Kelet és Nyugat között: Közösségi kiállítás
1989: A csodák éve
A szovjet befolyási övezetbe került országok háború utáni történetében sok a hasonlóság, a kommunista diktatúra kiépítése, a szovjetizálás egy bizonyos forgatókönyvet követett, ismerős mintát mutat. Azonban a sok hasonlóság ellenére mégis számos különbség és különút van a rendszerváltás időszakában is.
Már Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után megjelentek az első repedések a kommunista hatalom struktúráiban. Az NDK lakossága ellenállt az önkénynek, ami a június 17-i felkeléshez vezetett. Magyarországon 1956 őszén szakadtak át a gátak, ezt a forradalmat is brutálisan leverték. A két felkelés elfojtása traumatikus élmény volt az érintettek számára, és kollektív élménnyé vált az egész keleti blokkban, sőt, a fiatalabb generációk számára is.
Az államhatalom és az állampártok legitimitása megrendült: csak szovjet tankok segítségével tudták hosszú távon fenntartani hatalmukat. A növekvő kontrollal párhuzamosan „kárpótlásként” bizonyos mértékű jólétet kínáltak, különösen azoknak, akik követték a politikai irányvonalat. Az emberek államhatalomhoz való viszonyát azonban az események is alakították: az NDK-ban a fal felépüléséig (1961) folyamatosan nőtt azok száma, akik Nyugatra távoztak, Magyarországon a kollektív bénultság, a kollektív hallgatás, a „Megáll az idő” évei következtek.
Az 1968-as csehszlovákiai események sokak számára új reményt jelentettek, ugyanakkor sokan aggodalommal tekintettek Prágára. A „prágai tavasz” kudarca a többi szocialista államban is leállította a gazdasági reformokat, és minden, egy jobb szocializmusra irányuló remény is kialudt. A remény és a kudarc élménye kísérte később a lengyelországi eseményeket is (1979-81).
1989-ben azonban sikerült az addig elképzelhetetlen: az államhatalom szétolvadt. Magyarországon 1989 nyarán végleg megnyílt a vasfüggöny, az augusztusi Páneurópai Pikniken mintegy 600 NDK állampolgár tömegesen szökött át a határon. Szeptemberben Sopronnál teljesen megnyitották a határt a keletnémetek előtt. Novemberben leomlott a berlini fal, amely Németország és Európa megosztottságát szimbolizálta. 1989. december végére a keleti blokkban az összes kommunista diktatúra megbukott.
A Szovjetunió döntő szerepet játszott a kommunista diktatúrák kiépítésében és megszilárdításában, katonai jelenléte nélkül a felkeléseket nem lehetett volna leverni. Ám Gorbacsovnak köszönhető az is, hogy 1989-ben úgy döntött, nem avatkozik be, így a legtöbb keleti blokkbeli államban a diktatúrákat erőszak nélkül, tömeges tiltakozások nyomán és a polgárok aktív részvételével sikerült megdönteni.
Dr. Slachta Krisztina, történész
