Filmtervek megvalósítása
PITCH_IT

„A workshopon megtanulhattuk, hogy hogyan tudjuk a víziónkat és történeteinket a leghatékonyabban és legönazonosabban kommunikálni mások felé.” Interjú Becz Péter dokumentumfilmrendezővel.

Hogyan jutott el hozzád 2021 tavaszán a workshopfelhívás? Miért jelentkeztél?

Az egyetemen hallottam először a PITCH_IT-ről, nagyon szimpatikus volt az, hogy a modellváltás okozta légüres térben a szolidaritásnak egy ilyen szakmai formája jelenik meg és egyből nagyon szerettem volna jelentkezni a PITCH_IT workshopra egy éppen alakulóban lévő filmtervemmel. Pályakezdő filmesként sokszor nagyon nehéz eligazodni azon, hogy milyen intézményesített keretek vannak, hogyan tud egy filmterv a nullából eljutni annak megvalósulásáig. Hogyan tud producerekhez, forgalmazókhoz, fesztiválokhoz vagy más egyéb hazai, vagy nemzetközi szakmai kollaborációkhoz eljutni. Ez egy nagyon misztikus fekete doboz, és a PITCH_IT ennek a megfejtésében segített nekünk sokat, mivel kifejezetten egy filmterv pitch-ének megalkotására, fórum környezetben történő prezentálására fókuszál, egy film koncepcionális szakaszában segít, hogy hogyan lehet egy filmterv prezentálható bárhol a világban. Ez nekem vonzó volt mert a pitch mint olyan nagyon nehéz műfaj, de mégis nagyon fontos eszköze egy filmes alkotónak. Ennek az elsajátítása és gyakorlása elengedhetetlen. A workshop a pitch körüli gondolkodást és folyamatot tudta megtanítani, mindamellett hogy a workshop után egy kész package-dzsel rendelkeztünk, amivel aztán bárhova tudtunk jelentkezni, bárhol máshol is tudtunk pitchelni. Szerintem ebben a tekintetben hiánypótló és egyedülálló ez a workshop. Nagyon intenzíven és mélyen egy nagyon változatos, nyitott és professzionális nemzetközi közegben volt lehetőségem a filmtervemmel dolgozni, nem beszélve arról hogy rajtam kívül öt másik projekt fejlődésébe, másik öt alkotó gondolkodás módjába láthattam bele, és közösen is segítettük egymást. 

A 2021-es workshop a pandémia miatt online formában zajlott – sikerült azért kicsit jobban megismerni a többi résztvevőt?

A pandémia közepén, az akkori SZFE szétrombolása után nagyon nehéz volt filmesként látni, hogy mi lesz, milyen lehetőségek maradnak, hogyan tud majd egy generáció ebből felépülni. A karantén szerintem pedig még kifejezetten nehezebb volt minden dokumentumfilmes számára, így nagyon örültem egy kívülről érkező lehetőségnek, ami kifejezetten a filmterv koncepcionális és előkészítési szakaszában ad egy nagy löketet. A karantén szituáció erre tökéletes volt. Egy szobában ülni és folyton beszélgetni és közösen gondolkodni a filmemről. Persze jobban örültem volna, ha ez személyesen élőben történik, és picit irigykedem is az idei résztvevőkre akik több országban és városban vehetnek majd részt.  Akkor az online formátum már mindannyiunknak megszokott volt, már egy ismert idegvégződés volt az online tér, és emiatt is nagyon jól ment. Nem éreztem hátránynak és meglepően nagyon közeli viszonyba tudtunk kerülni mindenkivel. Azt gondolom az online formátumnak köszönhetően még könnyebben tudtunk a világ bármely pontjából becsatlakozó mentorokkal, producerekkel és rendezőkkel is együtt dolgozni. Ezek a nemzetközi nagy presztízsű szakmai mentorok nagyon sokat segítettek és rengeteget tanultam a velük történő közös munka révén. A többi résztvevő és projektek egy részét már valamilyen formában ismertem, sok osztálytársam is bekerült a workshopba, de a többi nemzetközi projekttel és filmessel is nagyon rövid idő alatt nagyon jól megismertük egymást és egymás alkotói világát és nagyon jól tudtunk kapcsolódni még az online térben is. Nagyon jó volt, hogy nem volt műfaji megkötése a workshopnak így játékfilmes, kísérleti filmes és dokumentumfilmes alkotók tudtak egymásra hangolódva közösen tanulni, fejlődni és inspirálódni.
 
Mi volt a két (vagy három) legfontosabb dolog, amit a workshopon tanultál? Miért ajánlanád a workshopot más fiatal filmeseknek?

Szerintem az nagyon fontos, és főleg dokumentumfilm szempontjából, hogy hogyan tudunk egy lokális érdekeltségű történetet univerzális szintre emelni és akár egy nemzetközi közönség számára is befogadhatóvá és értelmezhetővé tenni és egy jó filmélményt teremteni. Szerintem az, hogy ebben a nemzetközi közegben kellett a saját filmemről gondolkodnom és az elképzeléseimet kommunikálnom, nagyon sokat jelentett. Megtanulhattam, hogy ez egy olyan szempont, amivel mindig érdemes foglalkozni az alkotás során. Az esetemben egy jelenleg is munkafázisban lévő 1956-os menekült szakács dániai életújtának nemzetközi közegben történő átadásából rengeteget tanultam.

