Civilszféra és oktatás Cigánylány három diplomával

Lakatos Szilvia
Lakatos Szilvia | © UnivPécs, Fotó: Csortos Szabolcs

Dr. Lakatos Szilvia a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bölcsészettudományi Karának Romológia és Nevelésszociológia Tanszékén munkálkodik. Emellett vezeti a Khetanipe nevű civil szervezetet is. Ő az, akihez mindig be lehet futni tanácsért, dorgálásért vagy egy nagy adag jó kedvért.

 
Mióta és milyen szerepet vállalsz a PTE-n?
 
Szociálpolitika és szociológia szakra jártam, akkor kerültem kapcsolatba a romológia specializációival is. A romani (lovári) nyelvet anyanyelvi szinten beszélem, de a nyelvtant itt, az egyetemen sajátítottam el. 1998-tól pedig óraadóként dolgoztam az akkori nevén Romológia Tanszék munkatársaként.  Mondanom sem kell, hogy mindez hatalmas kihívás volt számomra! Elsősorban a romani nyelvet tanítom, és különböző romológia tárgyú kurzusokat oktatok, például cigány/roma civil szervezetek vagy a roma nemzetiségi önkormányzat témakörökben. 
 
Miért tartod fontosnak, hogy életben tartsd a nyelvet?
 
Több oka is van. A személyes kötődés egyértelmű: a romani nyelv, azon belül a lovári dialektus, amit tanítok, édesanyám és édesapám anyanyelve volt. A cigányság identitásához szorosan hozzátartozik a nyelvtudás, így nagyon büszke vagyok arra, hogy beszélem a nyelvet. Fontos számomra, hogy nem csak cigány fiatalok, hanem egyre több nem cigány származású ember is érdeklődik a nyelvünk iránt. Az órákon gyakran kérdeznek a szokásainkról, fel merik tenni azokat a kérdéseket, melyek régóta motoszkálnak a fejükben, de nem merték vagy nem volt kitől megkérdezzék. Így a nyelv átadásán keresztül gyakorlatilag lehetőség van arra, hogy a cigány közösség életével is megismerkedjenek. Az egyetemen kívül, az egyesületben önkéntesen is tartok nyelvórákat.

Civilszféra és oktatás

Mesélj, kérlek, a Khetanipéről és az ottani munkásságodról!
 
Az egyesület 1999-ben alakult és én 2000 óta vezetem. Nagyon széles körű a tevékenysége, és elsősorban pályázatokból tartjuk fent magunkat. Utoljára az átmeneti segítséget nyújtó tanodára beadott pályázatunk nyert támogatást, de decemberig családi napközink is működött, sőt van korai fejlesztő programunk is. Ezek mind lehetőséget biztosítanak arra, hogy szakemberek bevonásával oktassuk és neveljük is a gyerekeket. Az egyesület másik nagyon fontos tevékenysége (a Help programon belül) a munkaerőpiaci szolgáltatás: a hozzánk segítségért forduló cigány/roma munkanélkülieknek keresünk képzést és állást.
 
A Khetanipe jelentése „együtt”, „egység”. Kikből áll ez az egység?
 
Jelenleg 33 fő dolgozik az egyesületben. Három telephelyünk van, az egyik Pécs belvárosában, és két további két szegregált városrészben: az egyikben üzemeltetjük pl. napi tanodánkat is (Hősök tere, Jószerencsét Közösségi Ház), a másikat pedig olyan területen nyitottuk, ahol eddig semmilyen közösségi tér nem volt elérhető az ott élők számára (István-akna). Nagyon fontos, hogy a cigány/roma gyermekek is minőségi oktatásban részesüljenek, hiszen a jövő nemzedékéről beszélünk. A tudásukkal megalapozott jövedelemszerzésüknek gazdasági hozadéka is van, és ez minden magyar állampolgárra kihat.
 
Miért érezted szükségét, hogy az egyesület partnerintézménye legyen a PTE-nek?
 
Azt gondoltam, hogy kölcsönösen hasznos lesz az együttműködés, mert nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség lesz a diákoknak. A közösségi pedagógiai gyakorlat során, 50 óra önkéntes tevékenységet vállalnak a hallgatók, a már említett három színtér egyikében. Megismerkedhetnek a civil szervezetünk munkájával, kapcsolatokat bővíthetnek, szélesedik a látókörük, megtapasztalhatják, hogy jó dolog önkéntesnek lenni, empatikussá válhatnak és sorolhatnám a pozitív lehetőségeket. Mi is gazdagodunk általuk, nagyon jó érzés volt megélni, hogy lelkesen, megbízhatóan végezték el a vállalt feladatot: a gyermekek oktatását, szabadidős programok lebonyolítását. A Wlislocki Henrik Roma Szakkollégiummal is együttműködünk, a szakkollégisták is önkénteskednek az egyesületben. Nagyon érdekes, ahogy egy megismerési folyamat elindul: az egyik dolog hozza magával a másikat. Biztos vagyok benne, hogy a nálunk önkéntességet teljesítő hallgatók a tanári munkájuk során nyitottságot fognak tanúsítani a cigány/roma tanítványaik iránt.

„Van férjed és két gyermeked, nem értem, hogy miért van erre szükséged…”

Te voltál az a cigánylány, akinek az anyukája írástudatlan volt, most pedig itt vagy, 3 diplomával rendelkezel, tanítasz az egyetemen, egy szervezetet vezetsz és nemrégiben elnyerted az Eötvös József-díjat.
 
Néha elszomorodom, mert nem tudtam megmutatni édesanyámnak, hogy nem csak kétkezi munkából tudja az ember a jövedelmét biztosítani, hanem szellemi munkával, tudásával is. Nagyon jó lett volna, ha megmutathattam volna neki, hogy igenis erre is képes az ő gyereke. Mikor felvételt nyertem az egyetemre, azt kérdezte tőlem: „Mi az az egyetem? Miért van rá szükség? Van férjed és két gyermeked,  nem értem, hogy miért van erre szükséged…” Szerettem volna, ha látja, hogy a tanulás által milyen lehetőségek nyíltak meg előttem, és mennyivel könnyebbé vált ezáltal az életem. Sajnos erre nem volt lehetőségem, édesanyám idejekorán elment közülünk. Azonban lányaimnak, családom tagjainak és a velem kapcsolatba kerülő cigány/roma egyetemistáknak, gyerekeknek igyekszem jó példát mutatni, és körükben hangsúlyozom a tanulás fontosságát!
 
Az eddigi elért célokhoz komoly akaraterő és energia szükségeltetett. Nehezen élted meg az akadályokat?
 
Valóban így van, de én az a típusú ember vagyok, aki ha elkezd valamit, azt be is fejezi, a kitartás jellemez. A felmerülő problémákra úgy tekintek, mint megoldandó feladatokra.
Persze, mindenkinek vannak nehézségei az életben, a munkában, nekem is. Ez természetes, így nem legyőzhetetlen dologként tekintek rájuk, hanem kihívásként. Viszont a tudásalapú társadalom egyik feltétele az élethosszig tartó tanulás. Már ki is néztem magamnak két képzést, tehát biztos, hogy még tanulni fogok! (Nevet.)