gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1)ugrás az almenühöz (Alt 3)ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Fotóművészet
A valóság nagyfelbontású lett

Wolfgang Tillmans: A te tested a tiéd. Kiállítási látkép, Trafó Galéria, 2021
Wolfgang Tillmans: A te tested a tiéd. Kiállítási látkép, Trafó Galéria, 2021 | Fotó: Biró Dávid

Wolfgang Tillmans német fotográfus első egyéni magyarországi kiállításáról Szalai Borbála kurátor számol be.

A világot tagadhatatlanul képek uralják, és tenyerünkben van az eszköz, amivel nagyfelbontásban és valós időben megoszthatunk bármit, amit látunk. A telefonunk képernyőjén futó instastoryban egymás után pörögnek a tökéletesnek mutatott nyaralós képek, a különböző filterekkel ellátott jópofa szelfik és az élő videók egy bombatámadás elől menekülő civilekről, rendőri túlkapásokról vagy tüntetésekről. A valóság nagyfelbontású lett. A lenyűgöző tűéles részletek mellett azonban a nem kívánt részek, a hibák és a repedések is jobban kivehetőek. Wolfgang Tillmans fényképei a minket körülvevő valóság repedéseibe ékelődnek be; halkságukkal, sebezhetőségükkel, intimitásukkal és közelségükkel hol kitöltik, hol tovább feszítik ezeket a réseket.

Kiállítás a Trafó Galériában

A Trafó Galériában látható kiállítás szintén egy ilyen résnek tekinthető. Résnek, ami teret ad a félelem nélküli emberi érintkezéseknek, a biztonság és szabadság pontszerű pillanatainak, és ahol a normának és az igazságnak nem csak egyetlen formája fogadható el. A kiállításon bármiféle hierarchia nélkül láthatóak egymás mellett a különböző méretű, technikájú és tematikájú képek; az eltérő képminőségű inkjet és ofszet printek, az apró és az egész falat betöltő képek, Tillmans ikonikus fotói, telefonos printscreenek és újságkivágatok. A tér olyan váratlan és általában sosem használt szegletei, mint például a gerendák, a vészkijárat ajtaja, vagy a radiátor felülete ugyanolyan fontossággal bír, mint a galéria egyenletesen bevilágított reprezentatív falai. A tér különböző pontjain játékosan, ugyanakkor mégis nagyon pontosan elhelyezett különböző méretű fotók kaleidoszkópszerű hatást keltenek. Ahogy a néző mozog a térben, a képek újra és újra átrendeződnek, a hangsúlyok újra és újra megváltoznak. Az oszlopokon elhelyezett képek összenézhetőek a háttérben más oszlopokon és falakon látható képekkel. A kiállítás a közeli és távoli között pulzál, a kis- és nagyméretű képek között, a személyes és a társadalmi zónák között, az intim, bensőséges pillanatok és a történelmi jelentőségű időpontok között. A kiállításon látható Time Mirrored Table (2021) című asztalon elhelyezett szöveges műben például Tillmans egy bravúrosan egyszerű gesztussal egymástól távoli történelmi események dátumait köti össze, illetve kapcsolja hozzánk úgy, hogy ezzel a saját korunkra gyakorolt személyes felelősségünkre is rákérdez.

Csillagászati jelenségek

Wolfgang Tillmans: crossing the international date line, 2020 Wolfgang Tillmans: crossing the international date line, 2020 | A művész jóvoltából 2020-as Crossing the international date line című művében szintén közös nevezőre kerülnek az általában fontosnak/lényegesnek és a jelentéktelennek/hibának ítélt részletek. A Csendes-óceán fölötti éjszakai égboltról készített digitális fotót olyan mértékig világosította ki és nagyította fel a művész, hogy - bár így a képen szereplő csillagok sokkal jobban láthatóvá váltak-, a körülöttük lévő feketeség pixelekké esett szét, és elegendő képi információ hiányában a pixelek egy digitális zajjá váltak. Ugyanakkor ez a zaj mégsem mondható véletlenszerűnek, hiszen a különböző színű pixelek egy bizonyos mintázat szerint helyezkednek el a képen, és így ez a zaj valójában a digitális fotó nullákból és egyesekből felépülő rendszerének működési mintázatait és a médium határait is felfedi, bepillantást engedve a fotótechnológia mai állásának réseibe. A képen nehezen választhatóak külön a lényegi részek a jelentés nélküli elemektől, a csillagok fehér pontjai az azokat körülvevő színes pixelektől. A kiállításon több asztronómiai témájú kép is látható; csillagászati jelenségekről (napfogyatkozások, bolygóátvonulások), teleszkópokról, csillagvizsgálókról készült fotók, a Kepler űrtávcsővel foglalkozó újságkivágatok, olyan, a Földről megfigyelhető jelenségek és eszközök, amelyek segítenek bolygónk világűrben elfoglalt pozíciójának pontos meghatározásában vagy abban, hogy találjunk egy másik potenciálisan élhető bolygót a tejút csillagai között.

Fotográfia mint a világ tükörképe

Wolfgang Tillmans: Venus Transit Table, 2004/2021 Wolfgang Tillmans: Venus Transit Table, 2004/2021 | Fotó: Biró Dávid Az a pozíció, amiből az ember próbálja saját helyét megtalálni az univerzumban, végtelenül kiszolgáltatott és sérülékeny. Tillmans képein ennek a fajta sérülékenységnek fontos helye van, hiszen ahhoz a kereséshez köthető, ami nem az igazság egyetlen, uralkodó elképzelése menti életet választja, ami igyekszik saját pozícióját és felelősségét megtalálni a társadalmon belül, ami ugyanazzal az empatikus figyelemmel szemlél egy talpába állt tüskét kereső férfit és az éjszakai égboltot, egy reptéri határellenőrző kaput és Trump 2017-es muszlim országokból történő beutazási-tilalmat hirdető rendelete elleni tüntetések szereplőt. Tillmans egy interjúban mondja: „A művek az én ellenállásom egy olyan világ széteséséhez kapcsolódó tehetetlenség érzésével szemben, amely ideológiák újjáélesztésére, határok és korlátok felállítására és az emberek közötti gyűlölet szítására törekszik.”[1]
 
Tillmans egy olyan pozíciót vázol fel, ami nyitottságával, sérülékenységével és radikális reményteljességével képes beékelődni a szemünk előtt széteső világ repedéseibe.

Jegyzetek

[1] „The works are my resistance to feeling powerless against the falling apart of the world bent on reviving ideologies and erecting borders and barriers and fuelling hatred between people.” Wolfgang Tillmans in Conversation with Jon Savage. In: ARENA Homme+, Winter 2015/Spring 2016, 322. o.