Berlinale 2021
A nemek közötti különbségek leépítése

A 2021-es Berlinalét érintő változások, amelyeket a nemzetközi zsűri által odaítélt színészi díjakat illetően vettek tervbe, kisebbfajta forradalmat jelentenek. Az Ezüst Medvéket immár nem a legjobb színész, ill. a legjobb színésznő kapja; ezentúl a híres szobor egy főszerepben és egy mellékszerepben nyújtott legjobb színészi teljesítményért jár majd.

Carlo Chatrian, a fesztivál művészeti vezetője és Mariette Rissenbeek, a Berlinale ügyvezető igazgatója elmagyarázzák, hogy a nemsemleges díjak odaítéléséről szóló döntés abból a vágyból fakad, hogy a filmiparban is tudatosabban kezdjenek gondolkodni erről a témáról.
 
Az, hogy a filmipart még ma is a férfiak uralják, tény. Ennek ellenére számos nő is tevékenykedik ebben az ágazatban – ami teljesen normális, ha meggondoljuk, hogy ők alkotják a világ népességének 50%-át. A Berlinben élő olasz nők között is sokan vannak, akik megpróbálnak a filmiparban karriert befutni, mindeközben pedig nemcsak ennek a szakmának az általános kihívásaival kénytelenek szembesülni, hanem a nemüket érintő előítéletekkel is.

Roberta Chimera producer, aki – Marco Zaccaria mellett – a The Visual House Berlin filmes iskola egyik alapítója, határozott véleménnyel van a Berlinalén odaítélendő nemsemleges díjakról. „Úgy gondolom, hogy ez a döntés történelmi” – fogalmazott – „és biztos vagyok benne, hogy a nemi viszonyok valóságközelibb megítéléséhez vezet majd a filmszakmában.” 
 
Ebben a kontextusban idézi Chimera Elizabeth Prommernek, a Rostocki Egyetem Médiakutatási Intézetigazgatójának a tanulmányát, amely szerint „a német film- és televíziós ipar női producerei kevesebb anyagi támogatást kapnak, és gyakran kisebb költségvetésből kell kijönniük, mint férfi kollegáiknak, noha gazdaságilag sikeresebbek, művészi szempontból pedig legalább annyira elismertek, mint azok.”

Fotó: © privát A megkülönböztetés több szinten zajlik. „Nem csak Németországban érinti a nőket, hanem minden nőt, országtól függetlenül” – magyarázza Chimera. „A film- és televíziós iparban a nők sajnos szinte minden művészeti pozícióban továbbra is alulreprezentáltak, és ehhez társulnak az anyagi egyenlőtlenségek.” Majd így folytatja: „A férfiak dominálnak a rendezés, a produkciós munka, a díszletek, a zene, a hang, a vágás területén..., Igazából könnyebb azokat a területeket felsorolni, ahol a nők képviseltetik inkább magukat: forgatókönyv, jelmeztervezés és smink. Na meg természetesen a szervezésben! Ha valahol valami zűr adódik, azt holtbiztos, hogy nők hozzák helyre. De nem nézik ki belőlük, hogy kreatív munkakörökben is megállják a helyüket.”
 
Ennek ellenére Chimera igyekszik derűlátó maradni. Úgy véli, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt azoknak a kezdeményezéseknek a száma, amelyek aktívan próbálják ezeket a lyukakat befoltozni. Megemlíti például a Carla 2020 elnevezésű konferenciát, amelyet a Women in Film and Television névre keresztelt nemzetközi szövetség rendezett meg. Ezenkívül fontosnak tartja, hogy a Berlinale továbbra is, és egyre inkább a sokszínűséget tartsa szem előtt a programterv összeállításakor.
 
„A filmfesztiválok már lényegüknél fogva is fontos szerepet játszanak az alternatív narratívák aktív terjesztésében, és a Berlinale mindig is élenjárt ebben” – mondja Chimera. Ez pedig egy olyan hozzáférési lehetőség, amely nagy valószínűséggel népszerűbb, mint vélnénk: „Az olyan streaming platformok, mint a Netflix, az Amazon vagy a Hulu, látványosan bebizonyították, hogy a közönség kulturálisan nyitottabb, mint gondolnánk.” Ezt a véleményt osztja Mara Martinoli is, aki szabadúszóként mozivetítéseket szervez Berlinben, amelyek csekély költségvetésük ellenére is rendkívül sikeresek. Martinoli nagyon fontosnak tartja, hogy a Berlinale elég bátor legyen ahhoz, hogy valami újat is mindig megreszkírozzon, valamint hogy rendhagyó filmeket és kevésbé ismert neveket is bemutasson. „Ezek a művek hagyományosan a Panorama, a Forum, valamint a Forum Expanded párhuzamosan futó szekciókban kerülnek bemutatásra, de az utóbbi időben a versenymezőnyben is tanúi lehettünk merész döntéseknek” – magyarázza Martinoli, és mindjárt két olasz filmet is említ ebben a kontextusban: a Favolaccét és a Volevo Nascondermit.
 
Fotó: © privát Emellett Martinoli is úgy véli, hogy a nemsemleges díj fontos állásfoglalás, és reméli, hogy más fesztiválok is követni fogják a példát. A nők helyzetét a filmiparban azonban továbbra is problematikusnak tartja. „Van már előrelépés, de még hosszú út áll előttünk” – mondja. „Én is azt tapasztalom, hogy férfi kollégáimhoz képest nehezebb dolgom van, ha arról van szó, hogy teret kapjak vagy, hogy hitelesnek tartsanak – annak ellenére, hogy már számos rendezvényt megszerveztem, és hogy fontos intézmények támogatását élvezem” – meséli kendőzetlen őszinteséggel.
 
Chimerához hasonlóan Martinoli is minden a filmiparban tevékenykedő nő nevében beszél. „És itt nemcsak színésznőkről és női rendezőkről van szó, hanem azokról a nőkről is, akik a produkciós munkában, a forgalmazásban vagy éppen fesztiválokon dolgoznak. Emberekről a színfalak mögött, akik egyáltalán létrehozzák számunkra a mozit, lépésről lépésre, az első vázlatoktól kezdve egészen a bemutatóig, vagy akik nélkül semmi sem működne egy-egy forgatáson. Még fontos nemzetközi díjátadó ünnepségeken is gyakran megtörténik, hogy még csak meg sem említik őket.”
 
Azon kell munkálkodnunk, hogy ez a helyzet pozitív fordulatot vegyen.
 
És talán a Berlinale is hozzájárulhat ahhoz, hogy ez sikerüljön.