Nekem fontos tanulság volt még, hogy ez egy megugorható akadály, hogy minden filmnek megvan a maga helye és ideje, és minden filmterv talál kíváncsi segítőkre. És hogy érdemes is megugrani. Emiatt is nagyon ajánlanám más filmeseknek mert akárhonnan is jön az ember, bármilyen történetet kíván elmesélni, a pitch folyamat és az ahhoz kapcsolódó írott és vizuális tartalmak, más szakmabeliekkel történő konzultációk mind segítenek a filmes ötlet megvalósításában.

De ami talán a legfontosabb az maga a pitch. Hogy ez mennyire fontos filmes eszköz, és hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Sybille Kurz a pitch mentorunk, nagyon részletesen és személyre szabottan, lelkiismeretesen dolgozott velünk közösen. Megtanulhattuk, hogy hogyan tudjunk a víziónkat és történeteinket ebben a különálló formátumban a leghatékonyabban és legönazonosabban kommunikálni mások felé. Hogyan kell dramaturgiailag felépíteni, hogyan kell retorikailag prezentálni, hogyan lehet nagyon rövid idő alatt átadni a filmet egy közönségnek élő szóban. Nekem ez volt az első olyan lehetőségem, ahol tényleg klasszikus értelemben vett pitch fórumon vehettem részt, ahol hosszú készülődés után egy új szakmai zsűri előtt limitált időben stopper órával mérve kellett bemutatnom a filmtervemet.  Ezt a pandémia miatt, úgy oldottuk meg hogy mindenki saját pitch videót készített, a pitch videó szabályainak megfelelően. A zsűri utána ez alapján online, élőben tett fel kérdéséket és osztotta meg velünk a meglátásait. Ezek mind neves producerek, rendezők, forgalmazók vagy finanszírozok voltak. És sokukat tényleg érdekelték a film terveink, tudom, hogy egyes résztvevőknél komoly közös megállapodások is történtek a későbbiekben. Ennek a megtapasztalása a saját projekteden keresztül így visszatekintve felbecsülhetetlen értékű, mert ennyire korai fázisban lévő alkotók számára ez nagyon ritkán adódik meg, és bevezet a nemzetközi nagy szakma világába és működési folyamataiba. Arról nem is beszélve, hogy az adott filmet is elindítja, nem csak szakmailag képzi a workshopon résztvevőt. Ezért nagyon hálás vagyok, és ez az egyik fő ok, ami miatt nagyon ajánlanám a PITCH_IT-et minden filmalkotónak. 

Hogyan ismerkedtél meg később személyesen is a szervezőkkel – Benny-vel és Márkkal?

Márk és Benny a két forduló közötti időszakban nagyon sokat konzultált velünk online személyesen egyenként. Nagyon baráti, őszinte és kollegiális hozzáállásuk volt, így nem csak szakmailag de személyesen is össze tudtunk hangolódni.  Folyamatosan tartották velünk az online kapcsolatot, időt nem kímélve részletesen átbeszéltük a pitcheinket, a szinopszisainkat, és ez még így az online formában is azzal járt, hogy személyes szinten is nagyon hamar összeismerkedtünk és nagyon hamar összebarátkoztunk. Szerintem ez mindannyiunkra igaz, akik részt vettek, Márk és Benny lelkiismeretesen, végig segítettek minket, és nem lekorlátozva minket adtak teret a saját filmes világunknak és ötleteinknek. Ez abból is látszik, hogy azóta is nagyon szoros jó kapcsolatot ápolok mind a kettőjükkel, és a filmjeimet érintő és egyéb szakmai kérdésekkel mindig tudok feléjük fordulni, valamint egyéb közös projektjeink is vannak Magyarország és Németország között is.

Nemrég megválasztottak a MADOKE elnökségi tagjának – mit a céljaitok a közeljövőre?

Igen, most nemrég választottak meg, és ez egy nagyon megtisztelő lehetőség és felelősség. Nagyon hálás vagyok a MADOKE tagjainak a bizalmukért. Az elnökségi tagságot alapvetően azért vállaltam el mert úgy gondolom, hogy a pályakezdő dokumentumfilmesek érdekeit is képviselnünk kell az egyesületen belül, ami 130 tagjával az egyik legnagyobb filmes szakmai egyesület. Egy nagyon erős és összefogó közösség vagyunk, és az újonnan eltörölt KATA törvény árnyékában ez még fontosabb. Ez az egész magyar filmszakma, és beleértve dokumentumfilmeseket is, megélhetését tette egyik pillanatról a másikra bizonytalanná. Jelenleg is dolgozunk azon tagjaninkkal közösen gondolkozva, hogy ebben a nehéz időszakban kiálljunk tagjainkért és képviseljük az érdekeiket. Az új elnökség (Ugrin Julianna, Gyureskó Enikő és már korábbi, de újonnan megválasztott elnökségi tagok Dér Asia és Józsa László) egyik fő vállalása hogy ezt a közösséget még szorosabbá és erősebbé kovácsolja, tovább építve ezzel a magyar dokumentumfilmes szakmát. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy megteremtsük az egyesület fenntartható működését, az eddigieken túl további nemzetközi kapcsolatokat építsünk, nemzetközi szakmai workshopokat és képzési programokat hozunk Budapestre, és igyekszünk felkarolni egyetemi és egyéb filmklubokat. Nagyon fontos cél a szakmai érdekképviselet és egyéb filmszakmai szervezetekkel történő folyamatos együttműködések mélyítése. De célunk a kortárs magyar dokumentumfilm minél több nézőhöz való eljuttatása, ezért tematikus vetítéseket is szervezünk, hogy a legjobb filmek minél szélesebb közönséghez érjenek el.