Felsőoktatási reform
Pro és kontra a magyar felsőoktatás modellváltásáról

Érvek és ellenérvek, bizakodás és aggodalom, szakmapolitikai és politikai érvek ütköztek az elmúlt rövid egy hónapban az indulatoktól sem mentes vitában a magyar felsőoktatás átalakulásáról. Szakértők és laikusok, oktatók és hallgatók, politikusok és civilek tartották fontosnak, hogy elmondják véleményüket - a médiában elsősorban ellenvéleményüket. Mindemellett azonban szakmai viták kevésbé kaptak nyilvánosságot.

Írásunkban a jelenlegi kormányzati és nem kormányzati álláspontok bemutatására vállalkozunk, a teljesség igénye nélkül. Cikkünk írása időpontjáig, 2021. január 29-ig minden, a kormány által megszólított felsőoktatási intézmény szenátusa a modellváltás mellett döntött.

A kormány érvei a modellváltás mellett

A kormány azzal érvel, hogy hazai és nemzetközi kutatások támasztják alá az alternatív fenntartói forma szükségességét. És valóban, a modellváltás nem magyar sajátosság, globálisan megfigyelhető a felsőoktatás  átalakítása, ahogyan nemzetközi trend a külső érintettek megjelenése, az irányítási formák átalakulása és a teljesítményelv előtérbe kerülése is különböző indikátorok és intézményi rangsorok mentén. A magyar kormány álláspontja szerint a tervezett új fenntartási formában az intézmények rugalmasabban, gyorsabban reagálhatnak a gazdasági igényekre, s az így kiszámíthatóbbá váló működési környezet növelni fogja a felsőoktatás versenyképességét, annak érdekében, hogy a magyar fiatalok a jövő nyertesei legyenek. Diákok | © PixaBay A modellváltás egyik kitűzött célja, hogy az egyetemek a helyi társadalmi élet, az értelmiségképzés és a gazdaságfejlesztés motorjaivá váljanak, megteremtve a képzési, kutatási, innovációs, művészeti, sport- és kulturális szolgáltatási hátteret mind az adott régió, mind a magyar gazdaság versenyképességéhez.
 
Mindehhez állami garancia is kilátásba került: a felsőoktatási intézményekkel 2022-től kötendő hosszútávú keretszerződések szabnák meg a finanszírozási alapelveket, ami stabil és tervezhető jövőt eredményezne. Ezenkívül a kormány a modellváltástól az intézmények saját bevételszerző képességének növekedését is reméli.

S mindezt hogyan?
 
Az egyetemek továbbra is közfeladatokat látnak el, miközben jogállásuk, működési modelljük átalakul: nem költségvetési intézményként fognak működni a jövőben, hanem az államháztartáson kívüli szabályrendszer szerint, állami alapítású vagyonkezelő alapítványok fenntartásában. Kikerülnek a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, a feladatellátásukhoz közvetlenül szükséges infrastruktúra az egyetemek tulajdonába kerül. A vagyonkezelő alapítványok alapítói jogai jelenleg a Kormánynál maradtak, de valójában 2022.01.01-től lehetősége lesz a kormánynak, hogy átadja a kuratóriumnak az alapítói jogokat.
 
A jelenlegi tervek szerint - a Budapesti Corvinus Egyetem kivételével - az átalakulás előtt álló intézmények alapfeladat-ellátásának finanszírozásából nem vonulna ki az állam, megrendelőként tartósan tervez jelen lenni. Pécsi Tudományegyetem | © Wikipédia Az intézmények osztrák modell szerint, a feladatok sajátosságainak megfelelően előre rögzített teljesítménymutatók alapján, középtávú finanszírozás keretében gazdálkodnának, a könnyebbé váló közbeszerzések mellett pedig rugalmasabban tudnának együttműködni a piaci szereplőkkel. Pozitív érvként felmerül, hogy ebben a modellben lehetőség nyílik a teljesítményalapú differenciált javadalmazásra mint motiváló tényezőre. Ezt aláhúzandó megjelent a hír, miszerint a modellváltási folyamat során megígért és elkülönített 2 x 15%-os (2021, 2022) személyi juttatásemelés a központi költségvetésben minden állami és állami alapítású vagyonkezelő alapítvány fenntartásában lévő intézmény vonatkozásában rendelkezésre áll. Sőt, az érintett felsőoktatási intézményeket arról is tájékoztatták, hogy a járvány okozta károk felszámolását célzó uniós helyreállítási alapból milyen összegek állnak rendelkezésre a modellváltásban részt vevő intézmények számára.

Az eddig megtett lépések

2020. augusztus 1-jével az Állatorvostudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem és a Széchenyi István Egyetem alapítói és fenntartói jogai vagyonkezelő alapítványokhoz kerültek. 2020. szeptember 1-jével pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem is vagyonkezelő alapítvány által fenntartott magánegyetemmé alakult. 2021 januárjában további öt intézmény (Debreceni Tudományegyetem, Dunaújvárosi Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Semmelweis Orvostudományi Egyetem) szenátusa kapta meg a mérlegelés lehetőségét és döntött a modellváltás mellett.
 
Ha a fent leírt modellváltás önmagában ennyi pozitívummal jár, mi okozza mégis a közvetlenül és nem közvetlenül érintettek ellenállását, kételyeit? Cikkünk további részében a különböző egyetemi fórumokon és a közmédiában elhangzó ellenvéleményekből szemezgetünk.

