Média és önszabályozás
"A szakma önkéntes normakövetése"

Magyarországon a rendszerváltás óta nem jött létre olyan sajtóetikai ügyekben illetékes szervezet, amelynek a szavát mindenki elfogadná. A Független Médiaközpont (Center for Independent Journalism; CIJ) vezető újságírókkal együttműködve évek óta törekszik a média-önszabályozás átfogó rendszerének létrehozására. A központ igazgatója szerint e téren nincs szükség állami beavatkozásra, fontos, hogy a média szereplői állapodjanak meg ezekről a szabályokról. Móricz Ilonát a néhány évvel ezelőtti – de most is aktuális – média-önszabályozási kezdeményezésükről kérdeztük.

Mennyire függ össze a kezdeményezésük a 2010 végén elfogadott, majd 2011 márciusában módosított médiatörvénnyel? 

Amikor újságíró-kollégákkal 2007-ben először nekiálltunk a média-önszabályozás létrehozásának, még szó sem lehetett a mai médiatörvényről. A kidolgozott etikai kódexet számos nyilvános fórum megvitatta, aztán 2008-ban elkészült az átdolgozott változat Etikai Irányelvek címen, amivel a szakma fontos szereplői egyetértettek.

Lefektettük a leendő média-önszabályozó testület működési elveit, alapszabály-tervezetét. Aztán jött a gazdasági válság, ami a folyamatot megakasztotta. A korábbi dokumentumok „leporolásával” most létrejöhetne egy országos önszabályozó testület.

Kik alapítanák meg?

A legnagyobb médiacégekre van szükség, hogy a leendő testületnek valódi súlya legyen. Ez javaslatunk szerint egyesületi formában működne.

A médiahatóságtól is független

Vagyis a mostani médiatörvénytől függetlenül javasolják az önszabályozást?

Természetesen. Az önszabályozás rendszerének kialakítását az új médiatörvény közvetlenül nem befolyásolja, de hatására nyilván sokan elgondolkodtak az önszabályozás hasznosságán.

A médiatörvény értelmében a Médiahatóság bizonyos területeken átengedné a felügyeletet szakmai szervezeteknek. Ezzel miért nem értenek egyet?

Az önszabályozás a szakma önkéntes és autonóm normakövetéséről szól. Elméletileg a társ- és az önszabályozás egymást kiegészítheti, például az állam segíthet az önszabályozás során hozott döntések érvényesítésében. 

A Médiatörvény azonban, sajátos „kiszervezéssel”, felügyelet alá helyezné a média-önszabályozó testületeket és döntéseiket. Ez pedig ellentmond az önszabályozás koncepciójának.

Úgy vélem, hogy újságírói tartalmi és etikai kérdésekben a szakmának kell döntenie. A külföldi gyakorlat azt mutatja, az önszabályozással hosszú távon nemcsak a sajtóperek száma csökken, hanem javul az újságírás kultúrája is. 

Az így születő döntéseket a szerkesztőségek figyelembe veszik, és vannak országok, ahol a bíróságok számára is iránymutatóak. Minél jobb és elfogadottabb az önszabályozás a médiában, annál kevesebb jogszabály kell.

Csak sajtóetikai panaszok

Mi lesz a feladata ennek az önszabályozó egyesületnek?

A fogyasztói panaszok kivizsgálása a legfontosabb. Csak és kizárólag sajtóetikai, nem pedig jogi panaszokat vizsgálna a testület. (A személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos jogi elégtételt továbbra is a bíróságtól kellene kérni, amely az önszabályozó testülethez benyújtott panasztól függetlenül kezdeményezhető lenne – a Szerk.)

A panaszos és a bepanaszolt együttesen venne részt a procedúrában – és eljáró tanácsok döntenének. A vita rendezésében fontos szerep jutna a mediációnak. Minden döntés nyilvános lenne, akár elmarasztaló, akár nem.

Milyen működő szisztémákról tud beszámolni?

Nyugat-Európa egyes országaiban több évtizede működnek önszabályozó mechanizmusok, például Németországban, Nagy-Britanniában, Dániában, Hollandiában. De vannak fiatalabbak is, például Bulgáriában és Bosznia-Hercegovinában.

Nem az a célunk, hogy szolgaian lemásoljuk a jól működő brit vagy a hatékony német módszereket. Még az egymáshoz kulturálisan közelebb álló országoknál sem működött ez: az észtek a finn szabályozást akarták átvenni, de gyorsan kiderült, hogy saját rendszert kell kialakítaniuk.

Gyorsaság és virágcsokor

Miért jó a brit rendszer, és miért hatékony a német?

Az önszabályozás lényegét ragadják meg: a szakmailag megalapozott döntéshozatalt és a nyilvánosságot. A panaszeljárás nyilvános, gyors és hatékony. A panaszosok egyébként sem minden esetben tartanak igényt jogi elégtételre, sőt, gyakran éppen szeretnék elkerülni a pert.

Néha csak egy jó szót szeretnének vagy az őket negatívan feltüntető újságtól egy gesztust várnak, annyit, hogy elismerjék igazukat. Angliában sok jó példát találunk a mediációra, az elégtétel változatos formáira, legyen az egy bocsánatkérő levél vagy virágcsokor.

Németországban is a gyors panaszeljáráson van a hangsúly. És tegyük hozzá, nem mellékes az a szempont sem, hogy a német Presserat által eldöntött ügyek drága bírósági procedúrát spórolhatnak meg, ezért tényleges anyagi hasznot is hozhatnak a médiavállalkozásoknak és az érintett magánszemélyeknek egyaránt.

A nyilvánosságra a legérdekesebb példát említeném: Norvégiában például az önszabályozó médiatestület egyes üléseit egyenes adásban közvetíti a tévé. Így az újságírás szakmai esetei az egész közösséghez szólnak.

Lassú konszenzus

Az önszabályozás eddig Magyarországon szinte csak a reklámpiacon működött, a médiában nem. Mi lehet az oka ennek?

Az újságírói szakma megosztott, elsősorban politikai alapon. Mindenhez idő kell, és a média ráadásul szerteágazóbb, folyamatosan változó ágazat.