Francis Kéré
A kevesebb néha több – afrikai színekkel

Francis Dibiédo Kéré vályogépítészete kulturális híd Afrika és Németország között – de nem a kulturális javak exportja bonyolódik rajta, hanem egy kölcsönös előnyökkel járó csereprojekt.
Még nem végzett építészeti tanulmányaival Francis Kéré, amikor megépült első épülete: egy iskola a szülőfalujában, a Burkina Faso-i Gandóban. Annak idején még kinevették német diáktársai a Berlini Műszaki Egyetemen, amiért behatóan érdeklődött az afrikai vályogkunyhók iránt. Ma a nemzetközi építészeti élet egyik legkeresettebb szereplője – vendégprofesszor, előadó, kiállítástervező és persze építész. Még mindig a kisebb iskolák és egészségügyi létesítmények képezik tevékenysége súlypontját, de a portfoliója sokkal változatosabb: magában foglalja a Christoph Schlingensieffel együtt kezdeményezett operafalu folytatását Laongóban, a Burkina Faso-i parlament épületének megtervezését az ország fővárosában, Ouagadougouban, és egy védő épületet a szudáni Meroe, az UNESCO kulturális világörökségi listáján szereplő ókori város számára. Németországban egykori laktanyaépületek lakóházakká való átalakításával foglalkozik Münsterben és Mannheimben, és ideiglenes színházépületet tervez Berlinben az egykori tempelhofi repülőtér területén.
Radikális és egyszerű
Üstökösszerű karrierje ellenére Kéré ugyanaz maradt, aki volt: a szülőfaluja, Gando iránt elkötelezett, ugyanakkor a világra is nyitott ember, aki tele van energiával, ha a projektjeiről beszél, vagy újakat kezdeményez. 2003-ban publikálta első tervét egy Németországban kiadott nemzetközi építészeti folyóiratban, egy évre rá megkapta a rangos Aga Kahn építészeti díjat.
Természetesség és társadalmi elkötelezettség
De ami fontosabb: Kéré a projektjeiben ötvözi a nagyfokú társadalmi elkötelezettséget – a lakosságnak az építkezésbe való bevonását – a klímavédelemmel. Természetes szellőzés és kellemes térkomfort nagyszabású gépezetek nélkül, még a legforróbb éghajlaton is – ezek a legfőbb jellemzői a formailag is kitűnő építészetének. Időközben Kéré változatosabbá tette és kibővítette építészeti repertoárját. És főleg egyre többször sikerül neki nem csak egyes házakat, hanem egész épületegyütteseket megvalósítani, amelyek – mint például a Burkina Faso-i operafalu – a szavannai környezetben otthonosságot és biztonságot adnak az embereknek.
Regionális és nemzetközi
Ezzel egyidejűleg kitágul a nemzetközi kulturális élet eddig uralkodó eurocentrikus világképe. A globalizált, posztkoloniális felfogásnak köszönhetően vált lehetővé például, hogy a 11. Kasseli Dokumenta kurátora a Nigériából származó Okwui Enwezor legyen. Enwezor azzal az igénnyel lépett fel, hogy új nézőpontból vegyük szemügyre a „magaskultúrát”, és szembesítette a kortárs művészetet az úgynevezett népi kultúrával. Ez a szemléletváltás többek között azzal is járt, hogy az olyan regionális kitüntetések, mint az 1980 óta az iszlám befolyása alatt álló országok építészeinek odaítélt Aga Khan-díj, nyugaton is egyre nagyobb érdeklődést keltenek.
Egyszerű és szerény
Francis Kéré szívesen vállalja a világ előtt az elkötelezettségét. 2013-ban a tekintélyes nemzetközi TED-konferenciákon (Technology, Entertainment, Design) mutatta be munkásságát. Kiállításokat is rendez. Már 2008-ban részt vett az Updating Germany című kiállításon, amely Németországot képviselte a Velencei Építészeti Biennálén. 2016-ban a Colourspace című, helyspecifikus installációja a mennyezetről lelógó színes zsinórok rengetegévé változtatta a Philadelphia Museum of Art előterét. A Radically Simple című kiállítás a müncheni Pinakothek der Moderne múzeumban az első retrospektív kiállítása, amely a kezdetektől, a szülőfalujában megépült iskolától a németországi és kínai projektekig mutatja be a munkásságát.
Kiállítás. Francis Kéré: Radically Simple
A Müncheni Műszaki Egyetem Építészeti Múzeuma | Pinakothek der Moderne, 2017. március 26-ig
www.architekturmuseum.de
Katalógus: Hatje Cantz
www.hatjecantz.de