gyors belépés:
ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Sebastião Salgado
Az emberiség szolgálatában

Sebastião Salgado, brazil fényképész
Sebastião Salgado: képein lebilincselő világok nyílnak meg | Fotó (részlet): © picture alliance/TT News Agency

Idén Sebastião Salgado brazil fotóművész nyerte el a német könyvszakma békedíját. Egy olyan művész, akinek a fényképei az emberi szenvedést tematizálják, és aki emellett elkötelezett környezetvédő.

Sebastião Salgado a tavaly díjazott kutatópáros, Aleida és Jan Assmann után kapta meg a 25.000 euróval járó díjat, amelyet ezúttal először ítéltek oda fotográfusnak. Ezzel nem csupán Salgado fényképészi munkásságát tüntették ki, nem csupán konzekvensen fekete-fehér felvételei esztétikai minőségének szól az elismerés. Hiszen a brazil művész környezetvédelmi aktivista is: életművével a világban uralkodó áldatlan állapotokra hívja fel a figyelmet, egyidejűleg azonban a természet szépségére is – így például 2013-ban megjelent Genesis címet viselő albumával.

Salgado elsősorban háborús övezetekben élő embereket, menekülőket és menekülteket választ portréi tárgyául. A fotózás mellett folyamatosan végez humanitárius munkát is, másfél évig dolgozott az Orvosok határok nélkül szervezettel, és ennek során az afrikai éhínségre hívta fel a figyelmet. Családja brazíliai farmján 2,5 millió fa ültetését kezdeményezte azzal a céllal, hogy az egykor letarolt tájat ismét él(het)ővé tegye.

Művész és aktivista

A klímasztrájk és a Fridays For Future mozgalom sodrában cseppet sem meglepő, hogy éppen egy olyan művészt tüntetnek ki a díjjal, mint Salgado, egy olyan művészt „aki fényképeivel társadalmi igazságosságot és békét követel, és világszerte szorgalmazza a természet-és klímavédelemről folytatott eszmecserét.”   

A zsűri indoklása elsősorban arra a humanitárius elkötelezettségre támaszkodik, amelyet Salgado munkái tükröznek: „Fotográfusi életműve, amelyet számos kiállítás és könyv őriz, a háborúk vagy klímakatasztrófák következtében gyökértelenné vált és a természetes környezetükben hagyományaik szerint élő emberekre egyaránt ráirányítja a figyelmet. Sebastião Salgado ezáltal világszerte felhívja a figyelmet a munkások és a migránsok sorsára, valamint elősegíti az őslakos népek életkörülményeinek igazabb és mélyebb megértését."

Látogatók Salgado Exodus című képe előtt az erfurti Műcsarnokban Látogatók Salgado Exodus című képe előtt az erfurti Műcsarnokban | Fotó (részlet): © picture alliance / AP Photo Menekülés a katonai diktatúra elől

A menekülés témáját Salgado igencsak jól ismeri, hiszen saját bőrén tapasztalta: 1969-ben saját maga is menekül feleségével, Lélia Deluiz Wanick zongoraművésznővel a Brazíliában uralkodó katonai diktatúra elől. Végül Párizsban találják meg új életük központját. Salgado, aki közgazdaságtant hallgatott, doktori disszertációján dolgozik. A fényképészetet csak később fedezi fel. Londonban a Nemzetközi Kávészervezetnél (ICO) helyezkedik el, hivatalos utazásokat tesz Afrikába, és fényképez. 1973-ban, 29 évesen, visszatér Párizsba, és megkezdi hivatásos fényképészi karrierjét. Munkaadói között olyan nagy ügynökségek találhatók, mint a Magnum Photos. 1994-ben feleségével megalapítja az Amazonas Images fotóügynökséget, amely kizárólag Salgado munkásságának szenteli működését.
 
A laudációt a frankfurti Szent Pál templomban Wim Wenders filmrendező tartotta, aki 2014-ben Salgado fiával, Juliano Ribeiroval forgatott dokumentumfilmet annak apjáról. A Föld sója a fotóművész életét és munkásságát mutatja be.     
 
Annak, hogy idén Salgadonak ítélték oda a német könyvszakma békedíját, tevékenysége és munkássága fényében, amely mindig valamiféle üzenetet is hordoz, erős politikai színezete van. Arra szólít fel, hogy igyekezzünk az embereket és a természetet a maguk természetes szépségében megőrizni.