gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Interszexualitás
A nemek sokfélesége

Németországban már egy harmadik nem, a „divers” („eltérő”) is választható.
Németországban már egy harmadik nem, a „divers” („eltérő”) is választható. | Fotó (vágva): © Adobe / Stockwerk-Fotodesign

A 2019-es esztendő eleje óta egy harmadik nem, a „divers” („eltérő”) is választható a német személyi okmányokban. Ez az opció arra szolgál, hogy lehetővé tegye: az olyan gyermekek szüleinek, akik egyértelműen meghatározható szexus nélkül jönnek világra, ne kelljen eldönteniük azt, hogy milyen életet éljen később az újszülött. És egyszersmind demonstrálja azt is, hogy milyen sokféle lehet a normalitás.


A fitneszstúdiók öltözőjétől kezdve a nyilvános vécéken át a szaunákig számtalan olyan helyzet adódik hétköznapjainkban, amikor választanunk kell a nők és a férfiak számára elkülönített terek között. Jóllehet az emberek többségének ez fel sem tűnik, akadnak olyanok is, akiket fájdalmas töprengésre késztet ez a látszólag egyszerű döntés.
 
Vannak ugyanis olyan emberek, akik nem sorolhatók egyértelműen sem a férfiak, sem pedig a nők közé. Számos válfaja létezik az interszexualitásnak, vagyis a köztesneműségnek: előfordulhat például, hogy egy bizonyos személynek a petefészke mellett heréi is vannak, és szervezete egyaránt termel férfi és női hormonokat. És megeshet az is, hogy a genetikai állományban nem a hagyományos női (XX), illetve férfi (XY) kombinációban fordulnak elő a kromoszómák. Ugyancsak adódhatnak továbbá olyan esetek, amikor a receptorok nem reagálnak megfelelően a kiválasztott nemi hormonokra, vagy a szülők egyértelműen meghatározható szexusa ellenére sem fejlődnek ki teljesen a nemi szervek.
 
Nem állnak rendelkezésünkre pontos számadatok arról, hogy hány interszexuális ember él Németországban, de az önsegélyező szervezetek becslései kereken 160.000-re teszik a számukat, és ezt a becslést veszi alapul a német szövetségi kormány is. Egy 2019 januárjában életbe lépett törvény új választási lehetőséget kínál az érintettek számára olyan esetekben, amikor nyilatkozniuk kell nemükről a személyi okmányokban: a „féri”, illetve „nő” meghatározás, továbbá a „nem nyilatkozom” mellett immár egy negyedik, nevezetesen a „divers” („eltérő”) opció is választható. De vajon miért van erre szükség?

Eltűnnek az üresen hagyott rovatok a születési anyakönyvi kivonatokból

Az úgynevezett transzszexuális-törvény 1981 óta lehetővé teszi Németországban azt, hogy az állampolgárok megváltoztassák a személyi okmányaikban szereplő nemüket, 2013 óta pedig a nemi besorolás teljes mellőzése is lehetséges. Csakhogy 2017 őszén a Szövetségi Alkotmánybíróság kimondta azt, hogy a bináris nemi kategorizálás diszkriminatív azokra az emberekre nézve, akik egyik nemhez sem képesek besorolni magukat, vagyis korlátozza az általános személyiségi jogokat. Az adatszolgáltatás mellőzését nem tartották egyenértékű megoldásnak az alkotmánybírák, és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy további, pozitív opció biztosítására van szükség. A Szövetségi Parlament a 2018-as esztendő végén határozott a „divers” („eltérő”) lehetőség bevezetéséről a személyi okmányokban. Ezt a lehetőséget – mondja a törvény szövege – „azoknak az embereknek kell biztosítani, akik nemi fejlődésük sajátosságainál fogva sem a női, sem pedig a férfi nemhez nem sorolhatók egyértelműen”. Nem csupán az újszülöttekre vonatkozik ez a szabályozás, hanem az interszexuális felnőttekre is, akiknek ugyancsak lehetőségük van nemük és keresztnevük utólagos megváltoztatására orvosi igazolás, illetve rendkívüli esetekben esküt helyettesítő nyilatkozat alapján.
 
De a szülők számára is nagy jelentőséggel bír az új törvény. Ha ugyanis egy újszülött interszexuális tulajdonságokkal jön világra, akkor a szülők olyan döntésekre kényszerülnek, amelyeknek messzeható következményeik lehetnek a gyermekre nézve. Az 1970-es években azt az álláspontot képviselte az orvostudomány, hogy már gyermekkorban ajánlatos elvégezni az úgynevezett „normalizáló” műtéteket, az egyértelműen felismerhető nemi szervek kialakítását célzó kozmetikai jellegű beavatkozások ugyanis megóvják az interszexuális gyermekeket a megszégyenítéstől, a megbélyegzéstől. „Normalizáló” beavatkozásnak számít például a mesterséges vulva kialakítása, a klitorisz amputációja vagy a nemi mirigyek, azaz a szexuális hormonokat előállító szervek eltávolítása. A 2000-es években megkezdődött azonban a probléma átértékelése, mégpedig azon felismerés alapján, hogy a nemiség nem csupán a nemi szervek függvénye. A Német Gyermek- és Ifjúsági Orvosi Társaság (Deutsche Gesellschaft für Kinder- und Jugendmedizin) 2007-ben elvetette a „normalizáló” műtétek gyakorlatát, és 2012 óta visszafogottságra szólít fel a Német Etikai Tanács (Deutscher Ethikrat) is. Az ENSZ kínzás elleni bizottsága (Committee against Torture - CAT) pedig a gyermekek nemi szervein végrehajtott kozmetikai jellegű műtétek teljes betiltását követeli, hiszen az interszexuális gyermekek rendszerint egészségesek.

Boldogabbá tehet-e egy műtét egy egészséges gyermeket? 

A gyermekkorukban megoperált interszexuális emberek szövetségeinek és önsegélyező szervezeteinek véleménye szerint súlyos, traumatikus következményekkel járnak az efféle beavatkozások. Az érintettek bizonyos esetekben nemzésképtelenné válnak, és alig van lehetőségük szexualitásuk kiélésére. Éppen ezért az említett szervezetek azt követelik, hogy maguk az érintettek dönthessenek egy bizonyos nem, illetve adott esetben a műtét mellett. Nem egy orvos ennek ellenére továbbra is szorgalmazza az efféle operációkat: 2016-ban több mint 2.000 tíz év alatti gyermeken hajtottak végre genitálplasztikai beavatkozást Németországban, vagyis a műtétek száma viszonylag állandónak mondható.
 
Málta az egyetlen olyan európai ország, ahol büntetendő a gyermekeken végrehajtott „normalizáló” műtét. De viszonylag előremutató a törvényi szabályozás Németországban is, mindössze néhány olyan állam akad ugyanis a világon – Ausztrália, Új-Zéland és Argentína mellett India, Pakisztán, Banglades és Nepál –, amely harmadik lehetőséget biztosít a személyi okmányokban rögzítendő nem vonatkozásában. A törvényalkotás azonban az első lépés csupán, hiszen a versenysportoktól kezdve egészen a női kvótáig menően számos további kérdést fog felvetni egy harmadik, törvényesen elismert nem létezése.
 
A döntő kérdés mégis az, hogy mit is jelent tulajdonképpen a „divers” („eltérő”) nem elismerése. Bürokratikus kísérlet ez a törvény a nemiség sokféleségének tudatosítására, mégpedig azért, hogy mindenki belássa végre: normális a másság is.