gyors belépés:

ugrás a tartalomhoz (Alt 1) ugrás a főmenühöz (Alt 2)

Félelem a technikától
„A kritikus szemlélet nagyobb gondosságot eredményezhet”

Kódok és algoritmusok hálójában: korunk diszruptív hatalmai
Kódok és algoritmusok hálójában: korunk diszruptív hatalmai | Fotó (részlet): © Adobe

Németországban kevesebbet fektetnek be innovatív tech-startupokba, mint például az Egyesült Államokban. Nagyobb lenne nálunk a technológiaszkepszis? Beszélgetés Christian Vater tudományos kutatóval.

Vater úr, az új technológiák megjelenése mindig is félelmet keltett a változástól és annak következményeitől. Vajon a számítógép-technológia különleges helyet foglal el az olyan, korábban nagy változásokat hozó technológiák között, mint például a könyvnyomtatás vagy a gőzgép, ha figyelembe vesszük mondjuk a mesterséges intelligenciát, tehát azokat a gépeket, amelyek potenciálisan önmagukat fejlesztik tovább?

A gépi tanulás folyamata a részleteket tekintve nem túl látványos – ugyanakkor olyan lenyűgöző technika, amelyről elődeink nyolcvan évvel ezelőtt nem gondolták volna, hogy egyszer majd létezhet. Ez teret enged a mítoszoknak, mind a félelem, mind a remény vonatkozásában. Például hogy a mesterséges intelligencia jobban meg tudja védeni a bolygót a klímakatasztrófa idején, mint az ember. Vagy hogy a mesterséges intelligencia önállósítja magát, és eltüntet minket a bolygóról. Ha leveszünk egy könyvet a science-fiction-irodalom polcáról, vagy belenézünk egy jövőben játszódó filmbe, akkor látjuk, hogy ez a félelem már elég régóta velünk van. Legkorábban a Frankensteint felvonultató romantikától, de a mozi hőskorától, a Metropolis című filmtől kezdve mindenképpen.

Mennyire megalapozottak ezek az aggodalmak? A valóságban is színre léphet Frankenstein?

Már ma is vannak olyan gépek, amelyek önállóan újra tudják konfigurálni magukat. Oda vezetett ez, hogy hirtelen intelligens, antropomorf androidok vesznek minket körül? Nem. Ezek olyan készülékek, amelyek mellé nem kell odaállítani egy segéderőt, hogy folyton újrahuzalozza őket. Meg olyanok, amelyek el tudnak végezni egy méréssorozatot, és nem kell hozzá szakértő. Adaptív lett a technikánk, ennyi az egész.

De ezek a gépek a laikusok számára mégis egyre inkább fekete dobozokként jelennek meg: egyáltalán nem értik, hogyan működnek. Nem lehet, hogy az ilyen technológiák használata a társadalmi ellenőrzés végét jelenti? Például a predictive policing esetében, amelynél egy adathalmazra támaszkodva az algoritmusok előrejelzik a bekövetkező bűntetteket, és igazolják a megelőző rendőri akciókat.

A predictive policing kísérlet arra, hogy nagy adathalmazzal dolgozó, előrejelző eszközöket készítsenek. Ezek azt modellálják, hogyan követnek el emberek bűntetteket, vagy hogy mely negyedekben laknak olyan emberek, akik így vagy úgy bűntetteket követnek el. Ezeknek a jellegzetességeknek abban kell segíteniük a gépek készítőit, hogy feltételezéseket tegyenek és indokoljanak meg. Ezeket a feltételezéseket aztán listába lehet rendezni és egyenként ellenőrizni lehet például szociológiai eszközök segítségével, ha azokat transzparens módon megkapjuk. De ez elég sok munkába kerül.
Christian Vater a Deutsche Forschungsgemeinschaft „Anyagi szövegkultúrák” című kutatásában vett részt, és különböző startupok tudományos tanácsadójaként dolgozott. Jelenleg Heidelbergben dolgozik a PhD-jén, amelynek témája Alan Turing és a mesterséges intelligencia. Christian Vater a Deutsche Forschungsgemeinschaft „Anyagi szövegkultúrák” című kutatásában vett részt, és különböző startupok tudományos tanácsadójaként dolgozott. Jelenleg Heidelbergben dolgozik a PhD-jén, amelynek témája Alan Turing és a mesterséges intelligencia. | Fotó: © Ute von Figura, Heidelberg Hogyan állunk ezzel nálunk, Németországban – elvégzi valaki ezt a munkát?

Németországban van egy aktív és nagyon komolyan vett egyesület, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik: a Chaos Computer Club (CCC). Az egyesület képviselőt küld a kormány minden ilyen jellegű szakértői bizottságába, és ma már a parlamenti meghallgatásokon is véleményt nyilváníthat.

De épp a CCC figyelmeztet a visszaélés lehetőségére és az új technológiák kockázataira.

A kritikus szemlélet nem feltétlenül destruktív és pesszimista -- nagyobb gondosságot is eredményezhet.

A startup-vállalkozások ma az innovatív technológiák zászlóvivői. A Silicon Valley-vel összehasonlítva Németországban óvatosabban foglalnak teret a startupok. Nálunk szkeptikusabbak lennének az emberek az új technológiákkal szemben?

Nálunk elsősorban a finanszírozási struktúrákban van eltérés. Németországban nincs különösebben sok olyan hedge-fond, amely seed-investmentre spezializálódott. Ezek arra spekulálnak, hogy ha tíz kis startupot finanszíroznak, abból legalább egy elég nyereséget fog termelni ahhoz, hogy az összes többi befektetést amortizálja. Németországban az a jellemző, hogy takarékpénztárak és szövetkezeti bankok az új üzletek első befektetői. Mivel ők kisebb-nagyobb részben közösségi pénzeket kezelnek, jobban megfontolják befektetéseiket.

Akkor tehát ez inkább strukturális probléma.

Ráadásul olyan, amelyik változhat: az egyetemek például felfedezték ezt a piaci rést, és most maguk is befektetnek azokban az egyetemi inkubátorházakban, amelyek az ötlettől a tervezésig tartó első fázist támogatják. Ez a támogatás eléggé alapszintű: az inkubátorházak helyiséget, internetkapcsolatot és postafiókot biztosítanak. Németországban ráadásul sok úgynevezett hacker-space is van, ahol az állami támogatásnak vagy a szponzorálásnak köszönhetően rendelkezésére áll minden érdeklődő laikusnak napjaink csúcstechnológiája, például drónok vagy 3D-nyomtatók. És a hacker-space speciális formájaként egyre több coworking-space is nyílik – Darmstadtban például a Lab3 és a Hub31 –, amelyek irodahelyiséggel is segítik a startup-alapítás első fázisát.