Mindennapi életünk immár elválaszthatatlan a digitális eszközök sokaságától, korunk pedig az ezeken átáramló és „digitális silókban” tárolt adatok tömegétől. Ám a milliónyi szenzor és a végtelen tárkapacitások világa Janus-arcú. Adrian Lobe könyve azt vizsgálja, hogyan változnak digitális lábnyomaink – minden elküldött üzenetünk, a mindennapos és ártalmatlannak hitt böngészőhasználat, a biometrikus azonosítás, vagy a zsebünkben lapuló iphone helymeghatározása – egyszersmind megannyi „mikro őrizetbe vétellé”, és hogyan veti magát önkéntesen fogságba a digitális kor embere. Lobe korjelenségeket regisztrál, a „programozott társadalom” digitális életvalóságából vett példák pedig többnyire felforgatják és újraírják a jogállamiság, a humanizmus nagy teoretikus narratíváinak a kereteit. Eközben – ahogy már a cím is utal rá – Lobét Foucaulhoz hasonlóan az egyének és közösségek életét befolyásoló intézményesített hatalomgyakorlás és annak racionalitása érdekli, ám annak immár a digitális technikában testet öltő, sokkalta hatékonyabb formája: az adatgyűjtés, az ellenőrzés, a fegyelmezés digitális formái, amelyeket nagy technológiai konszernek működtetnek. A foucault-i kategóriák (mint a kormányozhatóság, biopolitika, felügyelet, fegyelmezés stb.) Lobe elemzésében átalakulnak, hiszen a hatalomgyakorlás új formáihoz kapcsolódnak. Kiemelt szerepet játszik a test és az identitásképzés átalakuló fogalma. A szenzorok és gatgetek világában a fizikai test mellett felépül a digitális szubjektum adatteste is, melyet számos technológia hatalmi stratégiája installál, formatál, feldarabol, tesz nyilvánossá és „köztulajdonná”. „Egyszer csak nem lesz többé lehetőség rá, hogy a digitális reprezentációinkon kívül éljünk. Az adattest foglyai vagyunk.” (103) Az adatok fogságában vergődő szubjektum arra ébred, hogy sérül vagy el is tűnik az intimitáshoz és önmaga meghatározásához való joga. Talán az önrendelkezés elvesztését jelzi, hogy a szerző „antropocén” helyett „datapocén” korszakról beszél. Lobe elemzési módszere induktív, konkrét esetleírások kapcsán fogalmaz meg általánosabb filozófiai, jog-, politika- és hatalomelméleti, illetve etikai kérdéseket. E problémák ugyanakkor mégsem szaktudományos mélységgel vannak kifejtve, nem a tudományos értekező próza, hanem inkább a magas szintű újságírás és egyfajta populárfilozófia stílusában. Ez könnyen olvashatóvá és élvezetessé teszi a könyvet.
