Francis Kéré
A kevesebb néha több – afrikai színekkel

Diébédo Francis Kéré vályogépítészete kulturális híd Afrika és Németország között – de nem a kulturális javak exportja bonyolódik rajta, hanem egy kölcsönös előnyökkel járó csereprojekt.

Még nem végzett építészeti tanulmányaival Francis Kéré, amikor megépült első épülete: egy iskola a szülőfalujában, a Burkina Faso-i Gandóban. Annak idején még kinevették német diáktársai a Berlini Műszaki Egyetemen, amiért behatóan érdeklődött az afrikai vályogkunyhók iránt. Ma a nemzetközi építészeti élet egyik legkeresettebb szereplője – vendégprofesszor, előadó, kiállítástervező és persze építész. Még mindig a kisebb iskolák és egészségügyi létesítmények képezik tevékenysége súlypontját, de a portfoliója sokkal változatosabb: magában foglalja a Christoph Schlingensieffel együtt kezdeményezett operafalu folytatását Laongóban, a Burkina Faso-i parlament épületének megtervezését az ország fővárosában, Ouagadougouban, és egy védő épületet a szudáni Meroe, az UNESCO kulturális világörökségi listáján szereplő ókori város számára. Németországban egykori laktanyaépületek lakóházakká való átalakításával foglalkozik Münsterben és Mannheimben, és ideiglenes színházépületet tervez Berlinben az egykori tempelhofi repülőtér területén.

Radikális és egyszerű

Üstökösszerű karrierje ellenére Kéré ugyanaz maradt, aki volt: a szülőfaluja, Gando iránt elkötelezett, ugyanakkor a világra is nyitott ember, aki tele van energiával, ha a projektjeiről beszél, vagy újakat kezdeményez. 2003-ban publikálta első tervét egy Németországban kiadott nemzetközi építészeti folyóiratban, egy évre rá megkapta a rangos Aga Kahn építészeti díjat.

Elemi iskola | Gando | Fotó: Enrico Cano Kedvenc építőanyagai a vályog, amelyet a helybeliek préselnek kőkeményre, a gazdaságos horganyzott hullámlemez mint tető, a betonvas mint vázszerkezet, valamint az egyszerű betonkonstrukciók. A falujában használatos agyag vizeskorsókat is felhasználja, amikor nyitott fenékkel lámpaként egy könyvtárépület mennyezetébe betonozza őket. Építészeti koncepciója radikálisan egyszerű. Ennek ellenére épületei a masszív, narancsszínű vagy okkersárga vályogfalaikkal és a felettük lebegő, légiesen könnyed napvédő tetővel mindenkit megigéznek.

Természetesség és társadalmi elkötelezettség

De ami fontosabb: Kéré a projektjeiben ötvözi a nagyfokú társadalmi elkötelezettséget – a lakosságnak az építkezésbe való bevonását – a klímavédelemmel. Természetes szellőzés és kellemes térkomfort nagyszabású gépezetek nélkül, még a legforróbb éghajlaton is – ezek a legfőbb jellemzői a formailag is kitűnő építészetének. Időközben Kéré változatosabbá tette és kibővítette építészeti repertoárját. És főleg egyre többször sikerül neki nem csak egyes házakat, hanem egész épületegyütteseket megvalósítani, amelyek – mint például a Burkina Faso-i operafalu – a szavannai környezetben otthonosságot és biztonságot adnak az embereknek.

Operafalu | Laongo | Burkina Faso | Fotó: Daniel Schwartz/Gran Horizonte Media Francis Kéré nemzetközi sikere két olyan, teljesen eltérő léptékű fejlemény találkozásának köszönhető, amelyeknek első pillantásra semmi közük egymáshoz. Egyfelől ott van az életrajza, egy nyugat-afrikai fiatalemberé, aki hét évesen elhagyja faluját, hogy egyedüliként a családjából írni és olvasni tanuljon. Miután kitanulja az asztalos szakmát, húsz évesen ösztöndíjat kap Németországba, és harminc évesen építészetet kezd tanulni Berlinben – azzal az elhatározással, hogy a fenntartható építkezésről szerzett ismereteit afrikai szülőföldje javára fogja hasznosítani.

Regionális és nemzetközi

Ezzel egyidejűleg kitágul a nemzetközi kulturális élet eddig uralkodó eurocentrikus világképe. A globalizált, posztkoloniális felfogásnak köszönhetően vált lehetővé például, hogy a 11. Kasseli Dokumenta kurátora a Nigériából származó Okwui Enwezor legyen. Enwezor azzal az igénnyel lépett fel, hogy új nézőpontból vegyük szemügyre a „magaskultúrát”, és szembesítette a kortárs művészetet az úgynevezett népi kultúrával. Ez a szemléletváltás többek között azzal is járt, hogy az olyan regionális kitüntetések, mint az 1980 óta az iszlám befolyása alatt álló országok építészeinek odaítélt Aga Khan-díj, nyugaton is egyre nagyobb érdeklődést keltenek.

A parlament Ougadougouban | terv | © Kéré architecture Szponzorokat és megbízókat Francis Kéré a Német-afrikai Társaság (DAFRIG), a Német Régészeti Intézettel (DAI), magánszemélyekkel és alapítványokkal ápolt kapcsolatai és nem utolsósorban az általa alapított Gandói Iskolaépítő Egyesület révén talál Németországban.

Egyszerű és szerény

Francis Kéré szívesen vállalja a világ előtt az elkötelezettségét. 2013-ban a tekintélyes nemzetközi TED-konferenciákon (Technology, Entertainment, Design) mutatta be munkásságát. Kiállításokat is rendez. Már 2008-ban részt vett az Updating Germany című kiállításon, amely Németországot képviselte a Velencei Építészeti Biennálén. 2016-ban a Colourspace című, helyspecifikus installációja a mennyezetről lelógó színes zsinórok rengetegévé változtatta a Philadelphia Museum of Art előterét. A Radically Simple című kiállítás a müncheni Pinakothek der Moderne múzeumban az első retrospektív kiállítása, amely a kezdetektől, a szülőfalujában megépült iskolától a németországi és kínai projektekig mutatja be a munkásságát.

Operafalu, klinika | Laongo | © Kéré architecture Egy német egyetemen Francis Kéré megtanulta, hogyan lehet Fekete-Afrikában realisztikus projekteket megvalósítani és ezzel az embereknek a hazájukban élhető jövőt nyújtani. Minket, németeket pedig ő tanít egyszerűségre és szerénységre. Hidat épít a kultúrák között. Küldetése a jövőben – tekintettel a növekvő kirekesztésre és diszkriminációra – csak még fontosabbá válik.