© 2013 S. Fischer Verlag GmbH, Frankfurt am Main
A csattanó a végére marad: amikor rájövünk, hogy az elbeszélés ideje mindössze három nap – pedig az eseményekkel, kitérőkkel és visszaemlékezésekkel teli, szűk 700 oldal elolvasása után az az érzésünk, mintha legalább három hetet töltöttünk volna el Benjaminnal, Brillianttal és Boval anélkül, hogy unatkoztunk volna. Amit ezek hárman Monroviában és a dzsungelben átélnek, az a „realitás”meg a „szürreális fantasztikum” között mozog, az olvasót folyton bizonytalanságban tartva. Virtuóz az a személyes és kiszámíthatatlan elbeszélésmód, ahogyan minden szereplő a saját hangján szólal meg; és különösen megkapó, ahogy a vak Bo a világot a füle segítségével érzékeli. Merkel ebben a családregényben egy utazás keretében mutatja be a felnőtté válás folyamatának kezdetét, miközben tágabb társadalomrajzot is kapunk. A szerző az irónia mellett sokszor alkalmazza a tradicionális afrikai elbeszélések fordulatait is. Ám mindezek ellenére – szerencsére – mentes ez a könyv a bevett afrikai egzotikumoktól és klisétől: érződik, hogy Merkel nem útikönyvekből tájékozódott, hanem több hónapig élt Libériában. 12 éves kortól.