Populizmus
Muszlimok a sorozatokban?

A csehországi idegengyűlöletről, az iszlámtól és a muszlimoktól való félelemről sokat írtak az elmúlt években, még sincs átfogó képünk arról, hogyan gondolkodnak a csehek a muszlimokról, milyennek látják őket, és főleg hogy a róluk alkotott negatív képet miképpen lehetne megváltoztatni. Egy tanulmány, amelyet 2018 októberében mutattak be Prágában, bemutatja az iszlámtól való félelem különböző megnyilvánulási formáit az egyes európai országokban, és azt is, hogyan lehet küzdeni ez ellen a félelem ellen.

Világszerte több egyetem szakértői vettek részt az elmúlt két évben a Counter-Islamophobia Kit-projektben, köztük néhányan a prágai Károly Egyetemről is.
 
„Számos korábbi tanulmány hangsúlyozta, hogy a jövőben fel kell vennünk a küzdelmet az iszlamofóbia ellen. Mi megpróbálkozunk vele, és emberek széles körének kínálunk megoldásokat: politikusoknak, újságíróknak, közhasznú szervezeteknek, ügyvédeknek” – mondja Amina Easat-Daas, a tanulmány egyik szerzője, akivel a HlídacíPes.org beszélgetett.

Csak bűnösök és áldozatok?

„A média két szélsőséges helyzetben mutatja be a muszlimokat: vagy bűnösökként, vagy áldozatokként – állapítják meg a tanulmány szerzői. Úgy vélik, szükséges volna Csehországban ezt a képet kiegészíteni, tehát az iszlámot, illetve a muszlimokat „normálisként”, azaz a demokratikus társadalmak megszokott részeként bemutatni.
 
Az iszlámra ezért – a tanulmány szerint – nem úgy kell tekinteni, mint amely a muszlim identitás egyedüli meghatározója. Továbbá nagyobb teret kell adni a nyilvánosságban a muszlim értelmiségieknek és különösen a nőknek, akik felhívhatják a figyelmet a muszlim nőmozgalomban feltörekvő femininizmusra és pluralizmusra.
 
A tanulmány szerzői általánosságban azt ajánlják, hogy a vitát határoljuk el azoktól a témáktól, amelyek az utóbbi időkben „foglyul ejtették” az iszlámról, illetve a muszlimokról szóló diskurzust. Egyik ilyen példa a nők bántalmazása vagy a migráció Csehországban gyakran szóba hozott témája.

„A migrációs politika keretein belül teljesen legitim, ha vitákat folytatunk a betelepülőkkel való szolidaritás mértékéről vagy a kockázatok szabályozásáról. Az iszlamofóbiát vagy a gyűlölettől áthatott megnyilvánulásokat azonban semmilyen körülmények között nem lehet tolerálni” – mondja Karel Čada, a prágai Károly Egyetem Társadalomtudományi Intézetének munkatársa, a tanulmány cseh részének egyik szerzője.

Úgy csinálni, ahogy a populisták

A tanulmány nem pusztán a jelenlegi helyzet újabb leírása akar lenni, hanem konkrét ajánlásokat is akar adni ahhoz, hogyan lehetne gátat vetni az iszlamofóbiának Csehországban (és más európai országokban).

„El kell tanulni a populistáktól, hogy lépjünk közvetlen kapcsolatba a nyilvánossággal, hogyan jelezzük, hogy készek vagyunk meghallgatni a polgárok bizonytalanságait, és hogyan közöljük tisztán és érthetően a lehetséges megoldásokat” – tanácsolják a szerzők.
 
Csehországban hiányzik a „mainstream-médiumok” tartalmainak szigorúbb etikai megítélése és a közösségi médiában tapasztalható gyűlöletbeszéd elleni aktív küzdelem, olvassuk a tanulmányban.
 
A hoaxok (hamis hírek) rendszeres leleplezését, a médiával való bánásmód és az állampolgári ismeretek iskolai oktatását, valamint a közösségi akciók támogatását is erősíteni kell.
 
A muszlimokról és az iszlámról szóló releváns információk terjesztéséhez – hangsúlyozza a tanulmány – olyan személyiségeket kell találni, akikben mindkét oldal megbízik, továbbá „a racionális érvek, az érzelmeket keltő történetek, hírességek és hasonlók kombinációjával” kell eljárni.
 
A fiatalabb nemzedékek vonatkozásában a helyes kommunikációs csatornák megválasztása is fontos szempont: például rövid videók, személyes találkozások és viták vagy olyan rendezvények, amelyek keretében a muszlimok kulturális környezetét (szokásaikat, konyhájukat stb.) „testközelből” meg lehet ismerni.

A szerzők szerint az is sokat segítene, ha a média többször szólaltatna meg muszlimokat szakértőként, vagy ha valamilyen formában szóba kerülnének a népszerű tévésorozatokban.

Iszlamofóbia – Csehország nincs egyedül

Csehország mellett a tanulmány foglalkozott a nagy-britanniai, görögországi, portugáliai, magyarországi, németországi, franciaországi és belgiumi iszlámellenes megnyilvánulásokkal is

Németországban például sokáig nem tartották ténylegesen létező problémának az iszlámellenességet. Csak 2017-ben vették fel az „iszlámellenesség” fogalmát a gyűlölet-bűncselekmények jegyzékébe. Az első adatok szerint 2017-ben német földön 804 ilyen bűncselekményt követtek el.

Ezért nevezi a beszámoló az iszlamofóbia elleni harc egyik legnagyobb kihívásának a muszlimok sérelmére elkövetett támadások láthatóvá tételét és azok tudatosítását minél szélesebb körben, például a közösségi médiában.
 
Franciaországban a középutas jelöltnek, Emmanuel Macronnak a szélsőjobboldali Marine Le Pen felett aratott győzelme után megint csak nem került sor „az iszlamofóbia hanyatlására”, pedig voltak hangok, amelyek ezt jósolták. Ezt bizonyítja többek között a terrorellenes törvény, amely a 2015-ös terrortámadások után kihirdetett rendkívüli állapot helyébe lépett.
 
Bár „túlzás lenne iszlámellenesnek nevezni egy törvényt, az mégis a gyanú árnyékát veti az egész franciaországi muszlim népességre, és hozzájárul a helyzet hamis értékeléséhez” – olvasható a tanulmányban.
 
Ez azt is mutatja, hogy az iszlamofóbia európai jelenség, és hogy nem a cseh társadalom az egyetlen, amelyben olyan előítéletek élnek a muszlimokkal szemben, amelyek nem felelnek meg a valóságnak.
 
„Az iszlámellenesség általunk dokumentált mértéke bizonyosan nem pozitív. De sok ember tesz már ma is jó dolgokat, és ezzel hatnak másokra is. Számos olyan jó projektet ismerünk, amelyek a mindennapi együttélést segítik elő. Tudjuk, mit kellene csinálni, de ezt a tudást még szélesebb körben kellene terjesztenünk” – mondja Amina Easat-Daas