Kétségek az felsőoktatási modellváltással kapcsolatban

A legtöbb ellenérv a gyakorlatban leválthatatlan és elsősorban nem szakmai-tudományos szempontok alapján kinevezett kuratóriumok hatáskörének megszabásával kapcsolatban merült fel. Ugyanis a tervek szerint a magán felsőoktatási intézmények alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy a fenntartó (vagyis az állam által felállított alapítvány) fogadja el az intézmény költségvetését, éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, gazdálkodó szervezet alapítását vagy vásárlását; és ő írja ki a rektori pályázatot is. Ezáltal pedig megszűnne az egyetemekre évszázadok óta jellemző intézményi autonómia, és az egyetemi vezetőtestületek, szenátusok döntési kompetenciáit a lényeges kérdésekben gyakorlatilag a kuratóriumra ruháznák. Márpedig, ha az egyetemek szervezeti és működési szabályzatának elfogadása kuratóriumi hatáskörbe kerül, az olyan mérvű beavatkozást tesz lehetővé tudományos, oktatási kérdésekbe, ami komoly kétségeket vet fel (lásd Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályfőnökeinek kinevezési joga). Egyetemfoglalás | © Csoszó Gabriella

Az egyetemi vagyon tulajdonlásának bizonytalansága

Az állami egyetemek felügyeleti és tulajdonjogát olyan közalapítványok kapják meg, amelyek elnökei és tagjai egyben a tulajdonosi jogok gyakorlói. Az egyetemek megkapják a vagyont, a működésükhöz szükséges forrásokat továbbra is az állami költségvetés biztosítja. Mi a biztosíték, vetik fel a kétkedők, hogy az egyetemek továbbra is megkapják a működési forrásokat, s nem történik meg a vagyon átjátszása a kuratóriumok számára, nem kényszerülnek-e az egyetemek vagyonuk értékesítésére „visszautasíthatatlan” ajánlatok esetén?

A közbeszerzési jogszabályok könnyítésének hatása

Hiába tartja a kormány pozitívumnak, hogy a modellváltó vidéki egyetemek kikerülnek az államháztartási korlátok alól, és a közbeszerzési jogszabályi kötelezettségek csökkenése révén könnyebben hozzáférhetnek a hazai és külföldi fejlesztési pénzekhez, sokan úgy látják, korrupció és visszaélések alapja lehet, ha a kuratóriumok meghatározó szerepet kapnak a beruházásokra, informatikai fejlesztésekre, a működéshez szükséges anyagok beszerzésére kiírt pályázatok nyerteseinek kiválasztásában. Bizonyos álláspontok szerint nem a felsőoktatás irányítási és fenntartói modelljét kellett volna megváltoztatni, hanem a felsőoktatás gazdálkodását bemerevítő és megnehezítő törvényi környezetet.

„Nem termelő tudományterületek”

Sokan aggódnak a nem „termelő” területek - például a bölcsészet vagy a művészetek - esetleges háttérbe szorulása miatt, ha az egyetemeknek pénzügyi eredményekben kell gondolkodniuk, mert azok alapján mérik őket. Szerencsétlennek és degradálónak tűnhet az a „vigasz” is, miszerint természetes törekvés, hogy mindenki a saját takarójának végéig próbáljon nyújtózkodni, ám ha szükséges, az egyetem szolidaritási alapon „hozzávarrhat” még néhány centit.
 
Szajbély Mihály professzor a Szegedi Tudományegyetem ülésén 2021. január 29-én elhangzott és azóta nyilvánosságra hozott hozzászólásában arra hívja fel a figyelmet, hogy „[s]zerencsétlen az az oktatáspolitika, mely nem abból indul ki, hogy az oktatás finanszírozása állami feladat, hanem az önfenntartás pályájára tereli, a piaci szereplőkkel való versenyre kényszeríti az egyetemeket. Ez a kényszer eleve autonómiát csökkentő tényező. Az oktatási és kutatási tevékenységet nem önértékén, hanem közvetlen gazdasági hasznai szerint méri, és az intézményeket akadémiai hivatásuk háttérbe szorítására kényszeríti.” Demonstráció | © Csoszó Gabriella

Társadalmi hatások

Sok aggodalom fogalmazódik meg a felsőoktatási modellváltás hosszútávú társadalmi hatásaival kapcsolatban is. A kormány ugyanis az intézményekkel 20-22 éves keretszerződéseket tervez kötni, amelyeket aztán rövidtávú finanszírozási megállapodásokban aktualizálna - ez sokak szerint óhatatlanul az államilag finanszírozott férőhelyek számának csökkenéséhez, illetve a költségtérítéses helyek számának és a költségtérítések összegének növekedéséhez fog vezetni. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke a HVG 2021. január 13-i számában megjelent Az egyetemi modellváltás a Fidesznek csak hatalmi kérdés című cikkében úgy fogalmaz, hogy „ezek az intézmények (…) már lényegében magánintézményként működnek majd. Miért rossz ez az országnak? Azért, mert az intézmények ilyen átalakításával a felsőoktatás legfontosabb szakjait egyre inkább a fizetős képzések irányába terelhetik. A családok döntő többségének nem lesz pénze arra, hogy tehetséges gyermekei a tanulás révén léphessenek előre, és kerülhessenek jó állásokba az igazságszolgáltatástól és a közigazgatástól az egészségügyön át az egyetemi pozíciókig.”
 
Az átalakuláshoz való csatlakozáshoz szabott rövid határidő, a szélesebb körű tájékoztatás és egyeztetés hiánya rossz hangulatot, sok feszültséget gerjeszt. A kormánnyal szembeni ellenérzések elnyomják a szakmai érveket, és megnehezítik az objektív vélemény és álláspont kialakítását. Tervek, víziók, látomások és sok-sok megválaszolásra váró kérdés, biztosítékok keresése kíséri a felsőoktatási modellváltást.
 
Félő, hogy a válaszok nem a közeli hetekben születnek meg. Hosszútávon pedig a „lám, megmondtam” hangok már többnyire feledésbe merülnek.