gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Bauhaus100
A Bauhaus nyomai Pécsett

A Mecsek szálló Pécsett
Fotó: Hans Engels

Hans Engels müncheni fotóművésznek néhány éve a felújított dessaui Bauhaus-épületek láttán támadt az az ötlete, hogy felkutassa és megörökítse a kevéssé ismert Bauhaus-épületeket. Az így induló, országokon átívelő projekt részeként a művész a Goethe Intézet megbízásából tizenhat pécsi Bauhaus-épületet fényképezett le 2009 tavaszán.

Az utóbbi időben egyre több szó esik a pécsi Bauhauslerekről, sorra jelennek meg tematikus kiadványok és könyvek. A Goethe Intézet és Hans Engels kérésére jártam végig én is a Bauhaus korszakában épült épületeket és néztem utána történetüknek a fellelhető forrásmunkákban.

Előzmények

Magyarországon az új építés, a modernizmus legdominánsabb színtere Budapest volt, jóllehet a weimari, majd később a dessaui Bauhaus magyarországi úttörői pécsi születésűek. Elsőként Forbát Alfréd került Weimarba, ahol 1920-tól Walter Gropius irodájában dolgozott. 1923-ban így ír róla a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönye a Bauhaus első nagy kiállításáról közölt beszámolójában: „a modern architektúra nemzetközi szemléjével lepi meg a látogatót. (...) Hazánkfiai közül Forbát Alfréd egy sokféle programhoz simuló öntött beton típusház és egy pécsi egykonyhás ház vázlatát mutatja be, míg Molnár Farkas vörös kubusnak nevezett lakóházát, temperamentumos favázas házát és egy utópisztikus utcának rajzát állította ki”. Breuer Marcel 1921-ben érkezett Weimarba, ahol rövidesen a Bauhaus asztalosműhelyének vezetője lett. Az új építés Magyarországra való beszivárgásának idején az ország, különösen pedig a vidéki városok anyagi lehetőségei annyira korlátozottak voltak, hogy a megvalósult modern épületek inkább számítottak kuriózumnak, mint elterjedtnek vagy meghatározónak. Tény, hogy a világszerte ismertté vált Breuer Marcelnek nincs egyetlen idehaza megépült terve sem.

Korabeli szaklapok

A modern irányú törekvések és avantgarde kezdeményezések a magyarországi nyomtatott sajtóban először 1920-ban, a Krónika című folyóirat kiadásával jelentek meg, melynek frontembere Weininger Andor volt. A Dokumentum és a Munka, Kassák két, 1926-27 és 1928-39 között megjelenő lapja a nevesebb külföldi tervezők munkáit mutatta be, valamint szociális, morális és filozófiai kérdéseket boncolgatott. Az építészeti publikáció legnívósabb szaklapjának, az 1928-ban indult, Bierbauer Virgil által szerkesztett, két évtizeden keresztül havonta megjelenő Tér és forma számított.

Az új gondolkodás

A küzdelem a konzervatív társadalmi rétegek szemléletmódját kifejező történeti építészet maradványai ellen, az új szükségletek, az ipari fejlődéssel járó városnövekedés feladatai és a technikai fejlődés az 1920-as évek elején egyaránt a változás, a régi formákkal szakító, a gazdasági és szociális szempontokat jobban figyelembe vevő modernizmus irányába mutatott. 1928-ban 28 neves európai építész, élükön Le Corbusierrel megalakította a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusát (Congrès Internationaux d'Architecture Moderne / CIAM). Második összejövetelük, az 1929-es frankfurti kongresszus témája a korszerű kislakás kérdése volt. A „szociális építés a széles néprétegek számára" cél megoldását a „tökéletesen praktikus, a természettel élő kapcsolatban álló, nyugalmas és jól védett" lakásokban látták. A vonatkozó anyagot Die Wohnung für das Existenzminimum címen adták ki. Az eszmék magyarországi terjesztésében meghatározó szerepet játszó, a modern építészet problémáit figyelemmel kísérő és a CIAM kongresszusait előkészítő bizottság mintalakótelep felépítését szorgalmazta Budapesten.
 
Ez a századfordulón kialakult, a húszas évek végén felerősödő igény vezetett Pécsen a Megyeri Kertváros Építő Szövetkezet megalakulásához. Az építéseket egy átfogóbb, városi léptékű rendezési terv készítése előzte meg Kalenda Lóránt műszaki főtanácsos vezetésével, aki a helyi modern városrendezés irányítója és támogatója lett. Dörre Endre, Weichinger Károly és Kőszeghy Gyula voltak az 1928-ban kiírt urbanisztikai pályázat győztesei. A pécsi városkép című előadásukban, mely a városfejlesztési koncepciójuk sarokpontjait, célkitűzéseit, új fejlesztési területeit és azok beépítési módjait vázolja, szóltak arról, hogy a tisztviselők és a munkásság részére modern kertváros építését tervezik. Kalenda Lóránttól tudjuk, hogy a Szigeti országút déli részén kertes házakból és villákból álló tisztviselőtelep létesítését határozták el, az igazi villanegyedet azonban a Mecsekoldalba szánták.

