az iskolájuk hoz el ide tanulmányi kirándulásra. Megismerik a tömeg- és a rakétakályhát, a komposztfűtéses melegházat, a komposztáló árnyékszéket, a mosakodás után visszamaradó, de üzemivízként még hasznosítható szürke szennyvíz tisztítására és elhelyezésére szolgáló rendszert, a használt sörösdobozokból épített napkollektort és gyümölcsaszalót, a napelemet, a vályog alapú építkezést, a szalmabálaházat, a szélkereket és a darazsaknak szállásul szolgáló darázsgarázst.
Kapcsolat a helyiekkel
É. Kovács Judit polgármester beszámolója szerint a község állandó lakossága 73 fő, nagyrészt idősek laknak itt. Időszakosan hozzájuk számolandók még a hétvégi telkek tulajdonosai. Az alapítvány tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben fiatalok is beköltöztek – ők először önkéntesként dolgoztak a faluban, ami megtetszett nekik, és aztán le is telepedtek itt.
A biogazdaság jól működik, újdonságnak számító módszereit azonban sok idősebb lakos már nem ültette át saját gazdálkodásába. Hiszen megvannak a kialakult szokásaik, amiken nem szívesen változtatnak. Az alapítványt és a számos látogatót falujukban azonban elfogadták. Mi több: minthogy az önellátó termelési módszerek hagyománya ma is él még, s a régi tudás nem idegen a helyiektől, lassan virágzó együttműködés bontakozik ki az alapítvány, a látogatók és a falu lakosai közt. A helyiek tésztát, lekvárt, pálinkát főznek az önkénteseknek és a látogatóközönségnek. Mindezzel olyan szolgáltatási szféra épül lépésről lépésre, ami alapja lehet a leendő helyi piacnak is. A bioházzal szemben lakó hölgy egyenesen így fogalmaz: „Ha az intézet nem lenne, akkor már Gömörszőlős sem létezne.”
A kezdeményezés célja nem is az volt, hogy ökofaluvá alakítsák Gömörszőlőst. Elsősorban egy oktatási intézményt akartak létrehozni, és ez megvalósult: az ország minden részéről érkeznek ide fiatalok és idősebbek, hogy megismerjék a fenntartható módszereket. Az alapítvány képzéseit helyben is meghirdetik, ezekre a gömörszőlősi lakosok is el szoktak járni – jó példa rá a gombaismereti tanfolyam.
A gömörszőlősi program keretben már több ezer ember tanult fontos dolgokat a fenntarthatóságról – egy részük a hétköznapi mókuskerékből kilépve mintegy kikapcsolódásként, miközben hasznos munkát végzett egy biogazdaságban.
