Maria Eichhorn
A művészeti rendszer kritikája

Maria Eichhorn művészete évtizedek óta a társadalom hatalmi viszonyainak és magának a művészeti rendszernek a bírálatával foglalkozik. 2022-ben a Velencei Biennálé Német Pavilonjában fog kiállítani.
 

Sokan felkapták a fejüket 2021 elején a német művészeti életben a hírre: Maria Eichhorn lesz 2022-ben a Német Pavilon kiállítója a Velencei Biennálén – egy olyan művész, aki arról híres, hogy műveiben a hatalmi viszonyokat és a gazdasági összefüggéseket bírálja.

Ha belegondolunk, akkor inkább az okozhat meglepetést, hogy Eichhorn még nem állított ki a Német Pavilonban. Hosszú évek óta foglalkozik a német történelemmel, például a Restitúciópolitika (2003, Lenbachhaus, München) vagy az Egykoron… (2015, A Világ Kultúráinak Háza, Berlin) című projektjeiben, amelyekhez a nemzetiszocializmus időszakában kisajátított zsidó javakról végzett kutatásokat. A 2017-es documenta 14-hez megalapította a Rose Valland Intézetet, amely 1933-tól máig vizsgálja a felderítetlenül maradt tulajdoni viszonyokat. Már háromszor is résztvevője volt a Velencei Biennálénak, és kiállították műveit más, kétévenként megrendezett művészeti fesztiválokon is: Isztambulban (1995 és 2005), Yokohamában (2001), Berlinben (2004 és 2008), Łódźban (2004), Sevillában (2006) és Kuangcsouban (2008).
A „Rose Vallant Intézet” a documenta 14-en zsidó tulajdonosoktól jogtalanul elkobzott könyveket mutatott be. | Foto (részlet): © Maria Eichhorn / VG Bild-Kunst, Bonn 2021, Foto: Mathias Völzke

A művészet működési rendszerének elemzése

 
A bambergi születésű Maria Eichhorn, aki 1984 és 1990 között a Berlini Művészeti Főiskolán tanult, munkáiban a műalkotások keletkezés-folyamatával foglalkozik, és többek között a műalkotás és a néző között léterjövő viszonyt vizsgálja. Gyakran helyspecifikus módon dolgozik: helyi viszonyokat tár fel és épít be a műveibe. Berlinben fehérre festette egy galéria falait, és fatáblákat szögelt az ablakokra – a művészet világa mint zárt rendszer –, Stuttgartban az ottani Műcsarnok gyermekműhelyét átköltöztette a kiállítási térbe.
 
Munkái és kutatási projektjei 30 éve „folyamatosan bírálják a művészetek működési rendszerét a történelem, a politika és a társadalom metszéspontján” – szögezték le az idén neki ítélt Käthe Kollwitz-díj zsűritagjai. Eichhorn, aki a Zürichi Művészeti Főiskolán tanít, 2018-ban már elnyerte a Torinói Egyetem Paolo Bozzi Ontológia-díját.
Auf der documenta 11 2002 präsentierte die Künstlerin die „Maria Eichhorn Aktiengesellschaft", die sich kritisch mit dem Verhältnis von Kunst und Wirtschaft auseinandersetzt: Sie gründete eine Aktiengesellschaft, deren Kapital nicht erhöht werden darf. | Foto (Ausschnitt): © Maria Eichhorn / VG Bild- Kunst, Bonn 2021, Foto: Werner Maschmann

Emlékmű a Biennálén

Most tehát a Német Pavilon következik. Már vannak elképzelései: például helyeselte a pavilon megtartását, amelyet – történelmi szempontból – „emlékmű”-nek tekint. Azonkívül arról is beszélt, hogy ő a pavilont „nem elszigetelten nézi”, hanem „más pavilonokkal való együttesében és kölcsönhatásában”, ahol a résztvevő országok kiállításai sok mindent elárulhatnak az állami-territoriális és geopolitikai, globális gazdasági és ökológiai fejleményekről. Továbbá ígéri, munkája „hozzáférhető” lesz. A pavilon úgy fog működni, hogy „mind gondolatilag, mind ott helyben, testileg és mozgásban is megtapasztalható lesz”.