Lakóépületek

A lakóépületek kapcsán kerül újra előtérbe Forbát Alfréd személye, aki több városképileg is jelentős telekre tervezett villákat. 
 
Első ilyen jellegű megrendelését Bálványi Endre nyugalmazott tábornoktól kapta, aki az építész családi nyaralójának telekmegosztása révén jutott a Kaposvári utcai területhez. Kezdetben Forbát a Molnár Farkas által tervezett, a korabeli híradásban említett vörös kubus nevű villához hasonló megjelenésű épületben gondolkodott, később azonban a telek városképileg meghatározó jellege miatt a környezetétől kevésbé elütő, léptékében a szomszédokhoz jobban igazodó tervet készített. A Forbátra amúgy is jellemző logikus szerkesztési mód mellett ez esetben a szokásosnál is alaposabban felmérte a megrendelő szokásait, hogy életritmusához minél jobban alkalmazkodó, kényelmes életteret alkosson. Az épületeire jellemző elemek – így a gránit lábazat, a sarok loggiává alakítása és a lapostető-homlokzat elé húzása árnyékolási céllal – itt is megtalálhatók.

Fecskefészek Fecskefészek | Fotó: Hans Engels A Mecsek-oldal egy másik, kicsit kisebb méretű villája, az úgynevezett Fecskefészek villa esetében Forbát még ennél is tovább ment: a meredek terepviszonyok miatt épített támfal fölé helyezi az épületet, melynek egy része konzolként túlnyúlik, s így zavartalan panorámát biztosít lakóinak. Napjaink öko-tudatos építészetének előfutáraként a fürdőszobát ciszternába gyűjtött víz látja el.

Kalliwoda Olga énekesnő villája Kalliwoda Olga énekesnő villája | Fotó: Hans Engels A Surányi Miklós utcába Kalliwoda Olga énekesnőnek tervezett villa végül nem valósult meg. Építésére Forbát helyett Molnár Farkas kapott megbízást, akinek ma ez az egyetlen alkotása Pécsen. Az épület geometriai alapformákból, alig tagolt vízszintes hangsúlyú hasábból és délnyugati oldalon hozzá kapcsolódó hengerből áll. Ezt egészíti ki a napozóterasz korlátja, amely vízszintes helyzetbe állítva a nappali szalagablakának árnyékolására szolgál.
 
A Rákóczi úttól délre, a Megyeri városrészbe két-háromszintes bérházakat és családi házakat álmodtak a városrendezők, melyek központját a mai Köztársaság tér alkotta volna. A tér környékét egyetemi centrumnak szánták többemeletes közintézményekkel.
 
A bérházak Pécs belvárosában a szűk utcák miatt laposak és meglehetősen visszafogottak. A Havas fivérek bérházát a József utcában Forbát a kellemesebb tér-fal arány és az esetleges utcabővítés miatt a szomszédokhoz képest kissé visszahúzta. Az emeleti traktusok előreugratása, melyekhez gyakran lekerekített erkélyek kapcsolódtak, a lakótér bővítésére szolgál. Az épület nagyobb polgári lakásaiban megjelennek a több szobát egybenyithatóvá tevő harmonika- vagy tolóajtók.

Középületek

A Balokány ligetbe tervezett modern sporttelep a szabadidő hasznos eltöltése céljából készült. A komplexumot kora legmodernebb uszodájaként harangozta be a helyi sajtó: a klinker-borítás nemes megjelenést és időtálló homlokzatot adott az öltözőnek és a napozótribünöknek. Sajátos helyi karaktert jelentett a Zsolnay-gyár által adományozott eozin kapubejárat.

Uránia mozi Uránia mozi | Fotó: Hans Engels A 1920-as évek végén, 1930-as évek elején, a városokban dolgozó munkásréteg megerősödésének idején egyre nagyobb lett az igény a szabadidő tartalmas kihasználását lehetővé tevő mozikra. A mozi-épületekre általában pályázatokat írtak ki, tervezésükre gyakran különböző városokban tevékenykedő építészekből álló társulások alakultak. Így történt ez az 1936-ban Nendtvich Andor, Visy Zoltán és Weichinger Károly tervei alapján készült pécsi Uránia mozi esetében is.
 
