gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

A demokráciának gondolkodó emberekre van szüksége
Hogyan gondoljuk magunkat újra a digitális világban?

Peter Weibel résztvevőkkel beszélget az „Open Codes” kísérleti kiállításon.
Peter Weibel résztvevőkkel beszélget az „Open Codes” kísérleti kiállításon. | Fotó: Anne-Sophie Stolz © ZKM Karlsruhe

A jövőben digitálisan szuverén és kulturálisan kompetens polgárokra lesz szükség. Mert a demokráciának gondolkodó emberekre van szüksége! Ezért szorgalmazza Peter Weibel, a karlsruhei ZKM Művészeti és Médiaközpont elnöke, hogy kezdeményezzenek új oktatáspolitikai, társadalmi és demokratikus mozgalmakat, a múzeumokat pedig alakítsák át ingyenes oktatási központokká.

A demokrácia témájával foglalkozó kortárs könyvek címei posztdemokráciáról (Colin Crouch: Post-Democracy, 2004), tökéletlen demokráciáról (Wolfgang Merkel, Hans-Jürgen Puhle, Aurel Croissant et al: Defekte Demokratien 2003), színlelt demokráciáról (Ingolfur Blühdorn: Simulative Demokratie 2013) stb. beszélnek. Kétségtelen, hogy a demokrácia és az oktatás eddigi formái annyira meggyengültek, hogy már nem teljesítik feladatukat és nem képesek megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak sem. Németországszerte az oktatás csődjéről beszélnek, ami pedig a demokráciát illeti, a fent említett könyvcímek önmagukért beszélnek. Világos, hogy a képviseleti demokrácia válságát már nem lehet tagadni. Ezért a demokrácia és az oktatás új formáit kell kialakítani.

A kortárs művészet a múzeumokba szorult vissza

Bármily különös, a múzeum erre alkalmas helyszínnek bizonyul. Hogy miért? Mert a múzeum már régóta valós helyhez kötött köztes tér, egyfajta heterotópia, a művészi kifejezésformák száműzetésének helye. A 21. század hangzásművészete sem az operák pompás épületeiben vagy a klasszikus koncerttermekben csendül fel, hanem (esetenként) múzeumokban. A művészfilm is emigrációra kényszerült ide a mozikból és a televízióból. Ugyanígy a tánc, az akció- és a performanszművészet új formáinak is jórészt művészeti térségek adnak otthont. A társadalom utópisztikus mozzanatai, amennyiben tükröződnek a művészetben, már csak a kiállítási helyiségekben rejtőznek. Egy-egy kortörténeti pillanatban ezek a rejtett modellek átmennek a művészetből a társadalmi dimenzióba.

Ideje tehát új oktatáspolitikai, társadalmi és demokratikus mozgalmakat kezdeményeznünk, még ha csak mikropolitikai szinten is. Kísérleti teret kell biztosítani az innovatív demokratikus lehetőségeknek, az ismeretszerzés új formáinak, és új alapokat kell teremteni a vállalkozások számára is, olyanokat, amelyek az együttműködés új formáin alapulnak majd.

A jövő társadalma már nem munkaalapú, hanem tudásalapú lesz

Az emancipációs koncepció kulcsa az egyes polgárok és a közösség megerősítésében rejlik. A polgárok a jövőben más polgárokat, vagyis egymást képzik majd tovább és tovább. A ZKM Karlsruhe Open Codes névre keresztelt rendezvénysorozata (2017. október – 2019. április) kiállítási és oktatási kísérlet volt, ahol például a művészettel való foglalkozásnak egy szokatlan, interaktív formáját választottuk annak érdekében, hogy megismertessük a látogatókat új közösségi stratégiánkkal. A múzeum a polgárok képzésének helyszínévé válik, ahol nemcsak megéri elsajátítani az ismereteket, de ahol ezért jutalom is jár. Hiszen a digitális átalakulás valódi üzenete: a holnap társadalma munkaalapú társadalomból tudásalapú társadalommá válik (mert azzá kell válnia).

Ezért fizetett, horizontális képzést követelünk a 21. században! A jövőben kulturális kompetenciával rendelkező polgárokra van szükség, hogy megvédhessük a demokráciát. A demokráciának gondolkodó emberekre van szüksége! Gondolkodnak-e még vajon az emberek a politikai színtéren, a tömegmédiában? Nem egy szemétláda elnök-e a szennymédia végső folyománya? Sajnos megszoktuk, hogy az ész hangját nem halljuk meg, mert ahogy már Sigmund Freud is mondta: „az értelem szava halk”. Peter Weibel a ZKM Karlsruhe művészeti és tudományos igazgatója Peter Weibel a ZKM Karlsruhe művészeti és tudományos igazgatója | Fotó: Andy Ridder © ZKM Karlsruhe Ám újdonságszámba megy, hogy a valóság szavát sem halljuk többé. Amikor egy berlini kormányhivatalban csörög a telefon, és amikor a képviselő kérdésére: „Ki van a vonalban?”, az asszisztens azt feleli „A valóság szava”, a politikusok reakciója a következő: „Ó, nehogy kapcsolja!” Éppen ezért Németország időközben számos területen diszfunkcionális, vagyis NEM-MŰKÖDŐKÉPES DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGGÁ (NDK) vált. A közigazgatási menedzsment teoretikusai egyre többet tematizálják a szervezés csődjét, amely az emberekre végzetes következményekkel jár. A funkcionalitás már nem mindennapos, hanem kivételes esetnek számít. Mégpedig azért, mert hiányzik az adatok valós idejű kezelése.

A tudás új dimenziói a világhálón

Németország a 17. helyet foglalja el az európai DESI-n (Digitális Gazdasági és Társadalmi Index), tehát digitalizáció tekintetében a fejlődő országok közé tartozik. A hatalom biztosítására irányuló törekvés és az ideológiai vakság elvezetett oda, hogy már nem is akarjuk látni a valóságot. Nem csupán a múzeumok mint új gyülekezési helyek lehetősége és feladata, hogy az emberekkel közösen kifejlesszék a tudás és cselekvőképesség új helyszíneit. Csak a gondolkodás eszközeivel és az oktatás új formáival – különösen a világháló új dimenzióin keresztül – sikerülhet újra utat találnunk a valósághoz.
 

Peter Weibel (*1944) az európai médiaművészet egyik kulcsszereplőjeként tartják számon. Mint művész, elméleti szakember, kurátor, a ZKM Karlsruhe elnöke, és a bécsi Iparművészeti Egyetem „Peter Weibel Digitális Kultúrák Kutatóintézetének” igazgatója, a művészet és a tudomány határterületén tevékenykedik. Ő vezette többek között a sevillai és moszkvai biennálét, a linzi Ars Electronica Centert és a frankfurti Állami Képzőművészeti Főiskola (Städelschule) Új Média Intézetét.