Nádasdy Ádám
Heimat és haza
Egyszer egy esszét kellett magyarról angora fordítanom, s a szerző Ady Endréről szólva azt írta: „távol állt tőle a heimatdichtungos romantika”. Így, a magyar szövegbe beleszőve a német szót. Törtem a fejem: hogy lehet ezt angolul visszaadni? Az angol annyira más, mint a kontinens nyelvei, nincsenek ilyen fogalmaik. Végül azt írtam: „romanticism à la Heimatdichtung”, remélve, hogy aki ilyesmit olvas, az meg fogja érteni.
A Heimat sajátosan német szó, a rokon nyelvekben így nem fordul elő. A töve, a Heim (az otthon) a többi germán nyelvben is megvan: angol home, svéd hem stb., de a hosszabb formát csak a németben találjuk. A szótárak szerint a Heimat végén lévő -at egy régi képző, olyan szerepű, mint a magyar -ság vagy a német -schaft; a Heimat eredeti jelentése tehát nagyjából ’otthonság, otthoni környezet’ volt. Ugyanez a képző bujkál még néhány szóban: Zier-at (dísz), Arm-ut (szegénység).
A Heimat valahol középúton van a Vaterland és a Haus között. A Vaterland, tulajdonképpen ’atyaföld’, ma már rettentően emelkedett (ahogy angol megfelelője, a fatherland is), gyakorlatilag kikopott a használatból, nem kis részben a nacionalista propaganda visszahatásaként. A Cabaret című filmben nem véletlenül éneklik az ifjú nemzetiszocialisták az erdei tisztáson: „Oh, Fatherland, Fatherland, show us a sign…” (Ó, hazánk, hazánk, mutass nekünk jelet). Érdekes, hogy magyarul sosem született meg az atyaföld kifejezés. Anyaföld van, de az nem országot, hanem a földet, a talajt jelenti: „befogadta az anyaföld”. És bár a Heimat jelentése ’haza’, a Heimatdichtung nem hazafias költészet, hanem inkább népies vagy tájköltészet, folklórtól inspirált irodalom. A hazafias költészet patriotische Dichtung volna, ehhez a francia patriote szót kell kölcsönvenni.
A Heimat a mai németben főleg írásban és kicsit hivatalos, kicsit jogi stílusban használatos, pl. „…die ihre Heimat verlassen mussten”, (akik hazájuk elhagyására kényszerültek). A mindennapi beszédben a Heimat szokatlan volna, ugyanúgy, mint a magyar haza, hiszen magyarul se természetes azt mondani: „Holnap visszautazom a hazámba”. Ma inkább a zu/nach Hause (otthon/haza), vagy a bei uns (nálunk) a szokásos fogalmazás. Én a Heimat szót akkor láttam gyakran, amikor az NDK-ban óriásplakátokon meg a tévéadás szüneteiben ez jelent meg: „Meine Heimat: DDR!” (hazám: az NDK) – erre azért volt szükség, mert a lakosság jó része nem így gondolta.
A magyarban a haza és a hon felel meg a Heimat-nak; a haza a ház szóból alkotott régi képzés; a hon pedig a honn (értsd: odahaza, zu Hause) szóból rövidült le. A hon-nal a 19. században szívesen alkottak összetételeket, gyakran német mintára: honismeret (Heimatkunde), hontalan (heimatlos) és ezek szellemes mai utóda, a honlap – bár a németben nem igazán terjedt el a Heimseite, Heimatseite. Úgy tűnik, a magyarok körében – nyilván a politikai önállóság hiányát kompenzálandó – erősebb volt az igény a nemzeti érzület nyelvi kimutatására, ezért olyankor is a hon szót használták, amikor a németben a semlegesebb Land van: honfoglalás (Landnahme, nem Heimatnahme!), honvédelem (Landesverteidigung). A magyar írott nyelvben (és hírolvasáskor stb.) még ma is természetes a haza használata, például „hazánk időjárása” – németül szokatlan volna „das Wetter in unserer Heimat”; és ugyanígy „a hazánkba látogató turisták”, „hazánk külkereskedelme” stb. A mai nyelvben a hazánk-on már nincs rajta az az érzelmi többlet, amit a 19. században vett magára: ma ez tulajdonképp a „Magyarország” szinonimája, ahogy az Itália Olaszországé – legalábbis a Magyar Köztársaság területén. A magyar beszélők egyötöde a szomszédos országokban él, számukra – amennyiben élnek vele – a hazánk szó Romániát, Szlovákiát stb. jelenti, és ilyen értelemben használják az ottani iskoláskönyvek is. Azt is jegyezzük meg, hogy a magyar ház és a német Haus, bár hasonlítanak és a jelentésük is ugyanaz, nem rokonai egymásnak: a magyar szó a finnugor *kota (kunyhó), a német szó az ősgermán *husa szóból származik, hasonlóságuk véletlen.
Az, hogy létezik külön, ősi szó – a Heimat és alapja, a Heim – a haza megjelölésére, germán sajátság; a többi európai nyelvben nincs külön szó erre. A neolatin nyelvekben a latin patria (vagyis „atyai”) alakjai használatosak az emelkedett stílusban, míg a mindennapi beszédben más szavak vannak erre (olasz paese, francia pays, román țară stb.). Az angolban szinte csak a country használatos, a ’hazánkban’ kifejezése in this country – jellegzetes szárazsággal és távolságtartással. Az orosz szavak: ródina, otéchestvo szintén képzett szavak, a rodít’ (szülni), illetve otéts (apa) szóból. A Heim tehát igazi germán germanizmus, a Heimat még igazibb, német germanizmus.
Osztrák nagyszüleimmel otthon (im Heim? zu Hause?) németül beszéltünk. Azt, hogy „Menjünk haza!”, azonban nem úgy mondtuk, hogy „Kehren wir heim!”, hanem úgy, hogy „Ge’ ma nach Haus!”