gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Nyelvi sokszínűség Európában
Értjük egymást

Nyelvek Európai Napja – szeptember 26.
Nyelvek Európai Napja – szeptember 26. | © EDL

Több, mint 200 nyelvet és nyelvjárást beszélnek Európában. Ezt a sokszínűséget meg kell védeni az egyszerűség iránti egyre növekvő vágy térhódításától.

Ha azt vesszük, hogy a Google-kereső hogyan tölti ki automatikusan az üresen hagyott helyet, akkor Európa „a válasz”, „olyan, mint a bicikli: ha nincs mozgásban, eldől”, „nekem”, „németország fővárosa”, „színes”, „a jövőnk” és „a végét járja”. És a négyes számú javaslattól eltekintve, mindez bizonyára igaz is egy kicsit.

Nekem személy szerint Európától gyakran eláll a szavam. Béke, szabadság, halott emberek a Földközi tengerben – hogyan is találhatnánk meg a megfelelő szavakat mindezek egyidejűségére? A nemzetállamhoz hasonlóan az európai kontinens sem igazán ragadható meg. Európát el kell képzelni. Európa konstrukció, és éppen ezért túl összetett ahhoz, hogy (néhány) rövid szóban leírjuk. Kérjük, töltse ki: Európa _____. A lyukat jelző vonalka túlságosan rövid, és efölé kellene odapréselni a megoldást.

Igen ám, de Európa minden metaforáját kitalálták már, minden választási szlogen elhasználódott. A Duden szerint csak a német nyelv majdnem 23 millió szóból áll. Ez a 23 millió szó és a még ennél is sokkal több szókapcsolat áll rendelkezésünkre tehát ahhoz, hogy Európát leírjuk. Ezek mindegyikére szükségünk van, és mégis: soha nem bizonyulnak elegendőnek. Mit kéne hát tenni? Inkább ne mondjunk semmit, mint hogy mindig csak a majdnem helyeset mondjuk?

A komplexitáscsökkentés (Komplexitätsreduzierung) nehézkes német szó, amely úgy tűnik, jól kifejezi a korszellemet. Minden tudás a rendelkezésünkre áll, mégis képtelenek vagyunk többet befogadni. Szűrőkre, személyre szabott ajánlatokra, szelekcióra vágyunk. A kevesebb iránti igény már régen elérte azok telezsúfolt fiókjait, akik szinte bármit megengedhetnek maguknak. Ami nem hoz „tiszta örömet”, attól meg kell válni: fehér falak és üres szobák csábítanak, egyfajta kolostorszerű menedékhelyként a külső benyomások véget nem érő áradata elől. A KonMari néven elhíresült egyszerű módszer remekül működik az interperszonális kapcsolatok esetén is: ha valaki nem tesz boldoggá minket, attól barátságosan, de határozottan elbúcsúzunk. Ugyanez történik a politikában is. A legédesebb ígéret már régóta így hangzik: A világ túl bonyolult, túlontúl komplex, de mi egyszerű válaszokat és egyértelmű címkéket adunk hozzá.

A nyelv itt narratívává és a hatalom eszközévé válik. Nevezz valakit menekültnek, és máris jogod van őt elsősorban menekültként, nem pedig emberként kezelni. Ez olyan szavakkal is működik, mint a „migráns”, a „hazug”, a „náci”. Ostoba és veszélyes ez, de immár végre nem bonyolult.

Európának nincs szüksége az eszperantóra

Az EU egyszerűbbé tétele évek óta szerepel a politikai napirenden. Ez a 28 tagállamból és 24 egyenjogú és egyenrangú hivatalos nyelvből álló szövetség azonban éppen azért annyira hozzáférhető, mert megőrzi saját nyelvi sokszínűségét, mert nem söpri azt egy kalap alá. A többnyelvűség az EU elidegeníthetetlen alkotórésze, amely különösen nyilvánvalóvá az Európai Parlamentben válik. Mivel oda minden uniós polgár beválasztható, és a tagok részvételét idegennyelv-tudás nélkül is garantálni kell, a tolmácsolás és fordítás közös megegyezéssel történik. A nyelv itt kulcs, a közös cél elérését szolgáló eszköz.

A sokféle nyelv kezelésének kérdése nem újkeletű Európa számára. A 19. század végén Ludwik Leijzer Zamenhof szemész kifejlesztette az „eszperantót”, egy mesterségesen létrehozott nyelvet, amely a latinon és a román nyelveken alapult, de germán, szláv és görög szavakat is figyelembe vett. Zamenhof a könnyebb kommunikációban reménykedett, és úgy vélte, hogy egy „semleges” nyelv megakadályozza majd a rasszizmust és megteremtheti a világbékét. Egy így létrehozott nyelvet kivétel nélkül mindenkinek a nulláról kell majd elsajátítania. És ellentétben az angollal, a franciával vagy a némettel, az eszperantó nem hordoz semmilyen gyarmati örökséget. E nyelv előtt az elképzelés szerint mindenki egyenlő. Mindenkinek ugyanannyi erőfeszítést és erőforrást kellene fektetnie abba, hogy az eszperantót elsajátítsa.

Zamenhof ma minden bizonnyal csalódott lenne: becslések szerint az eszperantó nyelvet beszélők száma mintegy 2 millióra tehető. Európában pedig közel 750 millió ember él. Az új közös európai nyelvről alkotott víziója nem vált valóra – de éppen ebből érthetünk meg valamit.

Európának nincs szüksége az eszperantóra, legalábbis nem egymás megértése végett. Már régóta kommunikálunk kézzel-lábbal, kreativitással és erőfeszítéssel. Ezen kívül Európában jelnyelvet, dialektusokat és programozási nyelveket is beszélnek. Szlenget használunk és szakzsargonban fejezzük ki magunkat, és folyamatosan új szavakat találunk ki, amelyek még egy könyvben sem szerepelnek. Az Európán kívül kialakult nyelvek sok európai ember mindennapi életét és identitását határozzák meg. A nyelv folyamatosan fejlődik és állandó kihívás elé állít bennünket. A rengeteg ellenállás ellenére is egyre érzékenyebb, precízebb, befogadóbb lesz. És végül, de nem utolsósorban Európa képekben, művészetben és zenében fejezi ki magát, vagy éppen a test nyelvén beszél.

Ha semmit sem értünk, az fájdalmas, de egyszersmind pozitív élmény is

A komplex, bonyolult Európa többnyelvű – és milyen szívet melengető is az a gondolat, hogy ebben a tömegben minden párnak, legyen bármilyen különböző is, van, lehet egy közös nyelve? Tehát nem kell minden nyelvet elsajátítanunk ahhoz, hogy beszéljünk egymással.

Sőt, azt hiszem, hogy ha olykor semmit sem értünk, az fájdalmas, de egyszersmind pozitív élmény is. A legjobb anekdoták félreértésekből születnek. Sokat tanítanak nekünk (beszéd)partnerünkről és önmagunkról, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk annak elismerni őt. A „hogy érted ezt?” nem ok nélkül az egyik legizgalmasabb kérdés. Hiszen sokszor annyira mást akarunk kifejezni, mint ami az első pillanatban kicsúszik a szánkon. Egymás megértése a bosszankodásból és a kétértelműségből táplálkozik. És a beszélgetőpartnerek egymás iránti kíváncsiságából. Mindez pedig áll Európára is.

Ezért ma így szeretném kitölteni a lyukas szöveget: Európa 复杂. Ha Ön véletlenül nem ért kínaiul, biztosan tudja, mi a teendő.