Tényellenőrzés krízisek idején
Tény vagy fake?

Volt már Önnek olyan érzése hírek olvasása közben, hogy éppen becsapják? Nem ritka eset, hogy manipulált információkat közölnek velünk, ezért egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy kinek hihetünk.

 „A szóbeszéd épp olyan régi dolog, mint maga a kommunikáció” – olvashatjuk Karl-Broder Keil Fake News machen Geschichte (Történelemalakító álhírek) című könyvében. Az emberek társas lények, akiknek érintkezésbe, kapcsolatba kell lépniük egymással, vagyis kommunikálnak a környezetükben levőkkel. Ennek az általános közlési szükségletnek negatív következményei is lehetnek, főleg válságos időkben, amikor környezeti katasztrófák, háborúk és járványok dominálják a híreket, és amikor propagandainformációk kerülnek a híradásokba. Az álhírek (fake news) és a manipulált információk ugyan nem az új digitális médiumokkal jöttek létre, de csak a mostani, digitális korszakban tudtak globális mértékben elterjedni.

Bár az álhírek és az áltények nem új jelenségek, az úgynevezett fact cheking, tehát a tényszerű állítások igaz vagy hamis voltának ellenőrzése mostanában lett széles körű gyakorlat. Különösen az oknyomozó újságírók munkáját nehezíti meg a rengeteg manipulált információ. Ma már Németországban és Magyarországon is vannak olyan fact-cheking, azaz tényellenőrző csapatok, akik azt a nemes célt tűzték ki maguk elé, hogy felderítsék és leleplezzék a hamis információkat.

A Center for Independent Journalism és a Goethe-Institut közös szervezésében került sor egy beszélgetésre „Tényellenőrzés válság idején” címmel október 12-én, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a különböző médiumokban terjedő hazugságokra, amelyekkel mindenki találkozhat a mindennapokban, és hogy lerakjuk saját hírfogyasztásunk kritikai vizsgálatának alapjait. A beszélgetésen Jan Ludwig tényellenőrző és tréner (Deutsche Presseagentur, dpa), Német Szilvia (ELTE) és Zöldi Blanka, a lakmusz.hu magyar tényellenőrző csapat tagja vett részt. A moderátor Bognár Éva volt (CEU Demokrácia Intézet).

Az álhíreknek az a szándékuk, hogy megtévesszék az embereket. Egy hamis hír mindig valamilyen konkrét céllal keletkezik, így az álhír sosem véletlenül jön létre. A fake news lehet hamis fénykép vagy videó, amelynek megváltoztatták a kontextusát, szándékosan tett hazug kijelentés, manipulált statisztika vagy hamisított dokumentum. Mindegyik a polgárok érzelmeire próbál hatni, bizalmatlanságot, frusztrációt, netán pánikot akar kelteni. Fontos tudni, hogy ugyan az álhír szándékosan keletkezik, de szándéktalanul is terjedhet. Az információk manipulálása a digitális hálózatokban akár magára a demokratikus rendre is hatással lehet, mivel az online-térben megjelenő tömeges álhírek jelentős mértékben megtéveszthetik a lakosságot. Vagyis ezek a hamis hírek alááshatják a kormányzatba vetett bizalmat, és így befolyással lehetnek a politikai döntésekre. Ennek elkerüléséhez és a jövőbeli óvintézkedések megtervezéséhez elengedhetetlen a szakértők és a tényellenőrzők munkája.

Zöldi Blanka elmondta, hogy lényeges különbséget jelent a magyar és a német tényellenőrzők munkája között, hogy Magyarországon túlnyomórészt a legmagasabb szintről – a kormányzat részéről – származó információkat kell ellenőrizni. Ugyanis a magyarországi újságírás – mint a világ sok más helyén – nem lehet apolitikus: kényszerűen átpolitizálódik, mutatott rá Német Szilvia is. Klaus Mertens Zur Theorie des Gerüchts (A szóbeszéd elméletéhez) című könyve szerint az aktuális információk birtoklása gyakran státusznövelő, és a tudás, mint tudjuk, hatalom. Ezt bizonyos kormányok is kihasználják, és igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani a nyilvánosságot: cenzúrázzák a médiumokat, megnehezítik vagy lehetetlenné teszik az újságírók számára, hogy bizonyos információkhoz hozzáférjenek, netán maguk is manipulálnak tényeket. Ez nagy mértékben befolyásolhatja a mindenkori politikai vezetőkbe vetett bizalmat és a demokratikus rend egészét is. Az emberek érzelmeire és bizalmára hatással levő álhírek ekképpen alkalmasak a politikai döntések befolyásolására. Német Szilvia hozzátette: „Az emberek utálják a tényeket.” Érzelmeket akarnak, olyasmit akarnak olvasni, ami rögtön hat rájuk valahogyan, mondja. A tényeket és számokat tartalmazó hírek nem tartoznak a szórakoztató és könnyen megemészthető információk közé. Erre épít a populizmus. Zöldi Blanka közbevetette, hogy azok a hírek, amelyek nem tényeken alapulnak, véleményekből erednek, a vélemények viszont szimbolikus értékeket hordoznak, azok hitre épülnek, és a hit bázisán nem lehet konstruktív vitát folytatni. A propaganda azért lehet különösen hatékony eszköze a felügyeletnek és a manipulációnak, mert minden propaganda tartalmaz valami igazat, valami féligazságot, és amellett valami hamisat, magyarázta Jan Ludwig. Egy részigazság hamis interpretáció vagy framing révén torzul el és áll a manipulálást végzők szolgálatába, ezért a tényellenőrzők feladata a framing leleplezése. A tények ellenőrzése sok időt igényel – sokkal többet, mint amennyi a terjedésükhöz kell, mondta Német Szilvia. Az álhírek terjedése jelentősen felgyorsult az olyan közösségi oldalak integrációjával és használatával, mint a Twitter vagy a Facebook, ugyanis ezekkel az oldalakkal nagyban megváltozott annak módja, ahogy a széles nyilvánosság hírekhez jut és ahogy azokat terjeszti. Különösen a hírek – akár a hamis, akár a nem hamis hírek – előállítása lett sokkal hatékonyabb, mivel az közvetlenül a mobil készülékekről történik. A médiumok globalizálódása nagyon kevés  az első kézből származó tapasztalatat– legalábbis ahhoz képest, mennyi benyomás éri nap mint nap a hírfogyasztókat, amiket aztán fel is kellene dolgozniuk, állapította meg Német Szilvia. Ludwig szerint éppen ezért nagyon fontos, hogy mi magunk is tegyünk valamit ebben az ügyben, és erősítsük a hírek befogadóinak digitális ellenállóképességét. Ezt Német Szilvia azzal egészítette ki, hogy a hamis információk felismeréséhez azt is tudnunk kell, mi célból és mi módon kommunikálnak egymással az emberek.

Tulajdonképpen senkinek sem kellene feltétel nélkül hinnünk - sem újságíróknak, sem tényellenőrzőknek, mondta Német Szilvia. Nem is kell. Minden egyes olvasó, hallgató és néző annak a hírforrásnak higgyen, amit ő maga fogyaszt, és ellenőrizzni is tudja a benne levő tényeket. Mert a tények ellenőrzéséhez a legjobb eszköz még mindig a fejünkben található. Csak edzeni kell. Élethosszig.