Sharing
A megosztás az új birtoklás

A közös fogyasztás egyre több lelkes támogatóra lel. Az emberek szerszámokat, könyveket, padlástereket, élelmiszereket vagy éppen autókat osztanak meg különböző platformokon keresztül. Ez egyfelől szociális eszme, másfelől viszont nagy üzlet is.

Az autó kihasználatlanul áll a garázsban, a lakás a nyaralás alatt kong az ürességtől, az irodahelyiséget az idő nagyobbik részében senki sem használja, a fúrógép pedig a pincében porosodik, mióta a polcok fel lettek szerelve. Ami tulajdonképpen nagy kár. A sharingnek nevezett új divat pontosan itt lép be a képbe: a tulajdonlás tébolyát veszi célba. Valóban szükséges mindent megvenni, még akkor is, ha csak ritkán használjuk? A megosztás az új birtoklás – ez a találó mottó főleg nagyvárosi viszonylatban egyre magától értetődőbbé válik. Különösen a fiatal generáció nyitott rá. Hiszen a birtoklás kötelezettségekkel is jár. Gondoskodni kell a dolgokról, tárolni és javítani kell őket. Az új értékeket pedig, amelyekhez a sharing-trend is tartozik, így hívják: mobilitás, spontaneitás és fenntarthatóság. Végül is egy megosztáson alapuló gazdaságban kevesebbet termelnek, és így kevesebb dolog is kerül kidobásra.

Meg szeretné osztani a fúrógépét?

Martin Weitzman harvardi professzort az ún. „shareconomy“-eszme úttörőjeként tartják számon. Már az 1980-as években rámutatott arra, hogy mindenki általános életszínvonalát növelni lehetne, ha többet osztoznánk. 2010-ben Rachel Botsman trendkutató közös fogyasztásra szólított fel What's mine is yours című könyvében. Társadalmunk a Facebook, a Twitter, a Flickr és a SoundCloud megjelenésével már sikeresen magáévá tette a megosztás kultúráját. Fotókat, információkat, híreket és zenét osztunk meg a közösségi hálózatokon – valljuk be, gyakran eléggé meggondolatlanul. Átvihető volna-e ez vajon valós tárgyakra is? A jelen pillanat alkalmasnak tűnik – még akkor is, ha az ötlet már régebben felmerült. Németországban idestova már több mint húsz éve szervezett keretek közt osztják meg az emberek az autóikat és cserélnek lakásokat. Ám igazán trendivé még csak most kezd válni a dolog.

Az olyan online közösségek, mint a Frents, vagy az olyan szolgáltatások, mint a Leihdirwas fúrógépeket, objektíveket vagy könyveket kölcsönöznek bizonyos időre – ingyen vagy térítés ellenében. A BlaBlaCaron keresztül szabad helyekre lelhetünk idegen autókban különböző utakon. Az Autonetzer vagy a Tamyca kínálatában felajánlhatjuk saját járművünket, vagy kikölcsönözhetjük másokét. Parkolóhelyeket, raktárakat, munkahelyeket kerteket oszthatunk meg. A Couchsurfing segítségével ingyenesen rendelkezésre bocsáthatjuk kanapénkat vagy vendégágyunkat, illetve mi is szállást találhatunk valaki más otthonában. A Join My Meal oldalon meghívhatunk valakit ebédre vagy vacsorára, esetleg mi is csatlakozhatunk mások asztalához, a Kleiderkreisel oldalon pedig eladhatjuk, elcserélhetjük vagy elajándékozhatjuk azt, ami már túl régóta lóg a ruhásszekrényünkben. Szinte minden nap új platformok jönnek létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az emberek kedvet kapjanak megosztani dolgokat.

Az élelmiszerek leadása ingyen történik

Valentin Thurn például megalapította a Foodsharing elnevezésű platformot, ahol magánszemélyek és kereskedők adhatják tovább a felesleges élelmiszert másoknak. Thurn szerint „ez szociális projekt is, az egymás szomszédságában élők megismerik egymást.” A megosztás kultúrája áttörheti anonim egymás mellett élésünket. Thurn a Taste the Waste című dokumentumfilm rendezője is, amely az élelmiszerekkel való pazarló bánásmódról szól. A Foodsharinget azért hívta életre, mert sokan írtak neki, akik szerettek volna valamit változtatni a helyzeten. Az élelmiszerek ingyen adhatók le, nem kérhető értük pénz, és nem cserélhetők be. Thurn erre nagy hangsúlyt fektet. Az üzenet, amit ezáltal közvetíteni igyekszik: „Az ételnek olyan értéke van, amely túlmutat a pénzen. A jutalom a másik mosolya.” Így a platform kizárólag adományokból, tagdíjakból vagy nyilvános finanszírozási forrásokból tartja fenn magát. Az ott dolgozók pedig szinte kivétel nélkül önkéntesek. Még az induló tőke is a sharing-ötletből származott. Egy crowdfunding-kampány révén jött össze a pénz. Egy jó ötlet költségeit érdemes megosztani.

Megosztott ágy, megosztott anyósülés, megosztott ebédlőasztal

Nem minden működik kereskedelmi szempontból olyan önzetlenül, mint ebben a példában. A megosztás nagy üzlet is lehet, sok lehetőséggel. „A cserekereskedelem professzionalizálódása külön iparággá növi ki magát” – mondja Karin Frick, a Sharity: Die Zukunft des Teilens (GDI – Gottlieb Duttweiler Institut, 2013) című tanulmány társszerzője. Az autómegosztás és a lakásmegosztás a leggyorsabban növekvő díjköteles szegmensek közé tartozik. Az olyan szolgáltatások, mint az Airbnb, amely 2008-ban indult hódító útjára online az Egyesült Államokban, vagy a 9flats és a Wimdu elnevezésű német start-up cégek már érezhető konkurenciát jelentenek a szállodáknak. Gyakran az ilyen kis vállalkozások azok, amelyek a shareconomy területén mozgolódnak. De már nagyvállalatok is igyekeznek bekapcsolódni a bizniszbe. A BMW autógyártó például DriveNow, a Daimler pedig Car2Go néven alapított carsharing céget. A Car2Go-t egyébként nem vállalati környezetben fejlesztették ki, hanem egy co-working-officeban – más szóval egy olyan irodában, ahol a munkahelyeket és az infrastruktúrát is megosztják.

Az, hogy a megosztás kezd trenddé válni, egy olyan életstílus része, amely a birtoklásról való intelligens lemondáson alapul, és amely egyre több támogatóra talál. Az emberek itt a tulajdonnal való rendelkezést felesleges teherként élik meg, nem pedig saját sikerük megerősítéseként. Már nem azzal vágnak fel, hogy van autójuk, hanem azzal, hogy nincsen. A digitális világba beleszületett fiatalok generációja körében a megosztást még különösen menőnek is tartják, ezt állapította meg legalábbis a svájci GDI intézet kutatóinak Sharity-tanulmánya (lásd fent). A felmérés eredményei szerint azonban még áthidalandó szakadék tátong azok között, akik elméletében tartják jónak a megosztást, és azok között, akik ténylegesen hajlandóak is osztozni. Hiszen akárhogy is nézzük, a másokkal megosztott fotókkal, élményekkel vagy zenével ellentétben a közös fúrógép mégiscsak elhasználódik.