A pályázati kiírásokon gyakran szereplő másik középülettípus a szálloda volt. Ekkora már elavultak a 19. század fordulóján és korábban épített fogadók és szállók: szobáik feleslegesen nagyok voltak, ugyanakkor hiányzott belőlük a fürdőszoba. A régi stílusú szállodai szobák az otthont imitálták, a lakosztályok pedig a főúri otthont. A modern szállodákat tervező építészek a garzonlakás-szerű praktikus elrendezés illetően sokat merítettek az új építés minimál-lakás kísérleteiből.  A régi, elegáns városi szállodákkal szemben az újabbak emellett egyre inkább zöldövezetbe, erdőbe vagy hegyvidékre épültek. Ezt a típust képviseli a korabeli Pécs belterületén kívül eső telekre épült Mecsek szálló (nyitókép), más néven Hotel Kikelet a városra néző, ívelt vonalú, négyszintes terméskő lakószárnyhoz önálló tömegként csatlakozik az alacsonyabb, fehérre vakolt éttermi szárny. A tervet Lauber László, Nendtvich Andor és Visy Zoltán készítette 1935-ben. A közelmúltban kialakított kávézóteraszról gyönyörű kilátás nyílik a városra.
 
Mentőállomás a Kolozsvár utcában Mentőállomás a Kolozsvár utcában | Fotó: Hans Engels A középületek közül a kórház volt az a típus, melynél mindenki jogosnak vélte a modern építészet követelményeit. Az egyszerűség, a sima, tagolatlan felületek és a tisztán tartható berendezés a szükséges higiénia feltételei voltak. A két világháború között a betegsegélyező szervezetek, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) vagy a Magánalkalmazottak Biztosítási Intézete (MABI) tettek legtöbbet az egészségügyi építkezések terén. Nekik köszönhető több olyan tervezési és kivitelezési minőségű épület létrejötte, mely a korabeli európai szinten is megállta a helyét. A magyar vidék első mentőállomása a pécsi Kolozsvár utcában épült meg Visy Zoltán tervei alapján. A kétszintes, négy kocsi-beállásos épülethez tartozó garázsok, az emeleti pihenő és kiszolgáló helyiségek visszahúzva épültek meg, a felettük előreugró vízszintes tetőpárkány árnyékoló funkciót lát el. Ez a sáv az északnyugati oldalon szalagszerűen lefordul, a másik oldalon pedig a bejárat körül lépcsőkben végződik, így igazodva a környező házak által meghatározott építési vonalhoz.
 

Egyházi építészet

 

Siklósi úti temetőkápolna Siklósi úti temetőkápolna | Fotó: Hans Engels Az Amerikából a 20-as évek végén hazatérő Nendtvich Andornak elsőként nyílt lehetősége arra, hogy Pécsen építhessen. A Siklósi úti temetőkápolna logikus szerkesztésével és racionális téralakításával, a helyi történelmi emlékekre utaló, ugyanakkor modern megjelenésével a város identitását erősítő, példaértékű épület lett. A tervek Weichinger Károly közreműködésével készültek 1932-ben, aki ezt követően a Pálos Rendnek épített templomot és kolostort.

Siklósi úti temetőkápolna Siklósi úti temetőkápolna | Fotó: Hans Engels A lírai stílusa a geometrikus kubusok szigorát harmonikus csoportosítással és a hangsúlyos félkörzáródású ablakokkal oldja fel. Utóbbiak a rendház oldalán árkádként végigfutva a harangtorony felső részén ismétlődnek meg. A vasbeton szerkezetű épület kőburkolatával természeti környezetéhez alkalmazkodik.
 
Ghazi Kaszim pasa négyzetes alaprajzú kupolás dzsámiját, mely ma a római katolikus egyház belvárosi plébániatemploma, Körmendy Nándor bővítette 1938-ban félkör alakú templomhajóval bővítette, így a felújítás a műemléket szerkezetileg érintetlenül hagyta.

A történelem nyoma

A Bauhaus-iskola számos magyar hallgatója révén az új építés gondolata hamar eljutott Magyarországra. Az új eszmék hatása azonban nem az építkezések nagy számának köszönhető, hanem annak, hogy az új gondolkodásmód a lakó- és a középületek terén egyaránt példaszerűen jelent meg. A Bauhaus szellemisége és formavilága ma is az egyik legmeghatározóbb építészeti irány. 
 
A cikkben bemutatott „Bauhaus” épületek Pécsett ma is állnak, ám eredeti formájukhoz képest az évtizedek során kisebb-nagyobb átalakulásokon, átépítéseken mentek keresztül. Az évtizedek során a pécsi „Bauhaus-épületek” eredeti formájukhoz képest kisebb-nagyobb átalakulásokon, átépítéseken mentek keresztül. Hans Engels fotóművészt is leginkább ez érdekli: képein az idő, a történelem nyomait szeretné tetten érni, és azt, hogy miképpen változtatják meg a lakóépületeket a bennük élők, a középületeket pedig üzemeltetőik vagy használóik. Engels nem tesz különbséget a pusztulásra ítélt és régi fényükben tündöklő házak között, fényképezőgépe számára teljesen egyenrangúak az átépített vagy omladozó, a renovált és a helyreállított épületek.