gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Weiss János
Küzdelem a szabadságért

Heller Ágnes
Heller Ágnes | Fotó: Robert Newald; © picture alliance/APA/picturedesk.com

Valamikor 2010 után történhetett: csütörtök délután volt, az egyik budapesti kocsmában üldögéltünk egy megbeszélést követően, nem messze a Tudományos Akadémia épületétől. Azt mondtam, valószínűleg nem fogom túlélni a rendszerváltásnak ezt a leépítését, ezt a visszavonását. Ágnes ravaszkásan elmosolyodott, és azt válaszolta, hogy ebben a régióban eleve és úgyszólván egyfolytában diktatúrákkal vagy diktatúrára hajazó rendszerekkel küszködik az ember. Jobban tudta ő ezt nálam, hiszen a szüleim nemzedékéhez tartozott.
 
„A szabadsághiány volt a meghatározó tapasztalata“ – írta róla nekrológjában Arno Widmann (Frankfurter Rundschau). Fiatal egyetemi hallgató volt 1949-ben, amikor lezajlott a Lukács-vita, 1973-ban, akkor már elismert ifjú kutatóként egy „filozófusper” során veszítette el az állását (más Lukács-tanítványokkal együtt), és 2011-ben (ismét csak másokkal együtt) újabb méltatlan támadások érték egy állítólagos filozófusbotrány kapcsán. A magam részéről mégis úgy gondolom, hogy nem a szabadsághiány, hanem sokkal inkább a szabadságért vívott küzdelem volt a meghatározó tapasztalata. Elsősorban elméleti-filozófiai értelemben, de politikai értelemben véve is. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a közép-európai régió ellenzékének legjelesebb alakjai közé tartozott.
 
Minden ismerősét mélységesen lenyűgözte Heller Ágnes energiája és vitalitása. Sokat utazott, eleget téve a legkülönfélébb meghívásoknak, kerekasztal-beszélgetések résztvevője volt, szerepelt a televízióban, előadott számtalan kisebb-nagyobb konferencián. És rengeteget publikált. Hihetetlen áttekintéssel rendelkezett; minden egyes fellépésére alaposan felkészült, a publikációihoz rengeteget olvasott és kutatott. A szabadságharc következménye volt ez a hihetetlen energia, amely másokra is átsugárzott. Ahogyan Jürgen Habermas írta: Heller Ágnes személye bátorítást nyújt a fiatalabb nemzedékeknek (Frankfurter Allgemeine Zeitung). Ha filozófiai iskola nem is, de széles szakmai szolidaritás fakadt mindebből. Aki monográfiát ír majd Heller Ágnesről, annak ezt a három területet kell szem előtt tartania: a filozófiai műveket, a politikai szabadságért vívott küzdelmet és a szakmai szolidaritás megalapozását.
 
Hihetetlenül energikus lényére visszagondolva halála nem volt előre látható; azt viszont látjuk, hogy hihetetlen űrt hagyott maga után. „Olyan emberek talán a holtak, akik visszavonultak, hogy eltöprengjenek az életről” – írta Rilke. És ha igaz ez a mondat, akkor Heller Ágnes élete a fent említett három dimenzióból áll.
 
Szívesen abbahagynám most, és kikérném erről Ágnes véleményét. De ő úgyis csak legyintene: Minden csendes.